Aladin és a hunok királya – sok a közös vonás
A Berlinben megjelenő kétheti lap, a arra hívja fel a figyelmet, hogy sok a közös vonás Orbán Viktorban és a török elnökben. A cikk a magyar kormányfőt a hunok saját maga által kinevezett királyának, Erdogant pedig Aladdinnak nevezi, ám a csodalámpa nélkül.
Az egyik hadba vonult, hogy a maga módján megmentse a nyugatot. A másik meg akarja hódítani azt. Mindkettőjükre jellemző a látszólag kicsiny öntudat, ezzel szemben a határtalan ego és a szabadelvű demokrácia, valamint a zsidók elutasítása. Az egyik belülről ássa alá az uniót, a másik szeretne bejutni, de csak azért, hogy ő is felégessen mindent, ami fontos a demokratáknak. Saját országukban már éppen eleget ügyködtek ennek érdekében.
Leszalámizzák a demokráciát, vezérelvű rendszert honosítanak meg, felszámolják a független sajtót. Párttársak és kegyencek között osztják szét az állami vagyont, és olyan hangulatot honosítanak meg, ami tágra nyitja a kaput a radikálisok előtt. Egyik sem töri magát, hogy szembenézzen országa történelmi felelősségével, hát, még hogy beismerje a múlt hibáit. A nyomorúságos szellemi és erkölcsi állapotot kiegészíti, hogy az uszítás érdekében mindketten kijátsszák a vallást. Orbán a kereszténység nevében száll csatába. Ám itt megint csak két despota próbálkozik azzal, hogy létrehozza a maga „ezeréves birodalmát”. A magyar politikus a Mátyás-féle
Nagy-Magyarországról álmodik, és legszívesebben hazahozná a határon túli magyarokat. Az elvesztett területekkel együtt. És mit tesznek mindez ellen a nyugati vezetők? Érdemben semmit. Illetve feladják azt, ami fontos az értékrendben. Vagy éppen zsörtölődve ugyan, de követik az állítólagos csodatévőket.
(
Klubrádió/Szelestey Lajos)
