A választás, az EU és mi

„Jelentem, elnök úr, megbízását teljesítettük. Az ön Jog és Igazságosság (PiS) pártja a választásokon abszolút többséget szerzett a parlamentben.” Ezzel a katonás jelentéssel mondott köszönetet a varsói parlamentben Jarosław Kaczyński pártelnök ikertestvérének, az öt éve repülőszerencsétlenség következtében elhunyt államelnöknek, Lech Kaczyńskinek.

A PiS győzelmét közvélemény-kutató intézetek előre jelezték. Pedig az eddigi kormánypárt, a Polgári Platform (PO) gazdasági szempontból rendkívül eredményes nyolc évet tudhat maga mögött. A lengyel gazdaságpolitika a régióban a legsikeresebbnek számított. A nemzeti össztermék közel ötven százalékkal emelkedett. A gazdasági fellendülés eredményei azonban nem jutottak el a lakossághoz. Az emberek elégedetlenek az alacsony bérek, a burjánzó korrupció miatt. A lakosság negyede a létminimum alatt él. Kétmillió, zömében 35 év alatti állampolgár elhagyta az országot. Állami megbízást csak pártközeli vállalatok kapnak. Ugyanakkor hang- és videofelvételek kerültek nyilvánosságra, amelyek vezető politikusok luxusáról, miniszterek túlkapásairól számolnak be. Az utóbbi hónapokban elbocsátott ugyan Ewa Kopacz kormányfő három-három minisztert és államtitkárt, de ez nem nyugtatta meg a közhangulatot. Az igazi politikai csődöt azonban az Egyesült Baloldal nevű, kis baloldali pártokból álló csoport szétesése jelentette. Együtt számottevő erőt képviseltek, de külön-külön egyik sem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt.

A választási harc során a PiS vezetői már vázolták a párt programját. Általános adócsökkentés; a felemelt nyugdíjkorhatár visszaállítása férfiaknák 65, nőknél 60 évre; a családi támogatások növelése már két gyerek után is; egyetemistáknak és főiskolásoknak minimális ösztöndíj megállapítása; ingyenes orvosi és gyógyszerellátás a nyugdíjasoknak. Különadó a külföldi tulajdonban lévő nagyvállatoknak, bankoknak. Új médiatörvény, amely lehetővé teszi az eddig közszolgálati rádió és tévé átalakítását egy Nemzeti Médiának nevezett intézménnyé.

Kaczyński és vezetésével a PiS régóta készül a hatalomátvételre. Már öt évvel ezelőtt asztalra tettek egy hatvanoldalas alkotmánymódosítási tervet. Ez kormányfüggővé tenné az igazságszolgáltatást. Megkönnyítené a bírók leváltását, gyengítené a parlament hatalmát és erősítené az elnök jogkörét. Bevezetné az elnöki rendeletek kiadásának rendszerét. A hatalomátvétel előkészületeihez tartozik Kaczyński ugyancsak korábban közzétett Jelentés a köztársaság helyzetéről című dolgozata is. Ebben megfogalmazta céljait hatalomra kerülése esetére. Idézetek: „Lengyelországban a hatalmat egy központi centrum gyakorolja, amelynek nem kell automatikusan azonosnak lennie a kormánnyal, az államelnökkel vagy valamelyik államhatalmi szervvel.” Alkothatná ezt „egy olyan személyekből álló csoport, amely az adott történelmi feltételek között véglegesen meghozza az országban a legfontosabb döntéseket”. (Az embernek az az érzése, hogy Kaczyński Orbán kötcsei beszédének szövegét idézte lengyelül.)

Ezen tervek megvalósításához alkotmánymódosításra van szükség. Ehhez viszont – csakúgy, mint nálunk – nem elég a parlamenti abszolút többség. Azt a képviselők kétharmadának kell támogatnia. De a jelenlegi lengyel parlamenti felállásban ez nem gond. A PiS megszerezheti a hiányzó szavazatokat a szélsőjobboldalon, a parlamentbe bejutott, harciasan EU-ellenes slágerénekes, Kukiz pártjától.

Az új felállásban Jarosław Kaczyński pártelnök maradt ugyan, de gyakorlatilag ő irányítja az ország politikáját. A baloldali liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, Adam Michnik szerint Andrzej Duda államelnök és a Kaczyński által kijelölt új miniszterelnöknő, Beata Szydło azt fogja tenni, amire a pártelnök utasítást ad. (A választások előtt egy rövidfilm jelent meg az interneten, amely Duda államelnököt ábrázolja, amint éjfélkor bemegy „jelentéstételre és parancsátvételre” a rendszeresen éjszaka dolgozó Kaczyński villájába.) Michnik szerint „Lengyelországban egyetlen hatalmi központ lesz, Jarosław Kaczyński lakása”. Mintha csak Michnik állítását akarná igazolni, a pártelnök most egy interjúban bejelentette, hogy az új minisztereket csak ideiglenesen nevezik ki, és bármikor visszahívhatják őket. Egy pillanatig sem zavarja, hogy a kinevezés nem egy pártelnök, hanem a kormányfő feladata.

A 66 éves Jarosław Kaczyński gyermektelen agglegény. Anyja haláláig vele élt egy háztartásban („mamapanzió” – mondta). Nagy megrázkódtatást jelentett számára a két, hozzá legközelebb álló ember, az anyja és ikertestvére, Lech halála. A Kaczyński ikrek meghatározó alakjai voltak Lengyelország újkori történetének. Fiatal jogászokként csatlakoztak Lech Wałęsa Solidarność szakszervezeti mozgalmához. Később támogatták az első szabadon megválasztott államelnököt, de aztán elváltak útjaik. Wałęsának elege lett az ikrek állandó agresszív összeesküvés-politikájából, azok pedig a volt kommunista vezetőkkel szembeni túlzott kompromisszumkészséget vetették egykori eszményképük szemére. Szétválásuk után, 2001-ben a két Kaczyński megalakította a PiS-t, amelynek Lech volt az elnöke, Jarosław pedig szürke eminenciásként dolgozott a háttérben. Négy évvel később a párt választást nyert, Lech államelnök lett, Jarosław pedig 2005 és 2007 között miniszterelnök. Koalíciós kormánya két év után korrupciós és titkosszolgálati ügyek miatt megbukott. De ez az idő fontos volt Lengyelország és az EU szempontjából is. Ekkor folytak az EU alkotmányának nevezett lisszaboni szerződés elfogadásának tárgyalásai. A lengyelek kezdetben ellene voltak, de a több millió eurós támogatással és gazdasági kedvezményekkel érvelő Angela Merkel meggyőzte az államelnök és miniszterelnök ikreket az aláírás helyességéről. Lengyelország azóta EU-tag és az első kelet-európai ország, amely a közösség legmagasabb tisztségviselőjét, a tanács elnökét adja Donald Tusk személyében.

A Kaczyński-párt győzelmével ez a viszony kérdésessé vált. A varsói erős ember ellene van – csakúgy, mint Orbán – a közösségen belüli integráció erősítésének, a közös kül- és gazdaságpolitika bevezetésének. A nemzetállamok szerepének fontosságát hangsúlyozzák, ugyanakkor mindketten rá vannak utalva az EU anyagi támogatására. A 2020-ig tartó támogatási periódusban a lengyelek kapják a legtöbb pénzt, évi tízmilliárd eurót, mi pedig már az előző periódusban is EU-s pénzekből finanszíroztuk csaknem teljes mértékben a fejlesztéseket. Ez a következő években sem változik. Viszont eltérő Vlagyimir Putyin orosz nagyhatalmi imperialista törekvésének megítélése Budapesten és Varsóban. A lengyelek emlékeznek az orosz és szovjet birodalommal szerzett történelmi tapasztalataikra, ezért félnek Putyintól. Amerikai kiképzőtisztek és NATO-csapatok állomásoztatását kérik Lengyelországban. Ugyanakkor az illetékesek nálunk elfelejtik, hogy az 1848-as forradalmat orosz csapatok verték le, legutóbb pedig fél évszázadot szenvedtünk szovjet elnyomás alatt. Most mégis Putyinnal építtetünk atomerőművet.

Ma a „lengyel, magyar, két jó barát” közös vonása az is, hogy mindkét országnak diktátori tulajdonságokkal rendelkező vezetője van. Pedig a magyarok és a lengyelek egyformán szabadságszerető, diktátorellenes népnek vallják magukat. Mégis nagy többséggel választotta meg az egyik Orbán Viktort, a másik Jarosław Kaczyńskit. Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett fehérorosz Szvjatlana Alekszievics mondta: „Sztálin legnagyobb bűne, hogy ránk hagyta a szovjet embert. Azt az embert, aki önként választja lakhelyéül a börtönt, s ha kiszabadítják, visszamegy, magasztalja börtönőrét.” A választások eredménye mutatja: sok szovjet emberrel élünk együtt. A lengyelek is, mi is.