A tizennyolc kocsma utcája
Elárverezi Rogyion Raszkolnyikov házát a szentpétervári vagyonkezelő hatóság. 275 millió rubel a kikiáltási ár, öt milliós tételekkel lehet licitálni. A belső udvarban van az a bejárat, ahonnan a felső emeletre felkapaszkodván még tizenhárom lépcső vezet el Raszkolnyikov szobácskájáig. A világirodalom egyik legismertebb és legnagyobb hatású regényében tizenegyszer ment végig ezeken a lépcsőkön a Bűn és bűnhődés hőse.
„Szerencsére nem találkozott a háziasszonyával a lépcsőn. Silány kis szobája a nagy ház negyedik emeletén volt, közvetlenül a háztető alatt, és inkább valamiféle ládához hasonlított, mint szobához. Háziasszonya, akitől a lakást ebéddel és kiszolgálással bérelte, egy emelettel lejjebb lakott, külön lakásban, és a fiatalembernek, valahányszor kimozdult hazulról, okvetlenül el kellett mennie a lépcsőre nyíló és örökösen sarkig tárt konyhaajtó előtt. Valami kínos, gyáva félelem lepte meg mindig, amikor itt elment; és ezt restellte, restelkedésében elfintorította az arcát. Sok hónapi szobabérrel tartozott a háziasszonynak, és félt találkozni vele” – így indul Fjodor Dosztojevszkij (1821-1881) regénye, a Bűn és Bűnhődés.
A ház belülről talán már nem az, ami 150 éve volt, nincs meg a koporsószerű szoba, a háziasszony bűzös konyhája. De meglehet, hogy megmaradt a megaláztatás, a lelki-testi megnyomorítás légköre, a hitelesen Dosztojevszkij-féle megbetegítő levegő: az internetes bejegyzések arról panaszkodnak, hogy aki beljebb próbált merészkedni, hogy körülnézzen a nevezetes épületben, azt gorombán, gyalázkodva tessékelték ki a lakók. Őket is meg lehet érteni, megvan a maguk baja, félnek a koslató idegenektől, és ha tudják, attól sem jobb az életük, hogy házuk a világirodalom egyik emlékezetes helyszíne.
A Sztoljarnij pereulok 5 egy sarokház – Dosztojevszkij kifejezetten kereste a sarokházakat -,a korabeli szomszéd bérházaktól egy kisméretű szobor különbözteti meg, a Bűn és bűnhődés szerzőjét ábrázolja, aki 1847-1849 között lakott itt, s később – a regény először 1866-ban jelent meg - ide „költöztette” a lelki békéjét a poklok bejárásán át kereső fiatal embert, Rogyion Raszkolnyikovot. Legalább is ezt állította Dosztojevszkij felesége.
Maga az író nem adta meg hőse pontos lakcímét, Raszkolnyikov csak - a valóságban létező – háztulajdonos nevét és a lakásszámot említi. Eszerint akár az utca 9-es számú háza lehet az igazi – s mint az oda bejutott turisták mondják, a hangulata annak is Dosztojevszkij Oroszországát idézi. Azt is lehet tudni, hogy az utca 16 házában 18 kocsma volt, ezért az író csak éjszakánként tudott dolgozni, amikor elült a nappali részegeskedők gajdolása. A környékbeli szegény, elnyomorított emberek tragikus sorsa vezette el az írót az emberiséget szolgáló Jó gondolatához – nagyjából ez az 5-ös számú házon lévő szobor alatti felirat jelentése.
Az épület, akárcsak a többi, Dosztojevszkijhez kötődő helyszín, a szentpétervári turistaprogramok szereplője, s mivel a kulturális örökség része, az új tulajdonosnak is óvnia kell az irodalomtörténeti ház külsejét. Az emberi nyomorúság hamisítatlan légkörének őrzését talán ráhagyhatja a
Dosztojevszkij-múzeumraés a művészetekre.Így történik Moszkvában, ahol a nyár eleje óta üzemelő Dosztojevszkaja metróállomáson a Bűn és bűnhődés kulcsjelenetei láthatóak velencei mozaikból kirakva, fekete-fehérben, hatalmas méretekben. Raszkolnyikov baltával, alatta a leterített öregasszony, egy másikon pisztollyal, amit Lizavetára emel.
Volt is ebből botrány, miután az internetre felkerült fotók alapján az a vélemény kezdett kialakulni, hogy a faliképek lehangolóak, depressziót árasztanak, a metróállomás bizonyára öngyilkosok zarándokhelye lesz. Szerencsére az az álláspont győzött, hogy a mozaikképek új utat nyitnak meg Dosztojevszkij művészete felé. A metróállomás a Dosztojevszkij – korábban Bozsedomka (Istenháza) – utcára nyílik, ahol az író szülőháza és abban
lakásmúzeumavan.Az egykori kórház, ahol Dosztojevszkij apja dolgozott, s ezért lakást kapott a melléképületben, kívülről sajnos nincs tökéletes állapotban, igazgatója sürgősen szponzort keres a homlokzat javításához. De a belső terek, a folyosó éppen olyan, mint az író gyermekkorában volt – homályos, alacsony mennyezetű, s talán huzatos is, a
lakás berendezésepedig teljesen eredeti, senki sem változtatott rajta, míg 1928-ban múzeum nem lett.Ajánlat:
