A szélsőjobb veszélye

Vasárnap esti híradójában mindkét német közszolgálati adó első helyen számolt be a választásokról.
„Abból indulhatunk ki, hogy Orbán Viktor a választás eredményét eddigi politikája igazolásának fogja tekinteni s folytatja azt – az Európai Unióval szemben is „- tudósított az ARD. „Megfigyelők mindenekelőtt a magángazdaságba való további állami beavatkozásokkal számolnak. Meglátjuk, milyen magatartást tanúsít majd a Jobbik, amely antiszemita megnyilvánulásokkal, a romák elleni kirohanásokkal sokkolta a közvéleményt.”

Az elmúlt hétvége megmutatta, hangzott el a riportban, milyen jól tudja Orbán mozgósítani a tömegeket: a felvonulásnak csaknem félmillió részvevője volt – „Az EU bírálata a sajtószabadság, a jogrend kérdéseiben a jelek szerint nem ártott a jobboldali-populista miniszterelnöknek: támogatói előtt tekintélyt szerzett a brüsszeli bürokraták elleni harcával.” A tudósító beszámolt arról, hogy Orbán a magánszolgáltatókat a rezsiköltségek csökkentésére kényszerítette – s azok kötelesek számláikon feltüntetni a megtakarítás mértékét. A Kossuth tér hosszú átépítése, mint más nagy projekteké, éppen a választások előtt fejeződött be – ez is egy ok volt arra, hogy Orbán Viktornak nem kellett félnie kormányváltástól. A riport idézett egy járókelőt, aki szerint Orbán, az előző kormányokkal ellentétben, sokat épített az országban s emelte a nyugdíjakat – míg egy másik budapesti szerint a várható eredmény mögött az is áll, hogy a kormányfőnek nem volt igazi ellenzéke. Azt a tudósító is hangsúlyozta, hogy „a baloldali ellenzék érezhetően nem tudta még magát összeszedni 2010-es választási veresége után.

„A jobboldali-populista Orbán Viktor a maga igényeihez hajlította a jogot s mintegyre sértegette kollégáit az EU-ban „- mutatott rá ugyancsak helyszíni tudósításában a ZDF. „A választások toronymagas favoritja vas keménységgel kormányoz. Megváltoztatta az alkotmányt, keresztülhajtotta az igazságszolgáltatásra és a médiára vonatkozó vitatott törvényeket, s a választási rendszert úgy módosította, hogy az egyértelműen az ő pártja számára előnyös. Európában ezen felindulnak – Magyarországon kevésbé, a nemzeti-konzervatív politikus sikeres azzal az állításával, hogy megvédi az országot a külföldi beavatkozástól. Mesterházy Attila, a ellenzék listavezetője színtelen maradt a választási kampányban, míg a Jobbik – meglepetésre – mérsékeltnek mutatkozott – hangzott el a ZDF esti híradójában.

Süddeutsche Zeitung

Magyarország, a poszt-szovjet birodalom valamennyi államához hasonlóan, hosszú átalakulási folyamaton ment át, ám – először legalábbis úgy látszott – elegánsan és könnyebben, mint a kelet többi, kevesebb nyugati tapasztalatot szerzett országa. A kommunista eliteket integrálták s a kormány hol jobb-, hol baloldali volt. Ám nagy volt az ár. Az elit a globalizált neoliberalizmus új világában – informális alkuk révén – nagy szeletet kanyarított magának a tortából és privilégiumokat halmozott fel – egyidejűleg pedig a képtelenül felduzzasztott állami költségvetésből pénzügyi fedezet nélkül tovább folyósította a szociális juttatásokat, hogy megőrizze a törékeny békét. (...) Orbán oly ideológiai béklyót rak irányt kereső, mélyen megosztott népére, amely nem csak Magyarországnak, neki is segít hosszú távon: család, otthon, hit, rend, nemzet. Valószínűtlen, hogy ezzel szanálni tudja országát és békét teremt – ám az elitek radikális cseréjével, a hatalom központosításával, állandó forradalom hirdetésével elméletileg megteremtette az alapjait tartós egypárti kormányzásnak. Aki nincs vele, az ellene van, ezzel Magyarország ellen: így a politikai ellenfelet démonizálják, vagy ignorálják. Orbán úgy hangzik, mint Putyin: egyszer nagyok voltunk – újra azok leszünk. Nem értenek meg bennünket, de nekünk van igazunk. Budapest

demonstratívan propagálta legutóbb a keleti nyitást, keresve a közeledést Putyin Oroszországához. Onnan jön pénz, atomenergia – de gyakorlatilag nincs bírálat. (...) Jóllehet Magyarország a legtöbb EU-támogatást élvezők között van, az európai partnereket „a birodalom bürokratáiként”, a nemzetközi pénzpiacok kiszolgálóiként szidják. A multinacionális konszernektől elvárják ugyan a munkahelyeket, de azok „támadják a magyar családokat és kiviszik az extraprofitot.” Külföldön ez tiltakozást vált ki, gondokat okoz – de kit érdekel, amikor otthon fokozódik a párt népszerűsége? (...) Veszély fenyeget az európai választásokon az erős anti-európai osztrák, francia, holland, magyar erőktől. A populisták veszélye, akik azt állítják, hogy a nép nevében beszélnek, amelyre az EU-ban nem hallgatnak, hogy kivéreztetett, kizsákmányolt, lenyomott népek nevében szólnak. Ilyen egyszerű ilyen hazug, amit mondanak.

(..) A marginalizált magyar baloldalt megbénította a „nemzeti forradalom”, . Azok a politikusok, akik több pluralizmus, jogállamiság, a hatalom megosztása mellett emelnek szót, talán jobb demokratáknak látszanak – de Orbán értelmezésében rosszabb magyarok. A kormányváltók szövetsége ugyan kormányozhatott volna, ha csoda történik és győz? Ez már technikailag is nehéz lett volna, amikor sok pontos poszt a cikluson túlmenően is betöltött és sok törvényt csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. Az ellenzék mindmáig nem talált ellenszert az érzelmes kábulat ellen, amely a nemzeti jelképekre és kifejezetten anti-intellektuális, a kispolgárságra és a hazai középosztályra támaszkodó politika ellen, amely pénzt és a tekintély uralmát nyújtja a politikai részvétel helyett. (Cathrin Kahlweit)

Die Zeit

Akár hajléktalanoknak tiltotta meg, hogy az utcán aludjanak, akár rövid úton nyugdíjba küldte az ellenszegülő bírákat, amikor maga alá rendelte a médiát, a pénzügyi intézményeket vagy az egyházakat – sok volt a bírálat, de a miniszterelnök ment a maga útján s minden tekintélyuralmi irányzat ellenére ismét megnyerte a választást. Öt okból:

1. Sok szavazatot kapott azért, mert erősítette a magyarok nemzeti érzését. Trianon tragédiája a kommunizmus alatt tabutéma volt.
2. A magyarok többségének tetszik Orbán nyugaton vitatott politikája, az erős államférfi képe, aki sem az EU-ra, sem Amerikára nem hallgat – annak ellenére, hogy ez mind inkább nemzetközi elszigetelődésbe viszi az országot. Nyugati államférfiak útjaikon nagy ívben kikerülik Magyarországot.
3. A Fidesz-kormány nyíltan hadat üzent a bankoknak és a bankároknak, akiket a társadalom széles rétegei gyűlölnek.
4. Magyarország végre túl van a visszaesésen, a gazdaság idén 2.1 százalékkal nőhet, a munkanélküliek száma tartósan csökken – ám ez nagyrészt állami pénzekből történt és nem lesz tartható.
5. A korábbi szocialista vezetés valóban csaknem csődbe vitte az országot – az ellenzék azóta állandó válságban van. Hiányzó támogatásuk mögött ott van Gyurcsány őszödi beszéde is. Bár az ellenzék pár hónapja összefogott, távolról sem értenek egyet – s a szocialisták volt alelnökük révén ismét egyszer a botrányok középpontjában állnak.