A követség helye – Trump és Izrael reményei
Megválasztása óta Trump táborának több tagja is úgy nyilatkozott: az Egyesült Államok 45. elnökének kiemelt lépése lesz az áthelyezés. Ha betartja ígéretét, az egész elnökségének közel-keleti politikáját meghatározza majd.
2016 márciusában rendezte washingtoni összejövetelét a legerősebb amerikai Izrael-lobbi szervezet, az AIPAC, a felszólalók között ott voltak a még versenyben levő republikánus jelöltek és Hillary Clinton is. Az előzetes felmérések azt mutatták, Donald Trump népszerűtlen mind Izraelben, mind az amerikai zsidóság körében. A milliárdos úgy lépett színpadra, hogy egy csapat rabbi kivonulással fenyegetőzött, és félő volt, hogy a közönség kifütyüli. Trump azonban minden várakozáson túl két olyan ígéretet is tett, amely talpra kényszerítette a tömeget. Először is megígérte, hogy kidobja, majd újratárgyalja az amerikai–iráni megegyezést, és mindenkit meglepve megígérte azt is, hogy áthelyezi a nagykövetséget Jeruzsálembe. Innentől kezdve felvette a hagyományosan Izrael-párti republikánus szerepet.
Az áthelyezés ígérete meglepte mindkét oldalt. Nem véletlen ugyanis, hogy a korábbi elnökök végül a kompromisszumot választották az ügyben. Jeruzsálem státusa ugyanis a Közel-Kelet puskaporos hordója. Az Egyesült Államok az elmúlt években olyan végletekig ment az óvatosságban, hogy a Jeruzsálemben született amerikai állampolgárok nem tüntethetik fel Izraelt születési helyükként. Amikor tavaly Barack Obama a korábbi izraeli államfő, Simón Peresz temetésére ment, a Fehér Ház gyorsan kijavította az elnök előre kiadott beszédén a helyszínt Izraelről egyszerűen Jeruzsálemre.
MTI/EPA/Izraeli kormány sajtóirodája/Amosz Ben Gersom
Jeruzsálem státusa Palesztina területének 1947-es két államra osztása óta kérdés. Az Egyesült Nemzetek akkor Jeruzsálemet „corpus separatum” státusra szánta, ami független nemzetközi státust jelentett. Izrael megalapítása után azonban a környező arab nemzetek megtámadták a zsidó államot. A háborúban Izrael elfoglalta Nyugat-Jeruzsálemet, Jordánia pedig Kelet-Jeruzsálemet. 1967-ben a hatnapos háborúban Izrael hadserege elfoglalta egész Jeruzsálemet és azt a területet, amit Ciszjordániának vagy Nyugati Partnak neveznek. Jeruzsálem az elmúlt évtizedek izraeli–palesztin béketárgyalásainak a középpontjában állt. Izrael hivatalosan utoljára 2000-ben ajánlotta fel, hogy odaadja Ciszjordánia 95 százalékát, valamint Gázát és Kelet-Jeruzsálemet, hogy a palesztinok azon a területen alakíthassanak maguknak államot. A palesztinok akkori vezetője, Jasszer Arafat azonban visszautasította az ajánlatot. 2008-ban titkos tárgyalásokon egy hasonló ajánlatot a jelenlegi palesztin vezető, Mahmúd Abbász is elutasított.
Obama már 2008-ban megígérte, hogy nem fogja a feleket tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. Az ő elnöksége alatt a békefolyamat az ENSZ-be költözött, ahol a palesztin vezetés tárgyalások helyett a nemzetközi közösségre gyakorolt nyomással igyekezett előremozdítani állama ügyét. Obama Izrael-politikájában elsősorban a zsidó telepek felszámolására koncentrált, ezeket a béke legnagyobb akadályának tekintette. Jeruzsálemmel kapcsolatban kompromisszumot szeretett volna, vagyis a város felosztását szorgalmazta. Obama az izraeli telepek felszámolásával kapcsolatos sokéves eredménytelenségét elnökségének utolsó hónapjában próbálta valamivel kompenzálni. December 23-án nem vétózta meg a Biztonsági Tanács döntését, amely illegálisnak nyilvánította a kelet-jeruzsálemi és ciszjordániai izraeli telepeket. A lépést az amerikai Kongresszus elítélte. John Kerry leköszönő külügyminiszter néhány hete kijelentette, hogy a nagykövetség áthelyezése robbanást fog okozni a régióban.
Trump májusban dönt az amerikai nagykövetség sorsáról. Addig tart ugyanis az Obama által aláírt fél éves halasztás. Ha nem írja alá a következő fél évre a hosszabbítást, a nagykövetség automatikusan Jeruzsálembe költözik. A döntés Izrael számára történelmi jelentőséggel bírhat. Jeruzsálem az a város, ahol a bibliai királyok uralkodtak, ahol a judaizmus legszentebb helye, a Templom-hegy áll és ahová a zsidóság kétezer év óta visszavágyott. A lépés éppen a hatnapos háború és Jeruzsálem elfoglalásának ötvenedik évfordulójának környékére fog esni. Izrael számára piros betűs ünnep lesz az áthelyezés, de a régió többi szereplője várhatóan nem fog velük ünnepelni.
A döntés nyilván kemény kritikát kap majd az Európai Uniótól, amely hivatalosan nemzetközi és független városként ismeri el Jeruzsálemet. Az arab világban szintén hatalmas felháborodás várható, hiszen az országok nagy része, beleértve Szaúd-Arábiát, Szíriát és Libanont, államnak sem ismerik el Izraelt. Jeruzsálemet ezekben az országokban az iszlám vallás harmadik legszentebb helyének tartják. Palesztin részről már több kritikát is megfogalmaztak a tervvel szemben. Abbász egyik főtanácsadója beszédében nemrég azt mondta: „Egy ilyen lépés hadüzenet minden muszlim számára.” Az áthelyezés egyértelmű voks lesz Izrael mellett, az iszlám világgal szemben, és felkavarhatja a Közel-Kelet egyébként is nyugtalan vizeit.
Trump izraeli nagykövetjelöltje, David M. Friedman ügyvéd szintén arra utal, hogy az új elnök eltér majd Obama politikájától. Friedman nagy támogatója a telepesmozgalomnak, sőt Trump maga is tízezer dollárt adott még 2003-ban egy Ciszjordánia területén fekvő településnek az ügyvéd hatására. Az izraeli kormány is optimistának tűnik, hiszen elhalasztották új építkezések bejelentését az elnöki beiktatásig. Az is árulkodó, hogy az első külföldi kormányfő, akit Trump Washingtonba invitált, Benjámín Netanjáhú volt. De mindezekkel együtt sem lehet biztosan megjósolni, hogy teljesen megváltozik-e az eddigi amerikai irányvonal, amely a békébe ütközőnek tartotta a telepeket.
Ennek a politikának volt köszönhető, hogy 2005-ben George W. Bush nyomására Izrael átadta Gázát a palesztinoknak. Szintén hatalmas kérdőjel, hogy az Egyesült Államok milyen szerepet kíván magának a Közel-Keleten. Trump a kampány során egyszerre beszélt az Iszlám Állam legyőzéséről és arról, hogy nem áldoz fel amerikai életeket külföldi konfliktusban. Ha visszatér Amerika George Washington által megálmodott izolacionista külpolitikájához és kivonul a Közel-Keletről, azzal veszélyes űrt hagy ott, amely igen kedvező lehet Irán és Oroszország számára.
