A kormányfőből elnök lett
Ahogyan azt az utóbbi napokban már sejteni lehetett, Donald Tusk lengyel miniszterelnök karrierje Brüsszelbe vezette a sikeres politikust: szombaton megválasztották az Európai Tanács vezetőjének – azaz az uniós államok elnökének. Mivel az európai szabályok szerint egyszerre hazájának és Európának nem lehet vezető tisztségviselője, a kinevezés hatalmas változásokat hoz majd Lengyelország életében is.
Tusk hét éve vezeti az országot, ez alatt az idő alatt egyszer sem veszített semmilyen választáson. Lengyelországban meglehetősen gyakran váltották egymást a miniszterelnökök a rendszerváltás óta, de úgy, hogy választásokat vesztettek. Ez most másként történik, Tusk kormányának be kell nyújtani lemondását. Az még kérdés, hogy pártját, a Polgári Platformot (PO) vezetheti-e Brüsszelből, s mivel ő a legkarizmatikusabbnak tartott vezető, sokan attól is tartanak, mi lesz a PO további sorsa – annál is inkább, mert a Kaczynski vezette ellenzék a felmérések szerint megelőzi a kormánypártot, és ősszel lesznek az önkormányzati választások. Szakértők szerint az uniós tisztséget Tusknak csak decemberben, vagy januárban kell Herman Von Rompuytól átvennie, tehát az őszi választásokon még sikerre viheti csapatát.
A kormányfő jelölése előtt többoldalú tárgyalásokat folytatott, találkozott Komorowski államfővel is. Azon a bizalmas, éjszakába nyúló megbeszélésen részt vett Ewa Kopacz, a szejm marsallja, és Tomasz Simoniak, a jelenlegi hadügyminiszter. Elemzők ebből azt a következtetést vonják le, hogy vagy a parlamenti elnök asszony lehet Tusk utóda a miniszterelnöki székben – ő az előző kormányban az egészségügyi miniszteri tárcáért volt felelős –, vagy a fiatal nemzetvédelmi miniszter.
Kopacz már utalt arra, hogy „egy politikusnak mindenre fel kell készülnie”, és az sem jelent hátrányt, hogy nő – az országnak a kilencvenes években már volt egy nagyon sikeres női kormányfője: Hanna Suchocka egy mély belpolitikai válságból vezette ki hazáját, később a kiváló jogásznő nemzetközi karriert is befutott, a Velencei Bizottság tagja volt és országa nagykövete a Vatikánban.
Egyes szakértők említik még a jelenlegi külügyminiszter, Radoslaw Sikorski nevét is, ezt azonban azért tartják kevésbé valószínűnek, mert rendkívül fontos pozíciót tölt be a jelenlegi kormányban – nem is sikertelenül.
Lengyelország nagyon büszke, még ellenfelei is szorítottak Tusk sikeréért. Lech Walesa egykori államfő keresetlen szavai jól mutatják azonban a hazai bizonytalanságot. Az egykori Szolidaritás vezér azt mondta: „Tusk jelölése mellett és ellene vagyok. Mellette, mert ez hatalmas siker, nagy büszkeség, az országnak is, de ellene, mert a jól működő koalíció széteshet”.
Minden bizonnyal erre számít a legnagyobb ellenfél, a Jog és Igazságosság vezetője, Jaroslaw Kaczynski is, aki napokkal ezelőtt még tréfálkozott az esetleges jelölés hírére, mondván, „menjen csak el Tusk Európába, minél távolabb van Lengyelországtól, annál jobb”, ma azonban már komolyan azt nyilatkozta, hogy ő és pártja minden lengyelt támogat, tehát Tusk jelöltségét is, emellett ez a tisztség már „jár” Lengyelországnak.
A baloldal nem csak kormányváltásra, de előrehozott választásokra is számít. Leszek Miller, a Demokratikus Baloldali Szövetség vezetője szintén gratulált, de első mondataival nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ez a változás alapvetően befolyásolja Lengyelország politikai térképét.
A kormánykoalíció vezető politikusai azonban bíznak a koalíció erejében, azt stabilnak és megbízhatónak találják ahhoz, hogy egy újabb Polgári Platform-parasztpárti együttműködést Tusk brüsszeli távozása után is működőképesen létre tudjanak hozni. Tuskról pedig azt mondják: kemény, de érti a kompromisszumok erejét is – és erre van most szükség a válsághelyzetben levő Európai Unióban.
