A kólafüggő medve és a síró Sztálin
Az oroszországi Oscar-díj bizottság Alekszej Ucsityelj Kráj (jelentése: határvidék, valaminek a széle) című filmjét indítja az aranyozott szobrocskáért a legjobb külföldi film kategóriában folyó versenyben. „Győzni szoktam, s már az is győzelem, hogy a hazai filmek közül a miénket választották ki” – kommentálta a hírt a rendező. Mágikus realista alkotás, Mihalkov-utánérzés, nemzetieskedő szellemű hollywoodi akciózás, mégis érdemes megnézni – írták a filmet meglehetősen ellentmondásosan értékelő kritikusok. Mindenesetre a jelölés jó hátszél a film hazai és a külföldi forgalmazásában.
„Szokatlan film, elsősorban elgondolásai, nagyot akarása miatt, vannak benne az orosz filmművészetben példa nélküli dolgok. Érzelemgazdag mozit akartam, amely megérinti a szívüket” – mondta a kritikusoknak Alekszej Ucsityelj. A sajtóvetítés után a rendező azzal bocsátotta el az újságírókat, hogy tudja: mostanában eleve abból indulnak ki, hogy az orosz mozi nem jó mozi. „Ne írjanak jót, írják meg azt, amit meg akarnak írni, de kérem: több együttérzést! Ha csak fekete festéket használunk, akkor filmművészetünk továbbra is egy helyben fog topogni. Az elmozduláshoz együttérzés, átélés, támogatás kell. Kérem: sokszor megélem és néha nem értem, itthon miért írnak csak rosszakat. Szeressék a mozinkat, kérem!”
A Kráj forgatókönyvének 109 variánsa készült el aszerint, ahogy az alkotók a főszereplő jellemét csiszolgatták még a forgatás alatt is. „Az általam alakított karakter fő feladata: kibírni a megpróbáltatásokat, és túlélni. Nehéz utat jár be, és győz. Szeretném megőrizni azt a génkészletet, amelyet apámtól, nagyapámtól örököltem, s amely mindannyiunkban benne van. Ez tesz minket győztes nemzetté, háborúban és békében egyaránt. Hatalmas, jelentős nemzet vagyunk, amelynek át kell éreznie, hogy feladata van a világon a gonosz leküzdésében” – fejtette ki a főszereplőt alakító Vlagyimir Maskov, aki a filmben maga vezet egy 1905-ben gyártott mozdonyt.
Az elbeszélt események a háború utáni években, egy a tajgában megbújó, Kráj nevű településen történnek, ahol együtt élnek és a fakitermelésen együtt dolgoznak a szovjet társadalomból kiszorítottak: Oroszországban élő száműzött németek, a háború végére Németországban rekedt és ezért büntetésből száműzött oroszok, s mindenféle sérült: ki félkarú, kinek rohamai vannak. Egy mini háborúutáni Szovjetunió. Az új jövevény, a mozdonyvezető Ignát azonnal összeütközésbe kerül a régi népséggel, a helyi masinisztától előbb elveszi a munkáját, aztán a nőjét. A tajgában egy ott felejtett német mozdonyra bukkan, meg egy német asszonyra, aki évek óta az erdőben él, és mit sem tud a fasiszták elleni háborúról. De Ignátot nem a szerelmi szenvedély hajtja, hanem a győzni akarás: győznie kell a mozdonyversenyben.
A film további szereplője egy medve – akiről tudni lehet, hogy 450 kilót nyom, jóságos, szereti a kólát és a sprotnit -, fő látványossága pedig a mozdonyverseny. Nagyon úgy fest, hogy a filmet emiatt forgatták le, jegyezte meg rosszmájúan a
Kino-tyeatrszakmai portál, amely kicsivel több megrázó élményt és gondolati világosságot várt egy Oscar-jelölttől, helyette egy történelmi díszletekbe öltöztetett szokványos kalandfilmet kapott, kevéske melodrámai elemmel és akcióval dúsítva, nemzetieskedő szellemiségbe csomagolva.A moszkvai bemutatót megelőző sajtótájékoztatóra ezúttal bloggereket is meghívtak, ami szokatlanul nagy publicitást adott a filmnek, a rendező és a főszereplő színészek gondolatainak. Így az egyik blogger hatalmas putyiniádát lát a filmben. Mégis érdemes megnézni, írja, legalább a pucér asszonyok fürdőbeli jelenete miatt. Nem az év legjobb filmje, de a legalkalmasabb arra, hogy az Oscarért folyó versenyben induljon. Nem egyértelmű és furcsa módon toleráns film, akármennyit is papolnak alkotói a győzedelmes orosz nép küldetéséről. Bár lehetne benne kevesebb
Nyikita MihalkovSzibériai borbélyából és Csalóka napfényeiből – osztotta meg gunyoros véleményét sok tízmillió orosznyelvű internet felhasználóval a maxilla nevű blogger.A
Kommerszántkritikusa történelmi alapokra épülő mágikus realizmusként határozta meg a Kraj műfaját, amelyet az orosz film nem ismer, nyomai legfeljebb Alekszej Fedorcsenko2007-es Vasútcímű filmjében lelhetők fel. (A két filmnek közös a forgatókönyvírója: Alekszandr Gonorovszkij). A lap a rendező fekete humorát is dicséri: a félkarú bármennyire is szeretné, bal kézzel nem képes az egyenesen Sztálinnak szánt feljelentését megírni. Magát Sztálint is szinte megsajnáljuk, amikor bajszos gipszmellszobra sírva fakad a plafonról lecsorgó esővíztől. Alekszej Ucsityelj ismét meglepte a nézőket – írta elismerően a Kommerszánt.
