A kettős beszéd ára

„Jó kapcsolatokra törekszünk a magyar kormánnyal. Nem nézzük jó szemmel a magyarországi kampány átterjedését” – nyilatkozta szeptemberben a román külügyminiszter, Titus Corlăţean. Szavainak akkor az adott súlyt, hogy az állásfoglalás pillanatában már harmadik hónapja várt az új, Füzes Oszkárt váltó magyar nagykövet, Zákonyi Botond a kinevezésére. A román tárcavezető úgy fogalmazott ősszel: jó a kapcsolata magyar kollégájával, Martonyi Jánossal, akivel márciusban folytatott kétoldalú tárgyalást. Ennek ellenére azt is leszögezte: tudatában vannak annak, hogy milyen kampány várható a Romániában élő román–magyar kettős állampolgárok szavazataiért a magyarországi parlamenti választás előtt, és a bukaresti kormány számára mindenekfelett a helyi közösségek „békéjének és nyugalmának” megőrzése a fontos.

A jó román–magyar kapcsolatokról szóló külügyminiszteri nyilatkozat után újabb két hónap telt el, míg az új magyar nagykövet, Zákonyi Botond megbízását a román államfő, Traian Băsescu végül mégis elfogadta. A Magyar Külügyi Intézetet szeptemberig irányító diplomata egyelőre mégsem léphet hivatalba Bukarestben, mert megbízólevelének átadása – formális, de fontos gesztusként – továbbra is késik. Bogdan Oprea, az elnöki hivatal szóvivője a kolozsvári Maszol.ro-nak úgy nyilatkozott, még hónapokba telhet, míg az átadás megtörténik, mert a „szokásjog” ezt a hosszas procedúrát írja elő. Ennek ellenére ezen a héten Traian Băsescu húsz másik diplomatát mégis fogadott. Esetükben a megbízólevél átadása nem ütközött a „szokásjogba”.

Arról, hogy a román–magyar külügyi kapcsolatok az utóbbi időszakban megromlottak, többször cikkezett már az európai sajtó is. Legutóbb idén augusztusban, amikor Vona Gábor Gyergyószentmiklóson azt nyilatkozta: vállalni kell a Romániával való konfliktust, ha a „magyar érdek” így képviselhető. „Megéltük, hogy egy magyarországi náci párt vezetője paramilitáris csapatokkal körülvéve háborúra uszít bennünket a saját országunkban” – reagált akkor a Jobbik-elnök szavaira Bogdan Diaconu kormánypárti képviselő, és azt követelte, hogy Vonát nyilvánítsák „persona non gratának” Romániában. A bukaresti külügy azonnal lépett, a szaktárca pedig – a tusnádfürdői Fidesz-, majd a gyergyószentmiklósi Jobbik-rendezvényekre utalva – emlékeztetett: „Egy hónapon belül másodszor kényszerül állást foglalni egyes magyar hivatalosságoknak a stratégiai partnerségnek ellentmondó kijelentéseivel szemben, amelyek Románia szuverén területén rendezett nyári táborokban hangzottak el.”

Vona mindennek ellenére nem vált nemkívánatos személlyé Romániában, mert – amint a román külügy augusztusban rögzítette – csak diplomáciai státussal rendelkező személyekkel szemben érvényesíthető ez az eljárás. Ekkor Zákonyi Botond még csak egy hónapja várt a megbízólevél átadására, elődjét, Füzes Oszkárt azonban valóban megfenyegették a kiutasítással.

Az augusztusi figyelmeztetés és a szeptemberi külügyminiszteri nyilatkozat után fontos – a két ország kapcsolatát jelentősen befolyásoló – közjáték történt. Októberben, ebben az évben immár másodszor, autonómiatüntetést tartottak Székelyföldön. Ezzel kapcsolatban a Titus Corlăţeannal jó viszonyt ápoló Martonyi János sietett leszögezni, hogy sem a román alkotmánnyal, sem az európai vagy nemzetközi szabályozással nem ellentétes az autonómia egyetlen formája sem.

A román külügyminiszter a bukaresti România Liberănak adott interjúban jelezte: Romániában dől el, hogy mi felel meg a román alkotmánynak, és mi nem. Riporteri kérdésre válaszolva pedig úgy vélekedett, nincs „látható” diplomáciai feszültség a két ország között, csupán hullámhegyek és hullámvölgyek jellemzik a kapcsolattartást, és a magyarországi választás közeledtével rendszerint hullámvölgyre kell számítani. A nagykövet hónapok óta késő kinevezésével kapcsolatban pedig „teljesen nyugodt”, a külügyminisztérium eleget tett az intézményes eljárásoknak, a végleges megbízás az államelnökön múlik.

Bár látható feszültség nincs, a román kormány nem siettette a magyar nagykövet hivatalba lépését, és várhatóan az államelnöki hivatal is hasonlóan áll a kérdéshez. A mérleg Bukarestből így néz ki: ha a magyar kormány átlépi a hatáskörét, a román politika diplomáciai távolságtartással válaszol erre.

Traian Băsescu idén egyszer már nagyon határozottan nyilatkozott a korábbi magyar nagykövet ténykedéséről, és arról: kit terhel a felelősség a felmerült problémák kezelését illetően. Füzes Oszkár, Zákonyi Botond elődje az idei év elején éles konfliktust keltett azzal a televíziós nyilatkozatával, amelyben a székelyföldi autonómiatüntetések támogatásáról, valamint arról beszélt, hogy jogszerű az úgynevezett székely zászló használata a romániai közigazgatási intézményekben.

A nyilatkozat után rendelte be Füzest Titus Corlăţean, s ekkor merült fel az is, hogy kiutasítják Romániából, ha „nem tér vissza megbízatásának korlátai közé”. Traian Băsescu a vitatott, autonómiát támogató magyar állásfoglalással kapcsolatban azt mondta: államelnökként Orbán Viktor véleményére vár.

Orbán egy televíziós interjúban szólalt meg, fél év késéssel. Ekkor – Füzes Oszkár berendelése, a román külügy többrendbeli tiltakozása és Traian Băsescu őt érintő nyilatkozata után – úgy fogalmazott: a két ország együttműködése „többnyire jó” és „fejlődőképes”. De az év elején vitát kavart kérdésekről, amelyekben Traian Băsescu választ kért és várt tőle – így az autonómia ügyéről (amelyről Orbán általában visszafogottan vagy lehetőség szerint inkább nem beszél) –, most sem nyilatkozott. Viszont már-már engesztelően azt mondta: „Nyilvánvaló, hogy a magyar politikusoknak is megvan a maguk felelőssége. Gyakran eltúlozzuk a dolgokat, a kelleténél gyakrabban használunk súlyos szavakat. Nem ártana, ha ettől mentesítenénk a román–magyar viszonyt.”

Úgy tűnhetett, hogy alig észrevehető gesztusokkal, de a magyar kormány kísérletet tett a visszalépésre, a román–magyar kapcsolatok újrahangolására. Az októberi autonómiatüntetést támogatta ugyan a Fidesz, de nem vett részt a rendezvényen (ahogy politikusai távol maradtak a márciusi, marosvásárhelyi demonstrációtól is).

Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a diplomáciai viszonyon javítsanak. Az Orbán-kabinet nem tud együttműködni a szociáldemokrata–liberális – a konfliktussorozatokra egyre nacionalistább és elzárkózó válaszokat adó – román kormánnyal, s a korábban szövetségesnek tekintett államelnök, Traian Băsescu támogatását sem tudta elérni.

A magyar kormány „kettős beszédét” értik a román ellenzéki és kormánypártok egyaránt, és – kivételes módon konszenzusosan – el is utasítják. Míg a magyar külügyminiszter, Martonyi János, a magyar külügyi államtitkár, Németh Zsolt, a távozó magyar nagykövet az autonómiával kampányol és üzen Erdélybe a kettős állampolgársággal és szavazati joggal rendelkezőknek, addig Orbán Viktor miniszterelnökként, diplomáciai szinten hiába fogalmaz óvatosan Bukarestnek.

Az Erdélyben autonómiaígérettel terjeszkedő magyarországi politika ára a gyengülő romániai magyar diplomáciai érdekképviselet, a romló kormányközi viszony.

Amit nyerhet a Fidesz a választási réven, azt elveszítheti az ország és az erdélyi magyar közösség a diplomáciai vámon.