A jót könnyű megszokni

Nagykövet Úr! A véletlen úgy hozta, hogy Ön 1989-ben már dolgozott diplomataként Magyarországon. Hogy emlékszik vissza arra az időszakra?

1989 áprilisában érkeztem Magyarországra, tehát még a jelentős, nagy átalakulás előtt, és még elkaptam a régi, kommunista rendszer végét – az azóta lezajlott változások így igazán jelentősek. Mire 1992-ben távoztam, az ország már jócskán úton volt a demokrácia, a NATO és az EU felé, amelyet végül el is ért. Jelentős átalakuláson ment át a gazdaság is. Az 1989 és a jelenlegi időszak közti kontraszt tehát igazán jelentős.

Nagy-Britannia mindig is komolyan segítette Magyarországot az Uniós csatlakozásra való felkészülésben. A britek hogyan vélekednek Magyarországnak a szóban forgó időszakban nyújtott teljesítményéről? Jól szerepeltünk?
Vagy lehetett volna jobb is?

Az tény, hogy rengeteg időt, energiát és pénzt fordítottunk olyan kezdeményezésekre, mint pl a brit ’know-how fund’ és nagyon alaposan figyelemmel kísértük a magyar társadalomban és gazdaságban zajló változásokat. Azt hiszem, volt néhány igazán figyelemre méltó eredmény ez idő alatt. Mi persze nem akartuk azt sugallni magyar partnereinknek, hogy nekik is ugyanúgy kell mindent tenniük, mint ahogy mi csináltuk annak idején. Inkább igyekeztük felmutatni a nekünk bevált példákat, segíteni a képzésben, és próbáltuk például a politikusokkal megismertetni a ’Westminster-modellt’.

Mire 2007-ben visszatértem, Magyarország már tagja volt a NATO-nak és az Európai Uniónak is, és ez nagyon fontos lépés. Húsz évvel ezelőtt ez szinte elképzelhetetlen lett volna. 1989 áprilisában ki gondolta volna,hogy én ezt megérem? Nyilvánvalóan Magyarországnak rengeteget kellett változnia ahhoz, hogy eleget tegyen a tagság feltételeinek, és rengeteg
minden történt is. Ha most körülnézek, azt látom, milyen óriási mértékben javult például a távközlés, a fogyasztók mennyivel szélesebb körben válogathatnak, mennyit fejlődtek az utak, mennyi autópálya épült - mindezek a konkrét változások nagyon fontosak. Rengeteg település, város és falu teljesen átalakult.
Természetesen nem mindenki profitált e változásokból, de nagyon sokan egyértelműen igen.

Azt is látom, hogy a társadalom jóval megosztottabb, mint volt, ami ilyen időkben – amikor még több változásra van szükség, különösen a gazdaságban – nem szerencsés. Ami magát a gazdaságot illeti: 1992-ben, amikor távoztam, Magyarország hogy úgy mondjam, osztályelső volt, a régióban mindenképpen, és egy sor rossz döntés nyomán, fogalmazzunk így, letért erről az útról. Világos, hogy a következő kormánynak, bármilyen összetételű is legyen, fontos feladata lesz, hogy a gazdaságot visszaterelje a helyes mederbe, és ismét a legvonzóbb térséggé tegye a direkt külföldi tőkebefektetések számára, amilyen valaha volt is.

Most, hogy másodszor is visszatért Magyarországra, más feladatokat kapott a brit kormánytól, mint először? Változott-e a megbízatása, és ha igen, hogyan?

Húsz évvel ezelőtt a jelenlegi kapcsolatok rendszerének egy része (pl a twinning gyakorlata), számos együttműködési és gyakorlati forma még nem is létezett, és nagyon aktív, ösztönző szerepet játszottunk ezek megteremtésében és kialakításában. Nagyon örülünk annak, hogy ezek jó része már a követség részvétele és támogatása nélkül is életképes, mert ez azt jelzi, hogy az egyének és szervezetek, vállalatok kapcsolatban akarnak maradni egymással, mert ezek előnyösek számukra.

Jó, hogy a különböző programok és projektek jó része már a követség bevonása nélkül is működik. Ez így természetes. A Know How fund is befejezte működését, miután elérte célját. Az akkor végzett munkánk jelentős része arra irányult, hogy felkészítse Magyarországot e két klub, az Unió, de különösen a NATO tagság feltételeinek teljesítésére, és más nyugati szervezetekben való részvételre. És természetesen, miután Magyarország csatlakozott e két csoporthoz, a munkánk jellege is módosult. Még mindig vannak kétoldalú programok és kölcsönös miniszteri látogatások.

Rengeteg fontos kereskedelmi és befektetési jellegű munkát is végzünk: Nagy-Britannia a negyedik legnagyobb beruházó Magyarországon, és fontos kereskedelmi partner is. Munkánk azonban egyre inkább eltolódik a multilaterális és nemzetközi kérdések felé, hogy megpróbáljunk közös nevezőre jutni Magyarországgal, olyan ügyekben, mint például a környezetvédelem vagy az energiabiztonság, és egyes regionális vagy potenciális nemzetközi konfliktusok ügye. Arról tárgyalunk például, miként tudunk a legjobban együttműködni Budapesttel a nemzetközi közösségen belül. A brit külpolitika prioritásai is eltolódtak ezekre a területekre, a hagyományos, egy-egy országra korlátozódó protokolláris diplomácia helyett. A saját szempontomból egyértelmű, hogy minél több ponton tudunk e kérdésekben közös nevezőre jutni, együttműködni, annál erősebbek leszünk. Ez a legfontosabb fejlődés előző ittlétem óta.

Ezzel részint meg is válaszolta a következő kérdésemet arról, hogy a gazdasági válság miként késztette Nagy-Britanniát a prioritásai átértékelésére? Ön milyennek látja a jövőt e szempontból?

A válság egy kilengés a statisztikai görbén. Lehet, hogy nagy és fontos zuhanás, de hosszú távon mégiscsak átmeneti kilengés. A válság elmúltával a brit és magyar beruházási és kereskedelmi érdekek visszatérnek majd arra a pályára, amit a krízis előtt elkezdtek bejárni. Magyar barátaim néha nehezményezik, miért nem szerepel az ország gyakrabban a brit médiában, mire én azt szoktam mondani: hál istennek, hogy ez így van.

Tavaly ősszel, amikor a válság kitört, Magyarország egy időre a frontvonalba és ezzel a brit média érdeklődésének homlokterébe került, ami nem mindig szerencsés. Ősszel azonban Nagy-Britannia belátta, hogy létfontosságú a magyar helyzet stabilizálása, mert Magyarország, ha úgy tetszik, a térségben az első gazdasági dominó, amely ha eldől, másokat is magával rántott volna a térségben, ami károsan hatott volna a brit gazdasági érdekekre is.

Így hát természetes, hogy Gordon Brown kormányfő igen aktívan lobbizott a Magyarországnak nyújtott IMF és uniós pénzügyi csomag érdekében. Ez jól is működött, hiszen a helyzet a pénzügyi rendszer hiányosságait kihasználó spekulánsok manővereitől igen gyorsan elmozdulva ismét stabillá tudott válni. Bár még mindig sokat kell tenni azért, hogy ez a stabilitás állandósuljon, és Magyarország ismét visszatérhessen a rendszeres gazdasági növekedés útjára.

Nagy-Britannia egyre inkább arra helyezi a hangsúlyt - és nem csak Magyarországon –, hogy ne csak a kormányokkal tárgyaljon, de szélesebb körben alakítson ki párbeszédet: például nem kormányzati szervezetekkel, a civil társadalommal, hogy minél szélesebb körben vitassuk meg elképzeléseinket, és ezen keresztül ne csak a hivatalos szerveket, de az adott országok lakosait is bevonjuk ebbe az eszmecserébe.

Vannak-e rendezetlen kérdések, lezáratlan ügyek, feszültségek a két ország kapcsolataiban?

Nagyon kevés ilyen konkrét ügy létezik. Időnként előfordul, hogy valamiben nem értünk egyet, ilyenkor meg kell kísérelnünk jobban megismerni egymás álláspontját. Azt hiszem, sem nem természetes, sem nem várható el egy demokratikus nemzetközi rendszerben, hogy két ország mindenben teljesen egyetértsen. Ez bizarr is volna, így természetes, hogy néha különbözik a véleményünk. A félreértéseket meg kell próbálni tisztázni.

Magyarország konstruktív, jó partner ehhez?

Azt tapasztaljuk, hogy Magyarország nyitott és együttműködő partner, és soha nem jelent gondot, hogy a döntéshozókkal vagy a politikaformálókkal tárgyalni tudjunk. Néha persze hosszú folyamatokról van szó. Az Unión belül például eltér a véleményünk néhány kérdésről, ilyen mondjuk a közös agrárpolitika jövője. De ez hosszú folyamat és folytatnunk kell erről a hosszú távú eszmecserét.

A kereskedelem és a beruházások terén pedig szeretnénk a beruházási környezet javulását látni. Az átláthatóság olyan terület, amelyre fontos összepontosítani, ezen például a korrupció ellenes intézkedéseket értem. Bár a helyzet nem reménytelen, de több tanulmányból, így a Transparency International felméréseiből tudjuk, és ez az üzleti élet véleménye is, hogy a korrupciós helyzet romlott. A Transparency International szerint „intézményesült” a korrupció bizonyos fokig, és e folyamatot vissza kell fordítani.

Az üzleti élet pedig túlszabályozott, és az előre tervezést hátráltatja, hogy néha túl gyors és hirtelen váltások történnek a szabályozásban. A beruházók döntéseiket bizonyos feltételekre alapozva hosszú távon hozzák meg. Ha e feltételek túl gyakran változnak, az kiszámíthatatlanná teszi az üzleti környezetet. Itt például szeretnénk változásokat látni. A kormánnyal is beszéltünk ezekről, egyetértenek a kritikával, és már születtek is elképzelések e helyzet javítására.

Az asztalon van a javaslat például a pártfinanszírozás rendezésére. Ezt mi nagyon fontosnak tekintjük, mert ha egyszer a pártfinanszírozást sikerül szabályozni, az önmagában is jelentősen javítja majd az üzleti élet viszonyait. És ez segíthetne Magyarországnak abban, hogy ismét a közvetlen külföldi tőkebefektetés kiemelt célpontja lehessen a térségben.

Ön szerint öt év múlva hol tart majd Magyarország és a két ország kapcsolata miként alakul e folyamatban?

Nos - a politikai rendszert akár egyetlen nap alatt meg lehet változtatni. A gazdaság változása valószínűleg sokkal hosszabb időt igényel, a társadalmi változás pedig akár egy generációt is eltarthat: évtizedek kellhetnek, mire az emberek viselkedése megváltozik, hogy igazodjon egy demokratikus, Európa szívébe teljesen integrálódott ország követelményeihez.
Említettem, hogy érzékelek bizonyos társadalmi feszültségeket. Remélem, a magyar politikusok egy sokkal összetartóbb társadalomért dolgoznak majd, ahol erősebb a konszenzus. Nem gondolom, hogy most, amikor az országnak erősítenie kell a gazdaságát, megengedheti magának azt a luxust, hogy ilyen politikai és társadalmi megosztottság legyen. Remélem, ez változni fog.

Világos, hogy a társadalomnak vannak hátrányosabb helyzetű csoportjai, és könnyen elidegenedés lehet a vége, ha ezek a csoportok marginalizálódnak, ha nem törődnek azzal, hogy bevonják őket a társadalom fősodrába, hogy mindenki, aki erre törekszik, dolgozhasson és javíthassa életszínvonalát, hogy mindenki részesülhessen a gazdasági fejlődés előnyeiből.

Ön személyesen milyen emlékeket visz majd haza, ha megbízatása lejár? Mik a kedvenc magyar ételei, hogyan tölti a szabadidejét?

A megbízatásom négy évig tart, amelyből kettő és fél még hátravan, tehát egyelőre nem tudom, mik lesznek majd a végső emlékeim.
Mindenesetre azokat a magyarokat, akikkel kapcsolatba kerültem, mindig nagyon kedves, vendégszerető embereknek ismertem meg, akik ha elfogadtak (főleg, ha az ember tud beszélni velük ezen a különösen bonyolult nyelven, amit az idegenek megkínzására találtak ki...) akkor nagyon nyitottak és barátságosak.

A korábbi évekből több barátunkkal fennmaradt a kapcsolat, van egy magyar keresztlányunk is, az ő családjával is szoros a kapcsolatunk.
Budapestet továbbra is csodálatos városnak tartom. Sok látogató is elragadtatva beszél a város által nyújtott lehetőségekről. A kulturális élet fantasztikus, a korábbiakhoz képest rengeteg az új program, például a Sziget fesztivál, amely legutóbbi ittlétem óta indult. Ez jól szervezett, remek esemény.

A magyar vidék sok helyütt nagyon gyönyörű és lényegében még érintetlen és felfedezésre váró, ki nem használt lehetőség, ahova sokkal több turista is ellátogathatna.
A britek zöme többnyire csak Budapestig jut el, pedig többet is láthatnának az országból. Az ételek kiválóak és az éttermekben ma sokkal több az egészséges fogás, mint amire emlékeztem, jobb alapanyagokat használnak, az emberek tudatosan és egészségesebben élnek, miközben a hagyományos magyar konyha értékei megmaradtak. A borok különlegesen finomak, és megfizethetők. Folytassam? Rengeteg szép élményt viszek majd magammal, de egy darabig szerencsére még itt leszek...

És mit ajánlana a magyar turistának, aki Nagy-Britanniába szeretne látogatni?

Most igazán jó alkalom van erre, mert az árfolyamok alakulása miatt a magyar turista pénze többet ér Nagy-Britanniában. Idén Skóciára igyekszünk felhívni a látogatók figyelmét, mert 250 éve született Robert Burns. A www.visitbritain.com honlapon sok tippet és programajánlatot kaphatnak. A jövőbe tekintve: a 2012-es londoni olimpia a válság ellenére reményeink szerint fantasztikus esemény lesz. Más, mint a többi, eddigi olimpia. Környezetbarát és mindenkit bekapcsoló verseny lesz, mert London a világ egyik multikulturális központja.

Tehát csak azt mondhatom mindenkinek: kerekedjék fel és fedezze fel személyesen is Nagy-Britanniát!