A hét aforizmája

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Minden véletlen ezen a világon, feltéve, hogy azt a törvényszerűséget nevezzük így, amelyet nem ismerünk.

Bernard Le Bovier de FONTENELLE

(Rouen, 1657- Párizs, 1757)

Francia filozófus és költő (Corneille unokaöccse).
1671-1677 között különböző költői versenyeken indult, írt néhány sikeres operalibrettót, első tragédiája azonban megbukott.

A ’80-as években születtek legfontosabb művei:
Dialogues des morts (Holtak párbeszédei), 1683 – az ókori gondolkodás felsőbbrendűségének cáfolata és a descartes-i metafizika kritikája.

Entretiens sur la pluralité des mondes (Beszélgetések a világok sokaságáról), 1686 – a kopernikuszi világkép népszerű leírása; más lakott bolygókról szóló elmélet, amely a filozófiai relativizmus egyik kiindulópontjául szolgált.

Histoire des oracles (Az orákulumok története), 1687 - a holland Van Dale latin nyelvű művének adaptációja a hibás elmélkedés, a hiedelmek, a keresztény vallás eredetéről és okairól.

Életének utolsó évtizedeiben főleg irodalommal foglalkozott.

Fontenelle a népszerű tudományos ismeretterjesztés úttörője. Kritikai szelleme, racionalizmusa nagy hatást gyakorolt a XVIII. század gondolkodására.