A foltozott irhájúak – Ők végzik el a nagyhatalmak helyett a piszkos munkát

Zsoldosok már az ókorban is voltak. III. Dareiosz perzsa és Nagy Sándor makedón király seregét egyaránt erősítették gyakran ugyanazoknak a görög városállamoknak a polgárai. A középkori Európa háborúiban kiemelt szerep jutott a félelmetes landsknechteknek, akik Faludy György versében így mutatkoznak be: „Mink volnánk hát a foltozott / irhájú hírhedt zsoldosok, / kiknek egészen egyremegy, / hogy völgybe, avagy hegyre megy, / parasztra, úrra, papra megy, / bitóra vagy csak babra megy.” A sorozott hadseregek megjelenésével, a „kereslet” megszűntével a 19. században jóformán teljesen eltűntek, hogy azután a kövekező évszázad második felében ismét megjelenjenek.

A hatvanas években, a Kongó függetlenné válását követő zavaros időkben a világsajtó nem keveset írt arról, hogy az értékes ásványairól nevezetes Katanga tartomány tényleges megtartása érdekében hogyan harcoltak a későbbi Zairéban, a volt gyarmatosítók pénzén hajdani Wehrmacht-katonák és más európai zsoldosok. A Kongó-Müller néven elhíresült szerencselovag, eredeti nevén Siegfried Müller és emberei azonban akkoriban mégiscsak kuriózumszámba mentek.

A genfi konvenció 1977-ben aláírt kiegészítő jegyzőkönyve szerint az tekinthető zsoldosnak, aki főként anyagi érdekből vesz részt hadi cselekményekben, és nem tagja a konfliktusban részt vevő felek fegyveres erői személyi állományának. Ilyen értelemben tehát a francia idegenlégió katonái vagy a brit hadseregben önkéntesként szolgáló nepáli gurkhák nem tekinthetők zsoldosnak. Az említett jegyzőkönyv nem tiltja ugyan kifejezetten a zsoldosság intézményét, de kimondja, hogy az ilyen harcosokra hadifogság esetén nem terjednek ki a hadifoglyokat megillető jogok, mi több, a fegyveres konfliktusban való részvételükért büntetőjogilag felelősségre is vonhatók.

Az Egyesült Államok nem írta alá a fenti dokumentumot, mindamellett hosszabb ideig, már csak az „illendőség” kedvéért is úgy tett, mint aki csak külföldi diplomáciai képviseleteit és anyagi javait megvédendő veszi igénybe efféle őrző-védő magánvállalatok szolgálatait. Ilyen cég például a Blackwater néven hírhedtté vált, ma Academi néven futó amerikai vállalkozás, amely 2007-ben több ezer emberrel vett részt az Egyesült Államok iraki háborújában. A botrány akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy a „szerződéses biztonsági őrök” kegyetlenkedtek a polgári lakossággal. A magánkatonák részvételére a Pentagonnak a többi között azért volt szüksége, hogy kisebb emberveszteséget mutathasson fel a hadseregben. A zsoldosok alkalmazását a washingtoni kormányzat azért is részesíti előnyben, mert így többet költhet hadi célokra, mint azt a kongresszus által jóváhagyott katonai költségvetés lehetővé tenné.

Az elmúlt két évtizedben kezdte el magánkatonai bázisainak kiépítését Kína, mindenekelőtt az Indiai-óceánon át Európába vezető úgynevezett tengeri selyemút mentén, tehát Pakisztánban, Bangladesben, Mianmárban, Thaiföldön. A meghirdetett cél itt is a kínai állampolgárok és javak védelme. Ennek kapcsán hivatkoznak a többi között a Szudánban 2012-ben elrabolt harminc kínai állampolgár esetére vagy arra, hogy a laoszi Vientiane-ban 2014-ben több mint százan sérültek meg a kínaiak elleni zavargásokban. A stratégiailag oly fontos vörös-tenger-parti kis országban, Dzsibutiban – a kereskedelmi flottájuk ellátása és a szomáliai kalózokkal szembeni operációk támogatása céljából – a kínaiak katonai bázist, föld alatti létesítményeket is magában foglaló infrastruktúrát építettek ki, ahol ezernél is több fegyveres magánalkalmazott teljesít szolgálatot.

A CSVK-k alkalmazásában manapság alighanem az oroszok viszik el a pálmát. Hivatalosan nem a hadsereghez tartozó orosz zsoldosok harcolnak Kelet-Ukrajnában, Szíriában, de állítólag hosszabb-rövidebb időre bevetettek ilyeneket az egyik regionális hadúr csapatai oldalán Líbiában, továbbá a polgárháborús Dél-Szudánban is. Az utóbbiban aranylelőhelyek, valamint a háborús bűnösként nemzetközileg körözött Omar el-Basír elnök rendszerének védelmében. Basír egyébként nemrégiben Moszkvában tárgyalt Szu–35 mintájú vadászgépek vásárlásáról, illetve arról, hogy orosz katonai támaszpont létesüljön a Vörös-tenger partján.

Az RSZB-Grupp nevű orosz katonai magánvállalat (Moszkva, ulica Krzsizsanovszkogo 14.) saját honlappal van jelen a világhálón. E szerint vezetőjük egy név nélkül említett, „a tádzsik–afgán határvidéken a gyakorlatban nagy harci és parancsnoki tapasztalatra szert tevő” tartalékos határőrtiszt. A weblap szerint a 250 alkalmazottat foglalkoztató cég elsősorban a terroristák fenyegette körzetekben nyújt az érdekelteknek tanácsadást, és emberei nem vesznek részt fegyveres konfliktusokban zsoldosként.

Nem bejegyzett, de annál ismertebb és tevékenyebb orosz CSVK a Dmitrij Utkin tartalékos alezredes vezette úgynevezett Wagner csoport, amely állítólag a GRU-val, a katonai hírszerzéssel áll kapcsolatban. Ennek tagjai harcolnak az ukrán hadsereg ellen az orosz szakadárok oldalán Kelet-Ukrajnában. Nyilvánvalóan rájuk utalt Vlagyimir Putyin elnök, amikor december 14-i sajtóértekezletén erről a térségről szólva a következőket mondta: „Mi sohasem mondtuk, hogy ott nincsenek olyan emberek, akik a katonai szférában foglalkoznak bizonyos kérdések megoldásával, de ez nem jelenti azt, hogy ott reguláris orosz erők vannak jelen.” Utkinnak a lapokban megjelent egy olyan fényképe, amelyen egy Kreml-beli fogadáson látható Putyin oldalán.

A Wagner-féle magánvállalat harcosainak zsoldja Szíriában a hazai átlagfizetés tíz-tizenkétszeresét teszi ki. Ezért a pénzért viszont a bőrüket kell vásárra vinniük. Hogy hány oroszországi zsoldos veszítette életét a Donyec-medencében és Luhanszk körzetében, tehát az Ukrajna területén folytatott harcokban, arról nincsenek hiteles adatok. Viszont megbízhatónak látszó közlés szerint csupán a Wagner csoport eddig huszonnyolc zsoldosát veszítette el Szíriában, Bassár el-Aszad elnök csapatai oldalán harcolva. Többen közülük az Iszlám Állam fogságába estek, és kivégezték őket. Sajtójelentések szerint a Szíriában harcoló oroszországi zsoldosok között feltűnően sok a csecsen és más észak-kaukázusi muszlim, igaz, ugyanakkor az IS ellenük küzdő csapatait is számos csecsen erősíti.

Az orosz büntető törvénykönyv formailag büntetni rendeli a zsoldosokat. Az állami dumában azonban kormánypárti hátszéllel éppen a közelmúltban nyújtottak be egy olyan törvényjavaslatot, amely legalizálná ezt a tevékenységet.