A Fidesz továbbhárítaná a terheket a lakosságra
Egész Európa törvényeire kihatnak az olyan kormányok, mint a magyar, épp ezért létre kell hozni az unióban a jogállamiság felügyeletét – sürgeti Jan-Müller Werner, a Princeton-i Egyetem politikai elmélet professzora. Mint írja, a láthatólag javíthatatlan populista miniszterelnökre, Orbán Viktorra mindenfelől záporoznak a bírálatok, újabban még Münchenből is, ahol pedig a politikus állítólag teljesen normális kereszténydemokrata pártja idáig mindig szószólóra talált.
Itt az idő rákérdezni, hogy mit lehet tanulni az olyan konfliktusokból, mint a magyar vagy a román? Barroso és Westerwelle új eszközöket követelt a jogállam védelmére a tagállamokban, de a részletes magyarázattal mindkettő adós maradt, írja a Die Zeit.
Amikor az EU amúgy is népszerűtlen, a borúlátók megkérdezik, hogy miért teszik kockára az unió egyébként is apadó népszerűségét, vagyis miért kell a szervezetnek a tagországokban alkotmányjogi mikromenedzsmenttel foglalkoznia? Az elvi válasz nem nehéz: minden polgárra tartozik, ha valahol veszélybe kerül a liberális demokrácia, mert az adott kormány Brüsszelben beleszólhat az európai szabályozásba. Csakhogy az EU nem akarja bevetni a szavazati jog felfüggesztését, mert az szögesen szemben áll a megegyezés és a kompromisszum kultúrájával. A Bizottság az Európai Bíróság elé citálhatja az adott államot, ahogyan az Magyarország esetében már sikeres volt. Csakhogy gyakran igencsak aránytalan a viszony a kifogásolt szerződésszegés és pl. a hatalommegosztás elleni támadás között. Lásd a magyar igazságszolgáltatás lefejezését, amikor Brüsszel csupán az idősek diszkriminációja címét tudott eljárást indítani.
Az EU-nak a jogi szőrszálhasogatás helyett olyan független intézményt kellene életre hívnia, amely gyorsan riadót tud fújni, és határozott véleményt tud mondani. A testület nem az egyes jogsértést venné szemügyre, hanem az egész politikai rendszert ítélné meg. A Koppenhágai Bizottság megfelelő elnevezésnek látszik. A grémium rendszeresen jelentést tenne a Bizottságnak arról, miként érvényesül a tagországokban a jogállamiság. Jelenleg ugyanis egyetlen intézmény sem foglalkozik átfogóan pl. a magyar fejleményekkel, ideértve, hogy félreverhetné a politikai vészharangokat és szankciókat tudna kezdeményezni. Márpedig ezáltal túl sok múlik a véletlenen. Ezt Orbán és Ponta pontosan felfogta: bármennyire is javíthatatlanul illiberális mind a kettő, igencsak tanulékonyak, ha arról van szó, hogy felültessék az állítólagos brüsszeli tanító bácsikat.
A Bizottság a jövőben az euró megmentéséből következően tudatosan valószínűleg még nagyobb politikai szerephez jut, ám biztos, hogy ily módon a jövőben már nem tud pártok feletti szervként fellépni. Mert különben még inkább megerősödne a gyanú, hogy amikor a jogállamiságot óvja államok feletti szinten, akkor igazából pártpolitikát folytat, csak éppen más eszközökkel. A Koppenhágai Bizottság figyelmeztetéseket adhatna ki, és indítványozhatná, hogy Brüsszel támogatásokat fagyasszon be. Ami persze felvetné azt a gondot, hogy a szerkezeti alapok esetén a szankció nem az érintett kormányt, hanem a szegények szegényeit sújtaná az adott országban (A Fidesz máris lépéseket tett, hogy továbbhárítsa a terheket a lakosságra, ha büntetést kellene fizetnie az EU-nak). Hogy mik lehetnek az okos megtorló intézkedések, arról még gondolkodni kell. De esetleg ez lehetne az első hasznos feladat egy Koppenhágai Bizottság számára.
