A Fidesz Erdélyben

A Tőkés László mögött szerveződő Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttéről hosszú hónapok óta különféle nyilatkozatokat hallhattunk. Kezdetben nehéz volt eldönteni, valóban a pártbejegyzés volt-e a cél, vagy inkább csak erős alkupozíció kialakítása. Úgy tűnt: az új szervezet lehetőségével az RMDSZ-t kívánják riogatni és megfegyelmezni a kezdeményezők. (A többes szám csalóka, a „kezdeményezők” nem sokan vannak: új szereplőket nem hozott felszínre a szervezetépítés.)

A kampány farvizén

Az év elején mégiscsak összegyűltek a pártbejegyzéshez szükséges aláírások. Bár a szervezkedés miatt nőtt a feszültség az erdélyi magyar közösségen belül, a meglepetések egyelőre elmaradtak, a pártindulás lendülete sokkal kisebb a vártnál. Pedig nagyon sokan attól tartottak, hogy beindul a politikai gőzhenger, hiszen hónapokkal ezelőtt úgy látszott: a Fidesz semmilyen áldozatot nem sajnál azért, hogy méltó ellenfélre találjon Markó Béla pártja. A Tőkés nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács külön irodahálózatot kapott, az országszerte működő Demokrácia Központok bonyolítják az állampolgársági adminisztrációt. (Az erdélyi magyar közvélemény kész tényként kezeli: a kettős állampolgársági kampány farvizén nőtt az új párt támogatottsága.)

Most mégis úgy látszik: az előre jelzett politikai robbanásból csak kis, helyi zavarkeltéshez elegendő pukkanás lesz. A legárulkodóbb jele annak, hogy az új párt mégsem élvezi a Fidesz teljes körű bizalmát, az, hogy maga Tőkés László is távolságot tart a közvetlen munkatársai által szervezett párttól. A Fidesz még egyszer nem követi el ugyanazt a hibát: a Magyar Polgári Párt megbukott, és vele bukott frontembere, az Orbán Viktor által egykor határozottan támogatott Szász Jenő is. Tőkés László politikai egzisztenciáját nem teszik fel egyetlen pártlapra.

Egyelőre nem tudni, kikkel és hogyan fog politizálni az Erdélyi Magyar Néppárt, kik működtetik majd a vidéki tagszervezeteket. A Néppárt olyan vízfejű képződménynek tűnik, amelyet két-három, az erdélyi közéletben is mérsékelten ismert ember mozgat. Pedig a következő másfél év történetében nem az élvonalbeli politikáé lesz a főszerep: az igazi tét a jövő évi önkormányzati választások eredménye, és ez helyben dől el. Már most biztosnak látszik: Marosvásárhely és Kolozsvár, a stratégiai szempontból kiemelt fontosságú városok áldozatául esnek a belmagyar torzsalkodásoknak: itt – úgy tűnik – képtelen kiegyezni és közös jelöltet indítani az RMDSZ és a még be sem jegyzett Erdélyi Magyar Néppárt. Marosvásárhely az RMDSZ nagy kudarca is: itt – bár a magyar közösség számaránya is lehetővé tenné – hoszszú ideje nem sikerült magyar polgármestert választani. Kolozsváron etnikai alapon már lehetetlen sikeresen politizálni, ehhez túl kevesen vannak a magyarok, ahhoz pedig, hogy az etnikai átszavazás megkezdődjön, önmaga árnyékán kellene túllépnie az RMDSZ-nek, teljes politikai alapvetését kéne újragondolnia a Néppártnak: minderre semmi esély.

A kisvárosokban, esetleg a román–magyar határ mentén – ahol Tőkés befolyása erősebb – talán van mód a kiegyezésre, de ez polgármesteri széket biztosan nem hoz egyik félnek sem. Jövőre várhatóan változik a választási törvény, az egyfordulós szavazáson az a szövetség nyer, amelyik a legtöbb szavazatot kapja, ám erős összefogásra eddig csak a román pártok voltak képesek. Az egyetlen romániai város, ahol az etnikai átszavazás valóban hosszú ideje, sikeresen működik, Szatmárnémeti. Polgármestere – a román szavazókat is meggyőzni képes Ilyés Gyula – azonban úgy nyilatkozott: az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenése nem válik hasznára a helyi magyar közösségnek, könnyen általánossá válhat a marosvásárhelyiek kudarca és a magyarok háttérbe szorulása.

Táblaháború

Tavaly a játszma arról szólt: mit tudnak elvenni Tőkésék Markóéktól. Most megfordult az állás. Az RMDSZ jelene és jövő évi választási sikere azon múlik, hogy mit tud megőrizni a szervezet régi – sikeres – önmagából, ha állandóak a konfliktusai saját koalíciós partnerével, a kormányzó Demokrata Liberális Párttal, valamint surlódásai a Fidesszel.

A Fidesz láthatólag a kettős állampolgársággal együtt a választójog kiterjesztését is támogatja. A cél az erdélyi szavazóbázis megszerzése és a voksok becsatornázása – a magyarországi választásokra. Traian Băsescu és a Demokrata Liberális Párt (PDL) arra számít, hogy az eddig fegyelmezetten voksoló közösség választóereje megoszlik a parlamenti választáson és a demokraták számára fontos önkormányzati körzetekben is (például Marosvásárhelyen és Kolozsváron).

A Fidesz és a legnagyobb romániai kormánypárt érdekei bizonyos szempontból megegyeznek: saját céljukra felhasználni azokat a szavazatokat, amelyekre eddig az erdélyi magyar érdekképviselet számíthatott.

Hogy mi lesz az erdélyi magyar érdekképviselettel, az ebből a perspektívából egyáltalán nem fontos. Sem a túl erős RMDSZ, sem a túl erős Néppárt nem tenne jót ezeknek az Erdélyen kívüli erőknek. A lebutított erdélyi magyar politika azonban korántsem veszélytelen: már most látszanak azok a konfliktusok, amelyeknek kezelése távirányítással nem megoldható.

Kolozsváron Gheorghe Funar után hét évvel újra kibontakozni látszik a „táblaháború”. Az önkormányzat nem sokkal Mátyás király szobrának leleplezése után provokatív emlékplakettet helyezett el a műemlék közelében. A gesztus kínosan érintette az RMDSZ-t. Ennek ürügyén várhatóan élesednek az etnikai viták, a konfliktus a kolozsvári románokat biztosan összefogásra készteti. A magyar szervezetek egymással szövetkezni aligha fognak, de a további konfliktusok gerjesztésére alkalmas románellenes sérelmi politika biztosan felerősödik.

És ha a román–magyar konfliktusok nem bizonyulnának „elégségesnek”, a helyzetet súlyosbítja, hogy – szintén magyarországi mintára – egyre élesebbek a magyar–roma nézetkülönbségek, tettlegességig fajuló összetűzések. Tavasszal a Brassó megyei Alsórákoson a magyarok kövekkel felfegyverkezve vonultak a romák ellen – a rendőrség akadályozta meg az összecsapást. A magyarokat ötven református lelkész nyilatkozatban támogatta. Csíkszeredában évek óta lobbiznak a nemzetközi szervezetek a helyi, romániai viszonylatban is vérlázító gettó felszámolásáért – sikertelenül. A romániai magyarok nemcsak román-, de cigányellenesnek is tűnnek most. Sokan úgy érvelnek: nem a magyar közösség kisebbségi jogai szorulnak védelemre, hanem a magyarok sértik más nemzeti közösségek érdekeit és érzelmeit.

Băsescu Orbánról

És ha valaki azt gondolná, hogy a magyarokat övező romló közhangulatot majd jobbá teszi Orbán Viktor és Traian Băsescu közeli kapcsolata, hadd idézzük fel a bukaresti amerikai nagykövetségnek a Wikileaks által napokban kiszivárogtatott jelentését. A román államelnök szerint ugyanis Orbán Viktor az utolsó szélsőséges európai politikus, a Fidesz pedig az utolsó szélsőséges európai párt. Neki nincsenek illúziói.