A dóm fényei Milánó felett

December 8 óta a milánói dóm kivilágított üvegtáblái varázsolják ünnepivé a várost. Szombaton és ünnepnapokon megelevenednek a bibliai történetek jelenetei.

2010. december 19., 16:22

A hatvannyolc alacsony környezet-károsító hatású lámpát ünnepélyes ceremóniával, beszédekkel, zenével gyújtották meg a Karácsony közeledtének jegyében.
A gyönyörű katedrálist 1396-ban kezdték építeni és végleges formáját 1813-ban nyerte el. Az üvegtáblák egy része eredeti, a XV.
és a XVI. századból származnak. Vannak továbbá úgynevezett „vándorok”, amelyeket restaurációk idején leszedtek és nem raktak vissza. Ezeket múzeumok, magángyűjtemények őrzik. És vannak XVIII. századiak, amelyekkel a teljesen tönkrementeket pótolták. Szentek életét mutatják be, de a képek antik hagyományokat, titkokat is rejtegetnek.

A dóm az egész város műve. Középkori krónikák emlékeztetnek arra, hogy mesteremberek mellett egyszerű polgárok is hozzájárultak építéséhez, ki munkával, ki anyagiakkal. Esténként még a prostituáltak is odavitték keresetük egy részét, hogy bocsánatot nyerjenek bűneikért és ők is segítsék az építést. A falak és az üvegtáblák képei mindenki szeme láttára formálódtak.

A színes üvegtáblák egy csodálatos korszakba visznek vissza. Az akkor használt színeket titok övezte és az emberek babonás tisztelettel suttogták, hogy ezt a titkot csak az alkimisták ismerik. A gótikus templomnak szentelt néhány írás szerint a bölcsek kövének titkát is egy üvegtábla színébe rejtették.

Élt a XIII. században egy ferences rendi szerzetes, bizonyos Robert Greathead, aki az oxfordi egyetem kancellárja és püspök volt. Meditációiban ő gyakran hasonlította a fényt Istenhez és Istent a fényhez. A milánói dóm üvegtábláinak készítőit valószínűleg szintén ez a gondolat ihlete meg.

Súlyosbodik a helyzet a parajdi sóbánya térségében, ahol csütörtök hajnalban újabb beszakadások történtek. A környék továbbra is veszélyzónának számít, miközben a szennyezés már messze túljutott a helyi határokon.