300 ember holttestét oldotta fel savban

"A drogkereskedelem egyik hajtóereje az illegális szerek iránti csillapíthatatlan amerikai kereslet. Az pedig, hogy képtelenek vagyunk meggátolni a fegyvercsempészést (az USA-ból Mexikóba), amelynek következtében fölfegyverkeznek a bűnözők, végeredményben rendőrök, katonák és polgári személyek halálát okozza" - fogalmazott Clinton a mexikói elnökkel találkozva. Felipe Calderón - aki két évvel ezelőtti megválasztásakor a legfontosabb tennivalók közé sorolta a drogbárók hatalmának letörését - beismerte: a mexikói állam külső segítség nélkül képtelen megbirkózni a kábítószer-maffiával.

A helyzet valóban drámai - és nem csak a hátborzongató gyilkosságok, emberrablások, horrorfilmbe illő kínzások miatt. Az utóbbi hónapokban szinte naponta számolt be a sajtó szitává lőtt, megcsonkított, lefejezett hullákról, amelyeket hol műanyag zsákba varrva, hol hűtőszekrénybe rejtve találtak meg rendőrök különböző mexikói városokban. Március elején Tijuanában elfogták Santiago Meza Lópezt, alvilági nevén El Pozolerót (Kotyvasztó). Kihallgatásakor beismerte, hogy kilenc év alatt egy helyi drogbáró utasítására több mint 300 ember holttestét oldotta fel savban. Ez a szám csak töredéke a drogháború áldozataiénak. Calderón beiktatása, 2006 decembere óta több mint tízezer emberéletet követelt a kábítószerrel kapcsolatos erőszak; ezen belül tavaly 6268 volt a halottak száma.

"A szervezett bűnözés megfékezhetetlenné vált" - állapította meg nemrég Mexikó elnöke. Azé az országé, amely a világ 12. legerősebb nemzetgazdaságát mondhatja a magáénak; amely az Egyesült Államok második számú kereskedelmi partnere és fontos olajszállítója. Ez az ország ma - a washingtoni egyesített katonai parancsnokság februári tanulmánya szerint - Pakisztánnal együtt a "potenciálisan csődöt mondott államok" jegyzékén szerepel. Mi több, Barry McCaffrey nyugalmazott tábornok - Bill Clinton korábbi elnök egykori drogmegbízottja - azt állítja, hogy "Mexikó veszedelmes és súlyosbodó problémái alapvetően fenyegetik az Egyesült Államok nemzetbiztonságát".

Korábban az amerikai kontinensen elsősorban Kolumbia számított a kábítószer-kereskedelem szinonimájának. A tőle északra fekvő Mexikó azután került előtérbe, hogy az amerikai hatóságok felszámolták a Kolumbiából a Karib-tengeren át, kis repülőgépeken zajló drogcsempészetet. A futárok ezután áttértek a szárazföldi fuvarozásra, ami szükségszerűen "helyzetbe hozta" Mexikót. Az ottani alvilág készségesen beszállt az üzletbe; megerősödését két tényezővel magyarázza a The Economist.

Az első a földrajzi adottság, az Egyesült Államok közelsége. Számos amerikai városban mexikóiak vették kézbe a "kiskereskedelmi" drogterítést, miáltal a kolumbiai szállítóknak is ők diktálták a feltételeket. Ráadásul amerikai földön könnyen jutottak lőfegyverekhez, profitjukat pedig amerikai bankokban mosták tisztára. A másik tényező a mexikói állam gyöngesége. A száz évvel ezelőtti forradalom nyomán olyan állam jött létre, amelyben a fegyveres erőknek nincs beleszólásuk a politikába. A rendőrségre pedig csupán az a feladat hárult, hogy fenntartsa a politikai rendet; a bűncselekmények földerítése nem a rendőrök dolga volt. A szövetségi államok kormányzói örömmel tűrtek meg drogcsempészeket - feltéve, ha ezek nem csaptak nagy lármát -, esetenként még sápot is húztak tőlük.

A korábban főleg marijuanában "utazó" mexikói maffiát igazából a Kolumbiából érkező kokain tette naggyá. A szárazföldi határon át évente mintegy 30 milliárd dollár értékű kábítószert (zömmel kokaint) csempésznek tagjai az északi szomszédba. Ami önmagában is kellemetlen, hiszen a drogok minden társadalomban a bűnözés melegágyát képezik, nem beszélve a túladagolás vagy szennyezett anyagok következtében bekövetkező halálesetekről. Ám igazán veszélyessé azáltal válik a dolog, hogy a bevétel egy részét a mexikói alvilág fegyverkezésre fordítja. Az egymással (is) rivalizáló bűnszövetkezetek nem érik be kézi lőfegyverekkel. Egyre bővülő arzenáljukban éppúgy megtalálhatók rakétavetők és gránátok, mint géppuskák és páncéltörő karabélyok (például a Barrett 50). Ezeknek az eszközöknek is tulajdonítható, hogy a transzportutak ellenőrzéséért vívott küzdelem egyre brutálisabbá válik - írta az MTI.

Washingtonnak azért is a körmére ég a dolog, mert a bandaháború egyre inkább az USA déli államaiban zajlik. Arizona, Új-Mexikó, Texas, Georgia, Alabama, Kalifornia területén már-már több leszámolás, emberrablás, gyilkosság történik, mint Mexikóban. Egyedül Phoenixben (Arizona) 368 embert raboltak el tavaly - a rendőrség szerint a valós szám ennél jóval magasabb lehet, mivel számos eset nem is jut a hatóságok tudomására. Utóbbiak egyértelműen a drogkereskedelem "hozadékának" tekintik a bűnözésnek ezt a fajtáját. A drogmaffia már 230 amerikai városban van jelen, köztük olyan, Mexikótól távol eső településeken is, mint Anchorage (Alaszka) vagy Sheboygan (Wisconsin) - írta a Newsweek.

Az Obama-kormány új lendületet ígért a drogháborúban, miután elődje az aktívabb fellépés előtt biztosítékokat kért Mexikótól arra, hogy a pénzügyi segítség nem köt ki korrupt hivatalnokok, rendőrök zsebében. Beiktatása óta Calderón kormánya 6,4 millliárd dollárt költött a drogbárók elleni harcra, 45 ezer katonát és rendőrt vetve be e célra. Egyúttal több ízben értésre adta: a mexikói erőfeszítések fabatkát sem érnek, ha az USA nem fékezi meg a fegyvercsempészést. Erre pedig csökken az esély, mivel a fegyverlobbi fellépése nyomán Obamáék máris visszakoztak a fegyverforgalmazás szigorításának tervétől.