1,6 millió ember várja sorsa jobbra fordulását

úlius 12-én volt fél éve, hogy Haitin a Richter-skála szerinti hetes erősségű földrengés a hivatalos adatok szerint 222 570 ezer embert megölt, 310 928-at megsebesített, s mintegy 1,5 milliót tett hontalanná, Ban Ki Mun ENSZ főtitkár azonban elégedetlen az azóta elért eredményekkel - számolt be a

Pedig korábban nem látott mértékű segítségáradat követte minden idők hatodik legtöbb emberéletet követelő természeti katasztrófáját: volt, aki orvost, volt, aki mobil konyhát és szakácsokat, volt, aki alapvető élelmiszereket (nyolc michigani farmer például félmillió tojást), vagy sátrakat küldött, a legtöbben pedig pénzzel segítettek: a Vöröskereszt felhívására 24 órán belül rekordösszeg, 7 millió dollár gyűlt össze azokból az sms-ekből, melyek egyenként tíz dollárral segítették a károsultakat, de több online pókeroldal is összefogott, hogy a játékosoktól befolyt téteket jótékony célokra fordítsa.

A segítségnyújtásba mindenki a maga módján igyekezett bekapcsolódni: a portugál író, José Saramago például Kőtutaj című nagysikerű regényének nemzetközi újrakiadását szervezte meg még halála előtt, melynek teljes bevételét a haiti földrengés károsultjainak megsegítésére fordítják-fordították (Magyarországon az Európa Kiadó kapcsolódott be az akcióba, az eredményről hamarost számot ad a lazarillo.hu).

Mikor lesz végre "rend"?

A segélyáradat ellenére ugyanakkor a mai napig nem állt helyre a helyzet a karibi országban: mint arról a Kitekintő beszámolt, négy hónappal a földrengés után csak a segélyszállítmányok fogyatkoztak meg, a gondok nem: jelentések szerint mára a törmelékek 98%-át még mindig nem sikerült elszállítani, a folyó vizet és elektromosságot nélkülöző táborokban (az ígért 125 ezer helyett csak hatezer időjárásnak ellenálló átmeneti lak készült el) pedig 1,6 millió ember várja sorsa jobbra fordulását.

A meglehetősen kedvezőtlen fekvésű, hurrikánoknak és földrengéseknek gyakran kitett ország helyreállítását nagyban nehezíti, hogy a nyugati félteke legszegényebb országáról van szó: a katasztrófa által okozott károk (mintegy 7,9 milliárd dollár) az ország bruttó nemzeti össztermékének 120%-át teszik ki, az idei évre 8%-os gazdasági csökkenést és 10% feletti inflációt várnak, az egy főre eső GDP pedig 2009-ben 790 dollár volt, ami azt jelenti, alig 2 dollár jut egy napra egy személynek – felmérések szerint a teljes lakosság 80%-a mélyszegénységben él.

Az iskolát végzettek nagy része, ha teheti, azonnal emigrál, a lakosság nagy része pedig az időjárásnak és a katasztrófáknak kitett mezőgazdaságban dolgozik, vagyis sem pénz, sem megfelelően képzett szakembergárda nem áll rendelkezésre az újjáépítéshez – így érthető, miért nem várható olyan gyors talpraállás, mint a haitinál is nagyobb chilei földrengés után. Ennek megfelelően többször felvetődött egy közös, nemzetközi újjáépítési terv, valamint az oktatási rendszer átfogó reformjának kísérlete.

A tervekből ugyanakkor egyelőre kevés valósult meg, pedig már négy nagy nemzetközi csúcsot tartottak a helyzet javítására és az újjáépítés (vagy ahogy Fernández dominikai elnök fogalmazott, „újjáalapítás”) feladatainak felosztására. Legutóbb június 3-án ültek össze 54 ország és 35 nemzetközi szervezet képviselői a kelet-dominikai Punta Canában, de csak ketten képviseltették magukat államfői szinten: a Dominikai Köztársaság (a házigazda és szervező Leonel Fernández révén), valamint a legfőbb érintett Haiti (René Préval), a kezdetben érdeklődést mutató Rafael Correa (Ecuador) vagy Hugo Chávez nem vett részt a csúcson.

Egy élhetőbb országért

Ott volt ugyanakkor az ENSZ haiti különmegbízottja, Bill Clinton, valamint a Nemzetközi Valutaalap és az Amerikaközi Fejlesztési Bank képviselője – közülük leginkább utóbbi lépett túl a retorika keretein. Elnökük, Luis Alberto Moreno ekkor és korábban is elmondta, a gyorssegélyeken kívül évi kétszázmillió dolláros adománnyal igyekeznek újjá, jobbá formálni a karibi országot.

Rövid távú projektjeik az újjáépítésre, menedékhelyek létesítésére koncentrálnak a fővárostól, Port-au-Prince-től északra, hosszú távú prioritásaik között első helyen szerepel az oktatás és az ipar fejlesztése, elsősorban iskolaépítéssel és munkahelyteremtéssel.

Június 16-án beindult a Clinton és Jean Max Bellerive haiti miniszterelnök által elnökölt, újjáépítésre létrehozott bizottság (IHRC) is, mely egy tizennyolc hónapos rövid- és egy tízéves hosszú távú tervet fogalmazott meg. A bizottság az „újjáépítés” szó köré csoportosította feladatait, melynek végterméke egy élhető Haiti létrehozása 2030-ig. Ehhez a szervezet szerint területi, gazdasági, társadalmi és intézményi újjáépítésre lenne szükség, vagyis az első fázisban a fedél nélkül maradtak elszállásolására, a nyári hurrikánszezonra való felkészülésre, az oktatás újrakezdésére az iskolaév kezdetére, valamint rengeteg munkahely megteremtésére. Utóbbi megvalósításához Leonel Fernández a június eleji csúcson „ösztönzőket”, vagyis adókedvezményeket kért a külföldi befektetők számára. A Lazarillón nemrég bemutatott Carlos Slim és a kanadai Frank Giustra pedig húszmillió dollárt ajánlott fel a kis- és középvállalkozások támogatására.

Bár a tervek nagyratörőek, az eredmények egyelőre elmaradnak a tervezettől. Ennek Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára nemrégiben hangot is adott, mikor kijelentette, aggodalommal vette tudomásul, hogy a program a tervezettnél jóval lassabban halad. Mindezt természetesen a helyi lakosság is észleli, s bár a helyi ENSZ-megbízott szerint a mélyszegénységben élők számára a sátortáborok körülményei valóságos luxussal érnek fel, a folytonosan reménnyel kecsegtető René Préval mandátumának esetleges meghosszabbítását sokan negatívan fogadták.

A Szenátus ugyan elfogadta, hogyha a tervezett novemberi időpontban nem sikerül megtartani a választásokat, Préval február 7. helyett csak májusban adja át a hatalmat utódjának, de miután a 2004-ben elűzött elnök, Jean-Bertrand Aristide híveit másnap könnygázzal kellett oszlatni, hamar megszületett az Amerikai Államok Szervezete által ambicionált döntés: a választásokat november 28-án meg kell tartani. Addig várunk. Mi legalább nem sátorban.