100 éves a „leprások anyja”
Különleges személy ünnepelte 100. születésnapját. Wanda Blenska poznani orvosnő, misszionárius, akit a lengyelek a „leprások anyjának” neveznek, mert életének felét Ugandában töltötte, hogy a betegeket gyógyítsa, éppen egy századot élt meg. A doktornőt az államfő a Köztársaság Nagykeresztjével tüntette ki, a miniszterelnök pedig levélben köszöntötte.
A lengyel misszionárius diákok bensőségessé tették a picike néni számára a születésnapot: közös imával és 100 színes lampion meggyújtásával köszönték meg a doktorasszony életművét. Bronislaw Komorowski államfő a legmagasabb lengyel kitüntetést adományozta Blenska doktornőnek, Donald Tusk miniszterelnök pedig gratuláló levelében ezt írta: „Önnek, asszonyom, módja volt átélni a mi lengyel történelmünk egy egész századát, megtapasztalni benne minden nehézséget és örömöt. Egy ilyen hosszú élet a tapasztalatok kincsesládája a lengyelek jónéhány generációjának.”
Wanda Blernska 1934-ben szerzett orvosi diplomát Poznanban, majd ott is kezdett gyógyítani. Aztán jött a II. világháború, s a fiatal doktornő a Honi Hadsereg (AK) katonája lett. A háború után a tropikus betegségekre specializálódott – Hamburgban és Liverpoolban tanult. 1951-től 1983-ig Ugandában dolgozott. A kezdetben egy ír ferences szerzetes által vezetett kicsiny kórház Afrikában az asszony vezetése alatt modern gyógyító és oktató központtá fejlődött, 100 kórházi ággyal, gyermekosztállyal, kiváló diagnosztikai háttérrel, házakkal a leprások számára, és egy templommal. Mindez ma az ő nevét viseli: Buluba Leprosy Centre, The Wanda Blenska Training Centre.
A ma is életvidám, szellemileg rendkívül friss törékeny néni azt mondja, nem hiányzik neki Afrika, hiszen ott van a szívében. Egykori páciensei úgy hívták: Doka. Erre a névre hallgat a legszívesebben. Azt mondja, úgy kell élni, hogy a jó álmokat dédelgetni kell, akármennyire is elképzelhetetlen, hogy megvalósulnak. Ő ezt tette, mert mindig is a legnehezebben gyógyítható és legelesettebb, legszegényebb embereken akart segíteni.
Három évvel ezelőtt még visszautazott Ugandába, hogy találkozhasson egykori kezeltjeivel. Manapság leginkább olvasni szeret. És mosolyog, sokat mosolyog. Isten éltesse, Doka!
