Zuhanórepülésben – Kikényszeríti-e a tragikus eredmény az oktatáspolitikai váltást?

A PISA-tesztek 15 éves diákokat mérnek három fő területen: matematikában, természettudományban és szövegértésben. A vizsgálatot háromévenként megismétlik. 2000-ben volt az első mérés, a legfrissebb pedig, amelynek eredményei most láttak napvilágot, 2015-ben. E mérés nem a tantervi ismeretek visszaadását várja el a diáktól, hanem arra kíváncsi, képes-e alkalmazni az iskolában megszerzett tudást. Ezek az alapkompetenciák magolással nem szerezhetők meg, viszont alkalmasak arra, hogy a diák fiatal felnőttként sikeresen helyt tudjon állni azon a globalizálódó munkaerőpiacon, amelyen az egész életen át tartó tanulás képessége alapkövetelmény. Mint ahogy alapkövetelmény a kreativitás, az innovációra való képesség és az együttműködés képessége is. „Nem az iskolának, az életnek tanulsz” – szól a mondás. A PISA-teszt – amelyről, mint minden egyéb mérési eszközről, folynak módszertani viták – épp ezt méri.

Az első Orbán-kormány idejére eső, 2000-es PISA-mérés lesújtó eredményeket hozott: mindhárom területen a vizsgált OECD-országok átlaga alatt teljesítettek a magyar diá­­kok. Az akkori szakminisztert, Pokorni Zoltánt is sokkolták az adatok, s ennek hatására indította el az oktatási reformokat, amelyeket már egy másik kormányban Magyar Bálint liberális miniszter folytatott. Erőfeszítéseik a 2009-es mérésben visszatükröződtek: a szövegértés terén a diákok sokkal jobban teljesítettek, mint korábban, míg a másik két területen hozták az OECD átlagát. A 2012-es mérés azonban már arról tanúskodott, hogy a javulás csak átmeneti volt: mindhárom kompetenciaterületen romlott a magyar diákok teljesítménye, és az OECD-átlag alá esett. Radó Péter oktatáskutató rámutatott: jelentősen megugrott a ku­­darcot valló tanulók aránya. A legutóbbi, 2015-ös mérés ennek a helyzetnek a további romlását jelzi.

Fotó: FORTEPAN /Kovács Márton Ernő

Szövegértésből a korábbi méréshez képest 18 pontot rontottak a diákok, így 470 pontot értek el. Matematikából nagyjából az előző mérés gyenge eredményét, azaz a 477 pontos szintet érték el, míg természettudományokból is ennyi pontot szereztek, de ez 17 pontos romlás a korábbi teszteredményhez viszonyítva. Mindhárom területen a sereghajtó negyedbe kerültünk a vizsgált OECD-országok között. (Összehasonlításul: matematikából 490, természettudományokból 493, szövegértésből 493 pont volt az átlag.) A 18, illetve a 17 pontos zuhanás óriási: más országok jellemzően egy-egy pontot rontottak a 2012-es eredményekhez képest.

Hozzá kell tenni, hogy a természettudományos és a matematikai tel­­jesítmény folyamatosan romlik az elmúlt 15 évben. Ennek oka egyebek mellett az, hogy ezeken a területeken a szokásosnál is elavultabb módszerekkel tanítanak a pedagógusok. Gond van a tankönyvekkel és az iskolák felszereltségével is. A gyerekek épp ezeket az órákat utálják a leginkább, a tananyag pedig köszönő viszonyban sincs az aktuális fejlettségi szintjükkel.

Sok éve cipelt problémák a magyar közoktatásban

Finanszírozás: A 2013-as és 2014-es adatokkal készült OECD-jelentésből kiderül, hogy 2010 után csökkent az oktatás GDP-arányos finanszírozása: 3,8 százalékra. (Az OECD-országok átlagban 5,2 százaléknyit költöttek.) A jelentésből az is látszik, hogy a gazdasági válságban lévő országok zöme növelte oktatási ráfordításait, mert ebben az ágazatban látták a kilábalás útját. Az Orbán-kormány annak ellenére vonta ki a forrásokat az oktatásból, hogy közben szerényen növekedett a GDP. Amit a krétaproblémáról hallunk, az a statisztikában is látszik: Magyarországon zuhant az OECD-országok közül a legnagyobb mértékben az egy tanulóra jutó források mértéke.

Szegregáció: A magyar oktatásban jellemző a korai szelekció, és az iskolarendszer erősen szegregált. A 35 OECD-ország között ebben a mutatóban is az egyik legrosszabb Magyarország. A családi háttér és a tanulói eredmények között szoros összefüggés van, ami azt jelenti, hogy az iskolában a gyerekek hozott hátrányait az iskola még kis mértékben sem csökkenti. A magyarországi kompetenciamérések adataiból is tudjuk, hogy az iskolák harmadában, azaz úgy ötszáz intézményben nem tanítják meg a gyereket írni, olvasni, számolni. A helyzet annyira súlyos, hogy a roma és nem roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított tavaly Magyarország ellen. A helyzet előreláthatóan tovább fog romlani, leginkább a kormány szegregációt erősítő intézkedései miatt. Pedig javuló pályára lehetne állítani a rendszert akkor, ha az alulteljesítő tanulókat felzárkóztatná az iskola. Lengyelországban egy kormányokon átívelő reformmal, forrásokat nem kímélve sikerült az oktatás hátránykompenzáló hatását jelentősen megnövelni.

Pedagógusok: A világ legjobb 25 iskolarendszerét vizsgálva készült úgynevezett McKenzie-jelentés rámutatott, hogy a minőség kulcsa a pedagógus. A sikeresebb oktatási rendszerekben csak a legkiválóbb középiskolások jutnak be a tanárképzőkbe. A pályára lépve olyan fizetést kapnak, amely versenyképes más értelmiségi pályákon elérhető bérekkel. Magyarországon alig van presztízse a pedagóguspályának, és ezen az életpályamodell bevezetését követő nem túl nagyvonalú béremelés sem segített. Ráadásul minden juttatás, teljesítményösztönző bekerült az alapbérbe, így az életpálya grádicsain felfelé haladva a bérfejlesztésnek nincs hatása a pedagógusi munka színvonalára. Várhatóan 5-10 éven belül óriási tanárhiánnyal kell majd szembenézni, a pedagógusok zöme jellemzően 50 feletti, alig vannak köztük pályakezdők.

Autonómia: A sikeres oktatási rendszerek nem a centralizációra, hanem az iskolai autonómiára épülnek. Nemcsak az egyes intézmények autonómok, hanem a pedagógusok is, akik a helyi problémákat felismerve helyi válaszokat tudnak adni.

A tesztek szerint a magyarországi helyzet drámai: az alapfokú oktatás végére a 15 éves gyerekek negyede funkcionális analfabétának tekinthető, ami azt jelenti, hogy képtelen az elolvasott szöveget értelmezni. Ez az a jelenség, amelyről Balog Zoltán emberminiszter a parlamenti bizottsági meghallgatásán nem tudta, hogy micsoda. Vagyis az oktatásért is felelős tárcavezetőnek fogalma sincs arról, mi történik az iskolában, a munkaerőpiacon.

Fotó: Bazánth Ivola

A katasztrofális eredmények mögött húzódó okok sokfélék. Az egyik biztosan a magyar rendszer szelektivitása: az iskola növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. A gyerekek korán elválnak egymástól, a jobb helyzetűek bizonyos iskolatípusokba iratkozva kiválnak az alapképzésből. Jellemző szelekciós pont az óvoda, egyes, kiválasztott gyerekek 12 évfolyamos iskolában vagy a lakóhelyükhöz legközelebb eső „elitiskolában” folytatják. A nyolcosztályos gimnáziumokba tízévesen felvételiznek, a hatosztályosba pedig tizenegy évesen. Így menekítik ki a szülők az egységes általános iskolai oktatásból a gyerekeiket. Nem ritka, hogy az iskolában is vannak külön osztályok a „tehetségeseknek” és külön osztály azoknak, akik felzárkózásra ítéltetnek. Az oktatási rendszerben az elkülönítés mértéke akkora, hogy a roma gyerekek szegregációja miatt tavaly kötelezettségszegési eljárást indított az Euró­­pai Bizottság. Az elkülönítés miatt homogén osztályok alakulnak ki, ami a pedagógusnak ugyan megkönnyíti a dolgát, a gyerekeknek viszont káros, mert nem alkalmas a differenciált oktatásra.

Ebben a kérdésben egy súlyos tévedés rombolja a magyar oktatás minőségét. E tévedést illusztrálja az az újságírói kérdés, amit a PISA-eredmények kapcsán a Szeged Televízió Szemközt című műsorában tettek fel Csapó Benőnek, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete vezetőjének.

– Annak is meglennének az előnyei, hogy egy gyenge képességű csoport intenzívebb fejlesztéseket kap elkülönítve. Ez nem működőképes?

– Nem, ez nem működőképes. Nincs gyengébb képességű csoport. A gyerekek különböző fejlődési szinten vannak. Ha egy adott időpontban kimerevítjük, és ráfogjuk, hogy „te gyengébb képességű vagy”, onnan nagyon nehéz bárhová visszakerülni.

– De fel lehet hozni egy gyenge képességű gyereket arra a szintre is…

– De nincs gyenge képességű gyerek – jelenti ki Csapó Benő.

Az újságíró azonban nem hisz a fülének: közli, hogy már első osztályban kiderül, vannak olyanok, akik gyorsabban felfogják a tanulnivalót, gyorsabban haladnak, s vannak, akik lassabban haladnak – utóbbiak visszahúzzák az előbbieket.

– Ez tipikus téves vélekedés a gyerekekről és a fejlődésről – válaszolja Csapó Benő, hangsúlyozva, hogy a fejlődés nem lineáris, hosszabb időtávon inkább egy S alakú görbével lehet leírni. Ezek a görbék metszhetik egymást. Egy példával is illusztrálja ezt: a serdülő gyerekek a tornasorban helyet cserélnek például azokkal, akik ötödik-hatodikban még magasabbak voltak náluk. A képességek-készségek terén sokkal több ilyen átrendeződés van – azazhogy lenne, ha természetes módon hagynánk fejlődni és stimulálnánk azokat a gyerekeket, akik lassabban haladnak. Csapó egy másik példát is említ: vannak olyan gyerekek, akik később tanulnak meg járni, mégis sportoló lehet belőlük. – Gondoljunk bele, milyen szörnyű lenne, hogy ha azt a gyereket, aki később tanul meg járni, úgy minősítenénk, hogy ő egy járásban gyengébb képességű gyerek. Ezek sztereotípiák.

Csakhogy az ilyen sztereotípiák összessége maga a magyar valóság: a később fejlődőket az oktatási rendszer leminősíti, a gyerekek ez alapján eltérő osztályokban és iskolában tanulnak. Aki ebben a rendszerben lemarad, az kimarad.

Ehhez hasonló gondolatokat fogalmazott meg Vekerdy Tamás pszichológus egy, a 168 Órának nemrégiben adott interjújában. – Már sokszor letoltak azért, mert a fejlesztésben nem hiszek, kivéve, ha valaki sérült, mert ilyen esetekben van értelme. Egyébként nincs. A jó dolgok fejlődnek. Ahogy egy fa fejlődik. Ahogy egy gyerek fejlődik. Nem kell például őt felkészíteni az iskolára. Ez a magyar óvodák általános tévedése. A gyerek megérik az iskolára, mint az alma a fán, magától – mondta lapunknak.

Sok éve cipelt problémák a magyar közoktatásban

Fotó: MTI

Bár sok a vita a PISA-mérések körül, ennek ellenére nagyon oda kell figyelni az eredményekre – figyelmeztet Navracsics Tibor oktatásért felelős uniós biztos, rávilágítva arra: 16 éve azonos módszertannal készül a vizsgálat, ami megkerülhetetlenné teszi a részt vevő országok oktatásirányítóinak, hogy elemezzék az is­­kolarendszereikben zajló fo­­lya­­ma­­­­to­­kat. Navracsics aggasztónak tartja, hogy Európa-szerte romlott a 15 éves diákok teljesítménye, a tendencia egyedül Észtország és Portugália esetében kedvező. Utóbbi mindhárom kompetenciaterületen rosszabb helyzetből startolt 2000-ben, mint Magyarország, ám a legutóbbi mérés azt mutatja: még a reménytelennek tűnő helyzetből is lehet fordítani. Hasonlóan nagy elhatározással gyürkőztek neki az oktatás megreformálásához 15 éve Észtországban is. Az eredmények javulásához az uniós biztos szerint politikai konszenzus kellene, legalább a célokat tekintve. – Ehhez le kellene ülnie minden szereplőnek egy asztalhoz – mondja a második Orbán-kormány miniszterelnök-helyettese, hozzátéve, hogy a magyar kormány januártól ezzel a céllal létrehoz egy közoktatási egyeztető fórumot. – Lássuk meg, mi lesz – teszi hozzá szűkszavúan. A jövőbeni intézkedéseknek érinteniük kell a tanári pályát is: szerinte kulcskérdés, hogy egy társadalom mennyire becsüli meg a pedagógusokat, a pálya presztízsét mindenképpen növelni kell.

Navracsics Tibor a teljesítménycsökkenés mellett rámutat egy másik, Európa-szerte jellemző negatív trendre: a szegényebb szociális hátterű és a jobb helyzetű tanulók teljesítménye közötti különbség egyre nő. Az európai oktatási rendszerek zöme nem sikeres a tanulói hátrányok csökkentésében. Az Európai Bizottság minden évben országspecifikus ajánlásokkal segíti a tagállamokat abban, hogy tényeken, evidenciákon alapuló oktatáspolitikával fejlesszék jobbá oktatási rendszereiket. Magyarország is rendszeresen kapja ezeket az ajánlásokat, de jó részét nem fogadja meg. A bizottságnak nehéz dolga van, mert az oktatás ügye tagállami hatáskörbe tartozik, így nehéz beavatkozásokat kezdeményeznie még akkor is, ha nyilvánvalóan rossz irányba halad egy ország.