Víz alatt

Pedig az affér főszereplője az ország egyik kedvence, egy fiatal nő, aki tényleg a saját lábán áll. Hosszú Katinka aztán valóban csak a saját tehetségének, szorgalmának, hihetetlen akaraterejének, valamint az utóbbi időben – mint azt a sportág ismerői mondják – férje szakmai hozzáértésnek köszönheti világraszóló sikereit. Valaki, aki tényleg az embertelen mennyiségű munka révén jut fel a csúcsra. Olyan ritka ez nálunk.

A másik oldalon meg ott van az úszószövetség, amelyik hát... amelyik a maga módján szintén sikeres. Az úszók nagyszerű eredményeket hoznak, a közelmúltban kétszer is rendezhettünk Európa bajnokságot, 2017-ben pedig világbajnokságnak adunk otthont az addigra felépülő vadonatúj létesítményekben.

És most mégis elég komoly botrány van kibontakozóban a két fél között. Nekem a vita konkrétumairól gőzöm sincs. Megítélni nem tudom, hogy az eszközök, felszerelések, feltételek, amiket Hosszú Katinka számon kér a szövetségen, mennyire nélkülözhetetlenek.

Azt viszont látom, hogy itt két nagyon eltérő szemlélet áll szemben egymással, s erre derült most fény a nyilvánosságban.
Az egyik szemléletről már-már árulkodóan önleleplező módon mond el szinte mindent az a kijelentés, amelyet éppen a nyilvánossággal kapcsolatban fejtett ki az úszószövetség elnöke: „Ha valami hibát látunk, akkor meg kell súgni a másik fülébe, nem kiállni a nyilvánosság elé.”

Hát persze, lerendezni mindent sutyiban, levajazni háttéralkuk révén, elintézni „okosba”, csak nyílt vita, érdekütközés, és főként számonkérés ne legyen! Nem ismerős ez a mentalitás a rossz emlékezetű Napkelte, a hírhedett „barter-orientált” produkció idejéből? (Amelyik a szabad sajtó egyik szégyenletes epizódja volt a ballib hatalom asszisztálása mellett.) S a paradoxon éppen abban áll, hogy az úszószövetség relatíve valószínűleg éppen azért sikeres, mert elnöke nagyon jártas ebben a kijárós-bulista-mutyista „kultúrában”, ő aztán érti ezt a magyaros vircsaftot. Hogy másként maradhatott volna az elnöki poszton, ha nem űzné magas szinten a nincs-az-a-kurzus-amelyiket-én-nem szolgálok-ki sportját.

Törlesztett is szépen az úszó vb rendezési jogának megszerzésével: ez a politikának majd dicsőséget hoz, a beruházást „elnyert” favorit Fidesz-kapitalistának meg horrorisztikus mértékű hasznot. (Ráadásul még csak az sem igaz, hogy Hosszú Katinka mindjárt a nyilvánosságot kezdte volna bombázni. Mint elmondta: már régóta kéri a szövetségtől az egész úszósport érdekeit szolgálni hivatott fejlesztéseket.)

Ezzel szemben áll az a szemlélet, amelyik vallja, hogy a teljesítménynek pontos ellenértéke van, az nem lehet háttérmutyi tárgya, a sportoló nem bábú a pozíciós játékokban, amúgy meg a szövetség van az úszókért és nem fordítva.
S ez az, amit a szövetség mintha nem igazán akarna érteni. Elő is került hirtelen az a vád, hogy Katinka nem vállalta, hogy ingyen és bérmentve szerepeljen az úszó vb reklám filmjében. És persze mindjárt jött „hozzáadott értékként” a sejtetés, hogy „az édes kis régi Katinkát” (értsd: aki nem áll ki a jogaiért) nyilván megrontotta ez a rágóguminyikhaj amerikai férje. Igen, nagyon valószínű, hogy ő a „felbujtó”, mert ahol élt eddig, ott egy sikeres élsportolónak hihetetlen reklámértéke van. És Tusup nyilván azt nem érti, hogy mit nem lehet ezen érteni.
De még csak nem is az a baj, hogy ez a két szemlélet megütközik, hanem az, hogy az egész disputa annak rendje s módja szerint bele fog bábozódni a honi nyúlós-taknyos közegbe és mindenki ragacsos lesz tőle.
Már most látszanak jelei annak, hogy ki akarják kezdeni Hosszú Katinka hitelességét, morális integritását. És ebben a helyzetben ad ő is támadási felületet. Tényleg nem értem, miért kellett az ősz úszóedzővel úgy bánni, ahogy. Miért nem lehetett egy kedves mosoly kíséretében legalább szót váltani vele?
Naná, hogy már meg is születtek a különböző elítélő nyilatkozatok, már van alkalmi „Katinka-ellenes” platform, már a politika is belerondított az ügybe (pedig annak kéne leginkább távol maradnia tőle), és a viszonyok egyre inkább el fognak mérgesedni, mígnem kiábrándító véget ér majd a történet.
Ezt nem fogjuk megúszni.
Hogy ne így legyen, ahhoz emberfeletti teljesítményre volna szükség: felül kellene múlni önmagunkat.