Viva la Musica!
Örvendetes, hogy Balog Zoltán miniszter úr a pécsi Európa Cantat kórusfesztiválon úgy feltöltekezett a zene, az ének „emberi erőforrásának” szépségével, hogy tüstént az iskolai élet mindennapjainak részévé kívánta tenni az éneklést.
„Zene nélkül nincs teljes ember.” „Az a mindennapi éneklés úgy felélénkíti az elmét, hogy fogékonyabbá lesz minden másra is.”
Ezeket a szavakat 1967-ben – halála évében – mondotta Dunapatajon egy másik Zoltán. Őt Kodály Zoltánnak hívták.
A zeneszerzőóriás majdnem egész életét annak szentelte, hogy a gyermekek énekléstől, zenéléstől lelkiekben gazdagodva ahhoz az örömforráshoz jussanak, amely aztán teljes jövőjüket végigkíséri. Ez a gyönyörű és bölcs útmutatás távozta után néhány esztendővel itthon szó szerint süket fülekre talált.
Ami a kötelező szót illeti, nem kötelező azt feltétlenül, csírájában elítélni. A tisztálkodás, az iskolába, munkába járás, a tanulás, bizonyos normák betartása nem az?!
Felelőtlenség a „megutálja” álfelmentés mögé bújva elvetni, hogy a diák olyan valamire legyen kötelezve, amiről nem tudja, hogy mi az.
Elsőre plusz teherként hárítaná el magától, ám éppen azáltal, hogy felismeri például a kóruséneklés varázsát, örökké hálás lesz a páratlan élményért, és később már el se lehetne vonszolni az énekkarból.
Többet veszítünk az ostoba fanyalgással, mint képzelnénk.
Persze akaratunk ellenére, mindenáron, csakazértis – nem vezet sikerhez. Egyrészt nem mindenki igényli az igazi értékeket, nem mindenkit lehet meggyőzni arról, hogy mi a jó neki. Erre való a felkészült, elhivatott pedagógus. Hogy nem mindig ér célba? Nem.
Akkor inkább mondjunk le az egészről? Ezt gondolni is megbocsáthatatlan bűn a fiatalokkal szemben. Ja, én még füllel botból nem találkoztam. Ugyanis nincs ilyen. A hallás – mint annyi más is – művelhető! Botfülre hivatkozni a lusták menedéke.
Fogalmuk sincs, mekkora boldogságtól fosztja meg magát, aki elengedi maga mellett a muzsikát.
Az a nép, amelyikből olyan dalok nőttek ki, mint a Megrakják a tüzet, a Csillagok, csillagok, a Szivárvány havasán, A citrusfa levelestől, ágastól vagy A csitári hegyek alatt, napjainkban úgynevezett előénekes, illetve gépi segítség nélkül nem képes elénekelni saját nemzeti himnuszát.
Ezen nem Balog Zoltán hirtelen fellobbant lelkesedése fog segíteni, hanem az a bölcs iskola, az a felelős országvezetés, amely tisztában van azzal, hogy nem csak a testet, a lelket is edzeni kell, hogy egészségesek lehessünk. Ennek egyik leghatékonyabb módja az éneklés.
(Amúgy hadd javasoljam a parlamenti ülések előtti rendszeres közös éneklést, akkor legalább arra a rövid időre megvalósulna az összefogás, mert figyelni kellene egymásra. Nem lenne rossz.)
Ungár István,
nyugalmazott gimnáziumi ének-zene vezető tanár
