Vezetők és kiválasztottak

A pedagógusok közössége csupán egy a rászedetteké között, akik egyre gyakrabban kérdezik: miért és hogyan kerültünk egy fedél alá e kettészakadt országban, gőgös elégedettek és lesajnált elégedetlenkedők?

Kezdetben a távolban felcsillant a demokrácia reménye. Az évek múltával azonban hagytuk, hogy a sokat ígérő reményből szomorú valóság váljék. Kellett ehhez egy asszisztáló, magát könnyen megadó gyülekezet az egyik oldalon, a másikon pedig a lehetőségeket felismerő organizátor, aki önző híveit összerakta egy csapatba és kisebb-nagyobb sikerrel egyben is tartja. Az összetartó erő az a felismerés volt, hogy a vezetők és a kiválasztottak hatalmi rendszerének lényege nem a közjó képviselete, hanem egymás anyagi érdekeinek minél magasabb szintű kielégítése lesz. E szűk kör, majd később a hozzájuk csapódó, a célok elérése érdekében tevékenykedő társaság tagjainak véd- és dacszövetsége fokozatosan olyan körülményeket volt képes teremteni, amelyek az idők múlásával egyre kontrollálhatatlanabb hatalmat biztosított számukra. Demokráciáról már szó sem esett, a kezek egyre gátlástalanabbul mostak kezeket.

A lehető legtöbb pénz megszerzése, valamint a hatalom hosszú távú prolongálása még igényelt tennivalókat. Minden mozdítható közösségi és számos egyéni jogot, a tradicionális választási rendszert, az ország alkotmányát meg kellett változtatni, a demokratikus kontrollrendszert ellehetetleníteni, az indulótőkét pedig ellopni. No meg az addig jól működő rendszereket a saját igényeiknek megfelelően átrendezni.

A már bizonyító hívőket, a felbukkanó potenciális támogatókat pedig jutalmazni kell, közpénzből és közvagyonból. Az elitpiramis csúcsán állók és a kedvezményezettek kategóriájában lévő szolgálók étvágya egyre nő. A protekciósok dilettáns munkájukkal szakmai károkat okoznak. A nemzetgazdasági igények legtöbbször másodlagosak. A nemzeti jövedelem felhasználása a hatalmon lévő elit által kijelölt, legtöbbször öncélú koncepciók érvényesülése miatt szubjektív módon történik, és ami még rosszabb, nagy része eltűnik a rászorulók szeme elől. A társadalom tűrőképességének szeizmográfjában egyik-másik alkatrész néha kiakad. A türelmes publikum csak a bajok észlelésére alkalmas, a szakemberek meg koncepció és megfelelő eszközök hiányára hivatkozva tehetetlenül állnak.

Gerencsér Emil, Budapest