Vetélytársát idegenszerűnek bélyegzi
Azt mondta: nem hiszi, hogy a charta mostani felhívásával sok mindent el lehet érni. Mégis zavarta volna, ha nem csatlakozik.
A charta – jeladás. Annak bizonyítéka, hogy vannak Magyarországon olyanok, akik elviselhetetlennek érzik a szélsőjobboldal megerősödését. A felhívás nyilván az összetartozást is erősíti.
Vitányi Iván szociológus, a Magyar Demokratikus Charta egyik alapítója szerint a radikalizálódás veszélye most nagyobb, mint az elmúlt tizennyolc évben bármikor. És már azt is fenyegeti, amit eddig elért a demokratikus Magyarország.
Korábban valóban nem jelent meg ilyen szervezetten a szélsőjobb. A magyar társadalomban szunnyadó rasszista indulatok, amelyek a pártállami időkben konzerválódtak, most feléledtek. A legnagyobb ellenzéki párt – kirekesztő politikájával – saját magát tekinti nemzetinek. Vetélytársát idegenszerűnek bélyegzi. Ezt a szélsőjobb biztatásként éli meg. Eközben a legnagyobb jobboldali pártelit jórészt abban bízik, hogy részben tekintélyelvű alapon – eltelve a két világháború közötti Magyarország iránti politikai reminiszcenciáktól – a magyar társadalom visszavezethető egy „eszményi helyzetbe”. A jobboldalt annak idején az Európa keleti felében uralkodó diktatórikus rendszerek a föld alá nyomták, így nem volt képes szembenézni saját negatív hagyományaival. Ugyanakkor populista demagógiájukra fogékony a társadalom egy része.
De korábban ön azt is mondta: demokráciában természetes a rasszizmus.
A demokrácia szabadsága lehetővé teszi, hogy a kirekesztő nézetek is megjelenjenek. De egy uniós demokráciában a szélsőjobb nem tud hatalomra kerülni. Csak az életünket keseríti meg. Szerintem a baloldal és a liberálisok túlságosan félnek a jobboldaltól. Az „istenek alkonyaként” élik meg a jobboldal hatalomra kerülésének lehetőségét. Valójában ezért képtelenek jól és főleg kellő eréllyel reformpolitizálni. A gyengeség jele, hogy a baloldal és a liberálisok csak aláírásgyűjtő önszerveződéseket képesek létrehozni. Pedig az is látszik: a jobboldal foglya anakronisztikus eszményeinek, s ha hatalomra kerülne is, ellehetetlenülne gazdaságilag. Ezzel szemben a baloldalnak – legalábbis hosszú távon – mintha több esélye lenne a megújulásra. Ugyanis jellemzően megpróbálja saját múltját feldolgozni, és előretekintve új eszméket keresni. Ráadásul ha azt is felmérnék, hogy a szélsőjobb ugyanúgy nem azonos a jobboldal egészével, ahogy a szélsőbal sem a baloldallal, akkor talán több sikerrel tudnánk párbeszédet folytatni a magyar társadalommal.
