Vesztesek – Gyerekek a szülők csatáiban

Veronika nyolc év együttélés és öt hónap házasság után döntött úgy: veszélyeztetett terhesen elköltözik férjétől, aki szerinte nemhogy nem törődött az állapotával, de még piszkálta is. Visszament hát a szülői házba.

– Terhességem első hónapjában hazaköltöztem, majd a nyolcadik hónapban megpróbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat, ezért visszamentem hozzá, de ez nem tartott tovább két hétnél. Megszületett Flóra, nem sokkal később megismerkedtem Mátéval, aki a kezdetektől fogva nagyon jó viszonyban van a lányommal, a szeretet kölcsönös. Ő ma már a férjem, azóta Szegedről Kecskemétre költöztünk. Közös gyermekünk született, így, négyen, egy családként éljük – a volt férjem sorozatos támadásai ellenére is – boldog mindennapjainkat.

Veronika hangsúlyozza: Flóra nem tipikus elvált szülők gyermeke, hiszen nem ismerte apjaként Csabát.

– Volt férjem, amíg nem szerzett tudomást a jelenlegi kapcsolatomról, addig alig néhány percre látogatta a kislányát. Miután megtudta, hogy boldog párkapcsolatban élek, teljes erővel követelte apai jogait. Féléves korától heti háromszor vitte el a kislányt azzal a kikötéssel, hogy én nem lehetek jelen. Flóra egyéves kora után az újabb végzés a szombati alkalmat három órára bővítette. Mindezt úgy, hogy felszólítottak, hagyjak fel a szoptatással, pedig szoptatáspárti vagyok. Később született egy újabb ideiglenes intézkedés, így a találkozások megint változtak: a hónap első és negyedik hetén Szegeden, szombat-vasárnap hét, majd hat óra hosszan találkozhattak úgy, hogy nekem kellett Flórát saját költségemen reggel kilenc órára odavinnem. Az apa 15 000 forint tartásdíjat fizet Flóra egyéves kora óta.

Veronika szerint volt férje mindent megtesz, hogy ne lehessen békés, kiegyensúlyozott életük.

– Folyamatosan bejelentésekkel él, például, ha késünk, van, hogy ugyanarról többször is, ezáltal túlterheli a gyámhatóságot, és mindannyiunkat dolgoztat, hiszen minden eljárás során nyilatkoztatásra kérnek fel a gyámhatóságtól. Ezt intézményesített zaklatásnak hívják. Skype-os kapcsolattartást is megítéltek, minden páros napon fél órát. Egy másfél éves gyereknek. Azt mondja a bíróságon, ő nem akarja, hogy Flóra ott üljön a szobában, de a gyámhatóságon meg azt jelentette be többször, hogy nincs ott Flóra, így nem valósul meg a kapcsolattartás. Utána jöttek sorra a láthatási idő felülbírálásáról szóló eljárások, tekintettel az apa munkarendjére háromhetente ismétlődően, az ő szabadnapjaira szabva. De egyszer sem vitte el Flórát, végig itt bolyongtak Kecskeméten. Annak ellenére is, hogy felajánlottam, akár itthon, Flóra szobájában is találkozhatnak.

Aztán – Veronika elmondása szerint – hirtelen egyéjszakás ottalvást ítéltek meg a kislány hároméves korától. Annak ellenére, hogy soha nem élt életvitelszerűen az apjával, s látható volt Flóra viselkedéséből, hogy valami nincs rendben, ráadásul szakértők sem támogatták az ott­­alvást.

– Heti két napot hiányzott volna Flóra az óvodából, ráadásul már a beszoktatási időszakban is, amire egyébként még a jogszabályok sem adnak engedélyt. Persze mindketten fellebbeztünk. És ezzel elérkeztünk a legutolsó ideiglenes végzéshez, amelyről végre elmondható, hogy Flóra érdekében áll. De az egész őrület! Csak tavaly 370 irat keletkezett, ebből négy büntetést kaptam. Idén már 250-nél tartunk két büntetéssel, sok tízezer forintot róttak rám ki, de nyilván ennél sokkal súlyosabb, ami a kislányommal történik.

Veronika röviden úgy summáz: az apa nem él, hanem visszaél a jogaival.

Az édesapa, Csaba szerint éppen az édesanya miatt megy a cirkusz. Szerinte Veronika új életébe ő egyszerűen nem fér bele, pedig csupán a gyerekét szeretné látni, amire az anyuka költözése előtt hetente háromszor volt lehetősége. Nehezményezi, hogy a legfrissebb, ideiglenes bírósági végzés szerint egy hónapban háromnapnyi óvodai hiányzás nem engedélyezhető.

– Megdöbbentő, hogy nem láthatom legalább hetente a kislányomat. Én csak annyit kértem, hogy havonta hat napot lehessen velem. Most egyetlen éjszaka lehet itt. Persze megengedték, hogy hetente három órára elmenjek Kecskemétre a saját költségemen, és rójam az utcákat a pici lánnyal. A házukba nem mehetünk, mégis hová vigyem? – kérdez vissza Csaba. – Az anya állításával ellentétben mind anyagilag, mind más módon támogattam őt a terhesség egész ideje alatt. Nem töltött nyolc hónapot a szüleinél, ugyanis időközben visszaköltözött hozzám. Azt is felháborítónak tartom, hogy azt mondja, nem tanúsítottam kifejezett érdeklődést Flóra iránt. Miközben mindennap mentem hozzá, amíg ezt engedte, a terhesség ideje alatt együtt mentünk ultrahangra, ctg-re, magán-nőgyógyászati rendelésre, amit közösen fizettünk, miképp a felírt orvosságokat is. Nem elváltunk, ő akart elválni. Azt állítja, hogy sorozatos támadásaim mellett élik mindennapjaikat, ami drámaian hangzik, csak éppen nem igaz. Talán a gyámügyi bejelentésekre gondol, amiket az ő jogsértő magatartása generál.

Csaba azt is sérelmezi, hogy az elmaradt kapcsolattartásokat a mai napig nem pótolták.

– A volt feleségem azt állítja, hogy 5-10-20 perces, maximum egyórás késések miatt marasztalta el őt a gyámhivatal. Miközben egy esetben 40 perces késésért büntették, de volt egyórás késés, több esetben pedig két órával rövidítette meg a találkozásokat. A skype-olás során valóban kifogásoltam az anya élettársának jelenlétét a szobában, érthető okokból, de az anya jelenlétével semmi bajom nem volt. Hónapokig ültem hiába a monitor előtt, várva, hátha megjelenik Flóra. Jeleztem ezt a gyámhivatalnak. Természetesen szó sem volt arról, hogy fél órát kellett volna a kislánynak a kamera előtt tartózkodnia.

Csaba úgy látja: valóban sok tárgyalás maradt el, és régóta húzódik az ügy, de ezzel csak Flóra, ő és a férfi szülei vesztettek.

Mindkét oldal videókkal, szakértőkkel és tanúkkal próbálja bizonyítani igazát. Ügyükben bírák semmiképp sem szeretnénk lenni, de történetük rámutat arra a képtelen helyzetre, amire a bíróságnak, a gyámügyi hivataloknak kell megoldást találni. Pontosabban kellene.

Megkérdeztük a bíróságot, a gyámhivatalt, a pszichológust és a kislánnyal foglalkozó védőnőket is. Lényegében senki sem volt hajlandó nyilatkozni. Pedig a Flóráéhoz hasonló helyzet nem ritka.

– Egy válás extrém helyzet mindenki számára, tele van feszültséggel. A gyereket leginkább az az állapot viseli meg, ami a szülők között van. Fontos szempont azonban, hogy a gyakorlat sohasem írhatja felül a törvényi paragrafusokat, vagyis egyéni élethelyzetekre nem lehet átírni a szabályokat. A praxisomban megannyi sajátos helyzet megesett. Előfordult, hogy a 12 éves gyereket két évig rejtegették, egészen 14 éves koráig, amikor már maga dönthette el, melyik szülőjénél szeretne lenni. Nyilván más megítélés alá esik, amikor az egyik oldalon bántalmazás, abúzus történik, de még ennek bizonyítása is nagyon nehéz szakmai, emberi feladat – mondja Sófi Gyula igazságügyi gyermekpszichiáter.

Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese leginkább a szülők viselkedéséről beszél. Szerinte váláskor mindkét oldalon épp a racionalitás vész el: az érzelmek és indulatok veszik át a főszerepet, a szülők közötti küzdelem csak látszólag szól a gyerek érdekéről.

– A válást az egyik fél óhatatlanul vesztesként éli meg. Ritka az, hogy mindketten egyszerre jussanak oda, hogy belássák a kapcsolat kudarcát. Innentől pedig elkezdődik a küzdelem, amiben a gyerek csupán fegyver, eszköz, így a procedúra igazi vesztesévé válik. Gyakran előfordul, hogy az egyik fél képtelenebbnél képtelenebb vádakkal illeti a másikat, csak hogy ne lehessen a gyereke közelében. A szexuá­­lis bántalmazás, a molesztálás gyakran valós vád, de előfordul, hogy csupán kitaláció: nehéztüzérség a szülők állóháborújában. A bizonyítás nehéz, és közben a gyerek borítékolhatóan tönkremegy. Elsőre gyakran azt is nehéz megállapítani, hogy a láthatóan traumatizált gyerek lelki sérülését az egyik fél által állított bántalmazás vagy a mérgező szülői viszony, az eszkalálódott harc okozta.

A pszichológus kiindulópontja, hogy egy gyereknek mindkét szülőjére szüksége van – még akkor is, ha ennek a két embernek történetesen már nincs dolga egymással.

Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakértő szerint a válás, a gyermekelhelyezés, a láthatás és általában a családi konfliktusok során mindenképpen arra kellene törekedni, hogy a felek képesek legyenek egy független közvetítő, egy mediátor segítségével tisztázni, miben akarnak egyezségre jutni, és az ehhez szükséges feltételekben megállapodjanak.

– A bíróság, de a szakértők sem képesek arra – és nem is feladatuk –, hogy teljes mélységben átlássák a konfliktusok, elakadások okait, részleteit, mindazt, ami akadályozza azt, hogy a szülők képesek legyenek gyerekeik és saját érdekeik szerint megállapodni. A gyermekjóléti szolgálatnak, a pszichológusnak és más segítőknek abban kellene támogatni őket, hogy a gyerekkel kapcsolatos nevelési, gondozási, kapcsolattartási kérdésekben vállaljanak felelősséget azért, hogy egymást választották gyermekük szülőjévé, és ez nem megmásítható döntés még akkor sem, ha utólag hibás lépésnek bizonyult. Másrészt biztonsággal el kellene tudni választani saját sérelmeiket, veszteségeiket, kudarcérzésüket, haragjukat a gyerek érdekeitől – mondja Herczog Mária.

A szociológus tapasztalatai szerint az egyre szaporodó ügyekben jól látható, hogy a döntéshozók egy része nem veszi figyelembe a gyerek érdekeit, nem ismeri kellő mértékben a véleményét, az érzéseit, így nem is dönthet jól. Az ítéletek nagy része esetleges, szakmailag nem megalapozott, téves értékelésen alapszik.

– A túlterhelt hivatalok, az összetett élethelyzetre fel nem készített döntéshozók nem tudnak elég jól lépni, és persze nem is szabadna ezt a problémát pusztán hivatali kérdésként kezelni. Sokéves tapasztalatunk, hogy a legeldurvultabb családi helyzetekben is nagyon sokat segítenek a konfliktuskezelés különféle formái: például a mediáció, a családi csoportkonferencia. Ezekkel a formákkal gyorsabban, eredményesebben és érdemben lehet fenntartható, betartott megállapodásokat elérni. Márpedig a gyerekek sérülnek, ha nincs lezárás, megoldás, békesség, hiszen érzik maguk körül a feszültséget, az ellenségeskedést. Az említett technikákkal viszont sokkal hatékonyabban lehet feltárni a tényleges problémákat, részben, mert elég idő áll a felek rendelkezésére a másik meghallgatására, és mert itt nincs értelme a mellébeszélésnek: mindenki pontosan ismeri az igazságot.