Van egy álmom
A szólásszabadság és az emberi méltóság közötti anomáliák, a rasszizmus és kirekesztés durva megnyilvánulásai és ennek ellensúlyozására szerveződő erőtlen, dezintegrált civil társadalom konfliktusai juttatták eszembe az amerikai polgárjogi mozgalom létrehívóját, Martin Luther Kinget.
A 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után ő a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében. Száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért.
King 1960 és 1965 között érte el legnagyobb sikereit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, de a fehérek közül is sokan támogatták. A megmozdulásokon többek között a gazdasági és szociális igazságtalanságokra kívánták felhívni a figyelmet. Szembesítették a szövetségi kormányt azzal, hogy mennyire tehetetlen a faji megkülönböztetéssel és a hozzá kapcsolódó erőszakkal szemben a déli államokban. A folyamatos tiltakozások eredményeként eltörölték a szegregációs törvényeket, a szövetségi bíróság kimondta, hogy az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes. 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény. Ebben az évben Kingnek ítélték a Nobel-békedíjat.
Az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetésen – ahol több mint kétszázezren hallgatták – mondta el leghíresebb, Van egy álmom... kezdetű beszédét (ma már tananyag az iskolákban).
King beszéde nem „fekete beszéd” volt: szólt a feketéknek, a fehéreknek, a katolikusoknak, a protestánsoknak, zsidóknak. Gondolatai több mint fél évszázad után is aktuálisak.
„A rosszal való együttműködés megtagadása ugyanolyan erkölcsi kötelesség, mint a jóval való együttműködés” – vallotta. (Vajon ez a mentalitás is „be fog gyűrűzni” hozzánk?)
A híres beszédből egy részlet: „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll [...]: minden ember egyenlőnek lett teremtve. [...] Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és jog oázisává fog változni. [...] Van egy álmom: hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”
Szalay Piroska
Győr
