Valika romantikus önéletrajza
Minden ember élete kész regény. Aki nem írja meg, annak félkész. Aki megírja, sokszor annak is.
Majd’ negyven éve volt siker Amerikában ez a könyv, az idén került a hazai piacra, pedig egy kivételével csaknem minden fontos szereplője magyar volt. Igaz: ez a kivétel éppenséggel egy világnagyság: G. B. Shaw.
Nézzük a többit! Az író, Valerie Pascal, korábban Hidvéghy Vali néven volt magyar filmek üdvöskéje-sztárja. Együtt játszott Bilicsivel, Latabárral, Mezey Máriával, Jávor Pállal. Együtt tanult a főiskolán vitéz Benkő Gyulával, Bánki Zsuzsával és azzal az Apfel Györggyel, aki elsősorban nem színészként írta be nevét a történetekbe.
De ez mind előtte van a könyvnek. Amikor az első mondatokat elolvassuk (köztük a szomorúan sablonos „bágyadt őszi délután volt” fordulatot is), már túl vagyunk mindezeken a könyv cselekménye előtt.
Aztán jő hét-nyolc nehéz esztendő. A művésznő jókor pattan meg Pestről, még a fordulat éve előtt, s nyújtja kezét s karrierjét könnyelműen egy Gabriel Pascal néven közismert (amúgy talán Lehel Gáborként született) nagypofájú világcsavargónak és keljfeljancsi filmproducernek, öregedő színésznek és hajdani huszártisztnek (ha igaz), hisztérikus férfinak (ez igaz), akit 1938-ban, a Pygmalion bemutatásának évében a Time magazin a világ tíz legbefolyásosabb személyisége közé sorolt. (Hitlerrel, Csang Kaj-sekkel és annak feleségével együtt.) Amúgy tévesen.
E romantikus önéletrajz csak kettejük szabadfogású birkózásának története, amely Pascal halálával le is zárul. Nem derül ki belőle, hogy az özvegy a My fair lady jogdíjaiból aztán dollármilliomos lesz, majd ismét szerelmes, ami a jogok elvesztésével jár, és most – lám – regényes életrajzának szerzőjeként is bemutatkozik.
Az egyetlen szempontot érvényesítő történet aztán érdekesebb lett, mint feltételeztük a „bágyadt, őszi” első mondatok után, bár némi bús budoárhangulat letagadhatatlanul belengi.
(Valerie Pascal: Az ördög és tanítványa. Találkozás G. B. Shaw-val. Fordította: Bóday Pálné. General Press Kiadó.)
