Üzenet a tettesnek

A rendőrség munkáját az ügyészség felügyeli, amely egyébként politikusokat érintő vagy nagyobb volumenű gazdasági ügyekben azért mindig erősen hallatja a hangját. De most hallgat. Vajon miért?

Az említett esetekben az ügyészségnek kizárólagos hatásköre van. A „roma ügyben” az alaphatáskör a megyei kapitányságoké. Õk mennek ki a bejelentésre, biztosítják a helyszínt, megkezdik az adatgyűjtést. Közben értesítenek minket is, majd a főkapitány úr kijelölése révén átvesszük a nyomozást. Ami persze nem úgy néz ki, mint az amerikai filmekben: jön a nyakkendős FBI, és osztja az észt. Ténylegesen együttműködünk a megyékkel.

Van valami nóvum a nyomozásban?

Múlt héten sok téves következtetés, sugallat látott napvilágot. Korábbi kiemelt ügyekben gyakran a nyomozás rovására ment az ilyesmi. Most azért nyilatkoztam többször, mert próbáltam szakmailag „rendet rakni”. Másfelől üzenni az elkövetői körnek, amellyel szemben állunk.

Kikkel állnak szemben?

Önkényes lenne leszűkíteni ezt a dolgot végzettségre, életkorra, foglalkozásra. Még nem tartunk itt.

Pedig lehetett hallani: fegyverhez jól értő, precíz, kombinatív elkövetőre, elkövetőkre gyanakszanak.

Tény, sokat emlegették az amerikai profilalkotókat, az FBI viselkedéskutató részlegének munkatársait, akik ideérkeztek.

Jó, hogy jöttek?

Hatvan-hetven oldalas, a tényekre koncentráló szakmai fordítást kaptak az akkor még nyolc helyszínt érintő cselekménysorról. De igényelték a konzultációt a nyomozás vezetőivel, illetve a helyszínek megtekintését. Közben bizonyos „finomságokkal” gazdagították a mi gondolkodásunkat. Kritikát nem kaptunk, azt mondták: körültekintető, árnyalt a nyomozás. Amit persze úgy is lefordíthatunk: csak így tovább, kitartást! Ám azért az FBI szakembereinek véleménye meggyőződéssé mélyítette korábbi feltételezéseinket.

Ön azt mondta: ha sikerül behatárolni az elkövetés indokát, könnyebb lesz a dolguk. Civilként elég triviális: rasszizmus van a dolog mögött.

Nem vitatnám. De az a korrekt, ha a helyszíneken elindulunk a sértettek vonalán. Egy-egy ügynél hetekig is eltarthat, mire végigkérdezzük például az egész falut. Előjöhetnek különböző verziók – üzleti, rokoni viszálykodások, érdekellentétek alapján is. Kérdés volt az is: a különböző helyszínek bűncselekményeit összeköti-e valami. Mára világos: nincs ilyen kapcsolat – kivéve az etnikai hovatartozást. De ez akkor lesz bizonyos, ha elfogják az elkövetőket, s azok azt mondják: „Igen, cigánygyűlöletből cselekedtünk.”

A tarnabodi eset után három roma férfi került előzetesbe, akik – mondta a rendőrség akkor – közvetve összefüggésbe hozhatók a sorozattal. Hogyan is?

Tarnabodon szitává lőttek több házat, ezt követően egy védett tanú ismeretei alapján fogtunk el három roma fiatalembert. Ruházatukon, kezeiken lőpornyomokat találtunk. De a későbbi cselekményeket illetően számukra a legjobb alibi az előzetes fogva tartásuk. Mi azt mondjuk: olyan fegyverekkel kerülhettek kapcsolatba, amelyeket a tarnabodi támadás előtt és a későbbi helyszíneken használtak. Vagyis: hasonló helyről szereztek fegyvert, mint a gyilkosságsorozat elkövetői.

Jut eszembe: vajon miért most indult ez az egész?

Inkább a rendőrszakmai kérdésekre válaszolnék. Nem elemezném a társadalmi feszültségek okait.

Hányan dolgoznak az ügyön?

Csak az NNI-nél százhúszan: ez az ügy hatalmas energiákat vesz el az alapfeladatoktól. Bizonyos osztályokat át kellett állítani erre. De nemcsak a nyomozócsoport száma, hanem az összetétele, valamint a feladattal arányos létszám a fontos.

Nyilatkozta: kiindulásnak a galgagyörki esetet tekintik, amely azt követően történt, hogy a Magyar Gárda kiköltöztetett egy családot, s közben összetűzésbe került a roma lakossággal. Eszmeileg vagy nyomok alapján is ez a sorozat „alfája”?

Fegyver- és más bűnügyi szakértők véleménye is ezt támasztja alá. Július 14-én volt a költöztetés, 21-én a támadás. Közte a média nagy hírverést keltett. Valami idevonzotta az elkövetőket, akiknek itt és az azt követő négy alkalommal a zavarkeltő, megfélemlítő demonstráció lehetett a céljuk. Ezekben három-négy elkövető vehetett részt. Ezt bizonyítja a fegyverhasználat: volt távolról, közelről tüzelő személy, közben dobták a Molotov-koktélokat.

Nagycsécsen követelt először áldozatot a támadás.

Még az is három-négy emberes történet, s továbbra is objektumot támadtak. Az áldozatok a házon belül voltak: nem direktbe kapták a lövéseket. Áldozat és támadó nem került szembe egymással. De ez mindenképp választóvíz. Ezt követően csökken az elkövetők száma, s változik az elkövetés módja. Koktél be a házba, hátralép egy vagy két ember, akik végeznek a házból kimenekülőkkel. Vagy lesben áll valaki, s megöli a munkába induló roma férfit. Vagy az legutóbbi esetben: bemennek a házba, lelövik a gyermekét egyedül nevelő anyát, és életveszélyesen megsebesítik a lányát. Már személyre támadnak. Evolúción megy át a bűncselekmény-sorozat. Létszámában szűkül, elkövetési módjában célirányosabb lesz.

Vagyis kiszállnak a csapatból, akik a direkt gyilkosságot nem akarják vállalni. A nyomok alapján tuti, hogy már csak egy ember kezeli a fegyvert?

A fegyvermozgás alapján egy ember is lehet az elkövető. De lehet segítője. Például egy sofőr.

Annak lehet külön üzenete, hogy hidegvérrel gyerekekre is rálőnek?

Az apa és a házból menekülő kisfia esetében kérdéses, mennyi ideje volt mérlegelni az elkövetőnek. Az utolsó esetben viszont bement a házba, s úgy lőtt az anyára és lányára. Egyre elvetemültebb.

Talán abban bízik, amit kriminalisztikai szakemberek is megfogalmaztak: a létszámában szűkülő banda tagjai között olyan erős az „ideológiai” összetartás, hogy azt még a kiválók sem árulnák el. Hiába a százmilliós „vérdíj”.

Lehet, de az is hiba, ha nem ajánljuk fel. Egyébként az elkövetésben érintett személyeknek is vannak családtagjaik, barátaik, kollégáik, akik észlelhetnek valamit, használhatják a józan eszüket.

Értem az üzenetet. Amúgy egy „ideológiai” menetelésnek – legyen szó bár sorozatgyilkosságról – akkor van értelme, ha valamilyen szinten ismert lehet az, aki a menet élén áll. Ez a képlet hozhat esélyt a nyomozásban?

Egyelőre nem nagyon keresi a kapcsolatot a médiumokkal. Ám az biztos: a cselekmények után megváltozhatott az elkövető magatartása. Lehet, hogy most kevésbé hangoztatja a nézeteit. Valamiképpen „felnőtt”, hiszen nem arra készült egész életében, hogy elindít egy sorozatgyilkosságot. Ami történik, rá is hat. Kétlaki ember, aki az emberölések óta már más tudattal éli a mindennapjait.

Ami megint csak feltűnő lehet. Amúgy hol azt hallani: sok a jó nyom a helyszíneken. Hol meg azt: annyi a nyom, hogy nem látni a fától az erdőt.

A szakértők munkájának köszönhetően ma már kijelenthető: a szükséges, akár a büntetőjogi felelősség megállapításához is elégséges szakértői eredmény már kézben van. Ebben DNS-minta éppúgy van, mint fegyverszakértői vélemény.

Vagyis van DNS, amely az elkövetőtől származik. Csak kellene hozzá az ember.

Ez a csapat – a nyilvántartások átvizsgálása alapján – valószínűleg büntetlen előéletűekből áll. Már csak az a kérdés: meddig maradnak azok.

És meddig?

A lényeg: a nyomozás mindenképpen el fog jutni a tettesig. Ez a saját tapasztalatom. Így történt Magda Marinko, Bene–Donászi, a bolti sorozatgyilkosság ügyében is. Ami persze hónapokig, évekig is eltarthat. De – például – a százmilliós ajánlat hatására jöhet egy bejelentés, amelyet az ember kiemel a sorból, és minden felgyorsul.