Üvöltéstől az erőszakig – Valódi védelmet a gyermekek szexuális bántalmazása ellen

,,Európában minden ötödik gyerek válik szexuális erőszak áldozatává. Eddig Magyarországon ebből csak keveset tapasztaltunk, ez azonban nem azért volt, mert nem történtek ilyen ügyek, hanem mert rejtve maradtak. Becslések szerint háromszázezer érintett magyar gyerek lehet, amiből mindössze alig ezer ügyben indul eljárás. A sajtót a botrányok uralják, ezek nyomán azonban érdemben semmi nem változik. Az áldozatok kiszolgáltatottsága, a rendszerszintű hibák maradnak a régiben. Ez a helyzet csak akkor változhat, ha társadalmi összefogás és állami feladatvállalás történik. Legyen közös ügyünk a gyerekek szexuális erőszak elleni védelme!” – ezzel a felhívással indított aláírásgyűjtést a Hintalovon Alapítvány.

Egy éjszakán át küzdöttek az orvosok annak a kétéves kislánynak az életéért, akit brutálisan megerőszakolt egy ismeretlen a főváros VI. kerületében – ez az egyik legutóbbi, nyilvánosságot is megjárt történet. Valamilyen segédeszközzel történt az erőszak, majd részletekbe menően taglalták, milyen fizikális sérüléseket okoz egy ilyen piciny testben a nemi vágyak kiélése.

Nemcsak a cselekmény, de annak tálalása is elrettentő. Nehéz eldönteni, a jelenség, a probléma bemutatása, megoldása, vagy inkább a sztoriéhség kielégítése a cél. A kislányt a szexuális erőszak után egyébként be akarták adni a terézvárosi gyermekotthonba. Egy nő azzal ment be a hivatalba, hogy lemondana a gyerekéről, mivel nem tudja ellátni. Állítólag az ottani nevelők vették észre a kicsin a sérüléseket, amikor megvizsgálták. Értesítették a mentőket is, ők vitték kórházba a pici lányt. A gyerek édesanyja a kerületben lakott a kicsivel, s nem a kétéves kislány az egyetlen gyermeke. A megerőszakolt kicsi nagyobbik testvérét már elvette tőle a gyámhivatal, vélhetően ezért vitte be a megerőszakolt csöppséget is a hatósághoz.

Fotó: Bazánth Ivola

Az ESZTER (Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitáció­­jára) Alapítványhoz is eljutott annak a családnak az ügye, amelyikben három gyerek él. Rendszeresen a szomszédban lakó nagyszülők vigyáznak rájuk délutánonként. A szülők nagyon odafigyelnek a gyerekekre, a családban nem elfogadott a meztelenkedés, a különböző nemű gyerekek hároméves koruk óta nem is fürödhetnek együtt. Egy nap a hétéves kislány elmondja az anyjának: már nem bírja tovább, hogy a nagyapa rendszeresen simogatja, belenyúl a bugyijába, levetkőzik előtte, és arra kéri, hogy fogja meg a nemi szervét. A kislánynak nem nagyon vannak szavai leírni az átélteket. Rajzol, mesél, megmutatja a szülőknek, mi zajlott a szomszédban. A szülők feljelentést tesznek, és elindul a büntetőeljárás a nagyapával szemben. A kislány állítása szerint évek óta molesztálta őt – a nagymama és a szülők mindebből semmit nem vettek észre. A nagypapát előzetes letartóztatásba helyezték, a kislánynak pedig hiányzik, mert egyébként szereti.

És ez még ,,egyszerűbb” eset. Nem úgy az apáé, aki kutyákat végez ki a gyerekei előtt, majd veri és megerőszakolja a kicsiket. Vagy azé a családé, amelyben a szülők nemcsak éheztették a kicsiket, szexuális játékokat játszattak gyerekeikkel, de saját intim életük tárgyaként is használták őket. Egyre több tragédiáról hallunk. De valóban több eset van, vagy csak többet észlelnek a hatóságok és több ügy jut a nyilvánosság elé?

– Feltehetően nem több eset van, hanem a látencia csökken, azaz most olyan ügyek is napvilágot látnak, amelyek korábban rejtve voltak. Ha az áldozatok látják, hogy nem csak velük fordul elő szexuális visszaélés, zaklatás, erőszak, akkor az erőt adhat nekik, hogy előjöjjenek a történetükkel. A társadalom toleranciája és a szakemberek tudása is változik, ez is segíti azt, hogy több ügy legyen. Vagyis a több eset nem jelenti azt, hogy rosszabb a helyzet – mondja lapunknak Gyurkó Szilvia, az aláírásgyűjtést kezdeményező Hintalovon Alapítvány vezetője.

Álltja, még az egyértelmű definícióval is bajban vagyunk.

– Ha nem tudjuk, hogy pontosan miről is beszélünk, mint a szexuális erőszaknál, ahol a „szex” és az „erőszak” fogalma sem egyértelmű, mindenkinek mást és mást jelent, akkor a túlreagálás és az alulreagálás kockázata is nagyon magas. Ezen csak akkor lehetne segíteni, ha volnának protokollok, szakmai útmutatók. Így csökkenthető a lehetősége annak, hogy egyéni megítélésen múljon, mikor, hogyan reagálnak az érintettek – teszi hozzá.

Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese, az ESZTER Alapítvány létrehozója szerint az alapvető baj az esetlegesség: kiszámíthatatlan, hogy hová, milyen felkészültségű szakemberhez kerül egy-egy ügy, az érintettek kezelése pedig leginkább ettől függ. A  pedagógusok, akik az első szűrők lehetnének, gyakran eszköztelennek érzik magukat mind a gyerekeket érintő agresszióval szemben, mind a megfelelő intézkedés megtételére.

– Én sem gondolnám, hogy az erőszak gyakoribb. Viszont egy sokkal elidegenedettebb világban élünk, atomizálódott családmodellek kereteiben, ahol a generációk már nem élnek együtt és a közvetlen közösség kontrollja jelentősen gyengült. Mindeközben a társadalom sokkal érzékenyebbé vált az agresszióra, az erőszakra. Korábban például nem keltett felzúdulást egy iskolai körmös vagy egy tancélos pofon, ma már szerencsére jóval alacsonyabb az ingerküszöb. Ugyanakkor az általános társadalmi feszültség, a modellt adó közszereplők agressziója is kihat az emberi kapcsolatokra, így a gyerekekkel szembeni fellépésre is. Életünket pedig nem a megértő, türelmes, szeretetorientált attitűdök uralják – mondja Virág György.

A legfrissebb kutatásokból látszik: évente több mint 15 ezer gyerek válik erő­­szakos bűncselekmény áldozatává Ma­­gyarországon. Az UNICEF felmérése szerint amíg a testi fenyítés egyre jobban visszaszorul, a lelki bántalmazás néhány formáját sok válaszadó nem is tekinti annak, ami valójában. Bár a válaszadók 83 százaléka tudta, hogy Magyarországon is hatályos az ENSZ gyermekjogi egyezménye, közülük mégis minden ötödik úgy gondolja, hogy a fizikai fenyítést csak formájától függően tiltja törvény. A szervezet szerint ezt támasztják alá a hivatalos adatok is, amelyekből kiderül: az elmúlt öt évben csaknem 80 ezer bűncselekményt követtek el gyerekek ellen. A bűncselekmények közül nemi erőszak mintegy háromszáz esetben, kiskorú veszélyeztetése pedig több mint nyolcezer esetben történt.

Bár fizikai bántalmazásnak számít a pofon és a gyermek bezárása is, előbbit a felnőttek 16, utóbbit 9 százaléka nem tartja bűncselekménynek. A magyar és nemzetközi vizsgálatok szerint az esetek 48-50 százaléka elhanyagolás, 25 százaléka fizikai, 20 százaléka érzelmi bántalmazás, öt százaléka szexuális visszaélés. A lelki bántalmazás kategóriájába tartozik a szidalmazás, a kirekesztés, a közöny és a gyermek megalázása is. A kutatásból kiderült: a válaszadók hat százaléka szerint nem gyerekbántalmazás, ha azt mondják gyereküknek, hogy „bárcsak meg se születtél volna”, és minden harmadik válaszadó szerint rendben van, ha ráüvölt gyermekére. A megszégyenítésről pedig minden nyolcadik válaszadó gondolja, hogy nem tartozik a gyermekbántalmazás kategóriájába.

A rendszer kétarcúságát a bicskei gyermekotthonban történtek is mutatják. A gyanú szerint az otthonban hosszú éveken át szexuálisan molesztálta az intézmény (azóta felfüggesztett, őrizetbe került) vezetője a bentlakó fiúkat. Az intézmény honlapjának első mondatai ezek: ,,Sebeket gyógyítunk. Röviden így fogalmazható meg az a tevékenység, mely meggyőződésünk szerint minden gyermekvédelemben részt vevő ember hitvallása.”

A kormánytól várnak segítséget

A Hintalovon Alapítvány aláírásgyűjtést kezdeményez olyan kormányzati lépések sürgetésére, amelyek eredményeként minden magyar gyerek segítséget kérhet, védelmet kaphat és elkerülheti, hogy szexuális erőszak áldozatává váljon. Követeléseik:
1. Az Országgyűlés tartson vitanapot a gyerekbántalmazás és a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak problémájáról, és dolgozzon ki egy stratégiát a megelőzésre és a gyerekek hatékonyabb védelmére.

2. Legyen kötelező része az általános és középiskolai Nemzeti alaptantervnek az egészséges test- és énképpel, érzelmi biztonsággal, párkapcsolatokkal és szexuális ismeretekkel kapcsolatos oktatás, és ehhez rendeljenek kellő óraszámot és kompetens képzésben felkészített oktatókat.

3. A kormányzati szervek teremtsék meg az egyes esetek rendszerszintű kivizsgálását végző szakmaközi fórumok létrejöttének és működésének feltételeit minden olyan szereplő részvételével, akik a gyerek jóllétéért és biztonságáért felelősek.

4. A kormány gondoskodjon a Lanzarote-egyezmény (Az Európa Tanács Egyezménye a gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és a szexuális bántalmazás ellen, amelyet hazánk 2010. november 29-én aláírt, de nem ratifikált – A szerk.) mielőbbi végrehajtásáról és arról, hogy megszűnjön Magyarországon a gyerekprostitúció. A gyerekek prostituálttá válása az esetek kétharmadában direkt módon kapcsolatba hozható a gyerek által elszenvedett szexuális erőszakkal.