Utánanéztünk Szabolcsban Gyurcsány démonizált ukrán nyugdíjasainak
− Nem hallom, rossz a vonal!
Egy darabig jól eldiskuráltunk telefonon, ám az idősebb női hang a kárpátaljai nyugdíjasok emlegetése után rögtön zavart észlelt az éterben. Az ukrán határ meletti Kispalád polgármesteri hivatalával beszélek. Hogy kivel? Persze nem mutatkozott be.
− De azt hallotta, miért keresem a polgármestert? – kérdezem.
− Persze.
− Akkor szóljon neki, kérem!
− De értse meg, rossz a vonal, hívja máskor!
Nem csoda, forró a pite: nagy a felhajtás nyugdíjügyben. Nemrégiben a Hír TV riportere, aztán Gyurcsány Ferenc ródsózott a környéken, mindketten magyar nyugdíjat igénylő ukrán állampolgárok után nyomoztak. A DK elnöke videót készített a nagy kalandból, ronda történet ez, mondta vészjóslón a kamerának, és nyugdíjbizniszről beszélt. Gyurcsány 26 ezer embert emlegetett, ők szerinte Kárpátaljáról jelentkeztek be magyar házakba, lakásokba, de nem élnek ott, csak a nyugdíj, a szociális ellátás kell nekik.
Régóta jelennek meg cikkek arról, hogy népességrobbanás történt az ukrán határ menti magyar falvakban. A KSH 2016-os közigazgatási helynévkönyvéből kiderül: Tiszabecs lakossága több mint négyszáz fővel nőtt, Kispaládé pedig duplájára, 1164-re emelkedett. A HVG arról írt, hogy a határ menti településeken az évtized elején 17,5 ezer embernek volt bejelentett lakása, tavaly viszont ez a szám már meghaladta a 21 ezret.
Szaftos a téma: több mint másfél milliószor töltötték le a Gyurcsány-videót. De a betelefonálós műsorokban is régóta téma a nyugdíjak ügye, mindig akad néző, aki azt kérdezgeti: miért kapnak a Kárpátaljáról érkezők háromszázezer forintos nyugdíjat, amikor nem itt fizették a járulékot?
A nyugdíjbiztosító internetes oldalán bárki elolvashatja a választ. Egy 1963-as szovjet–magyar egyezmény szerint a felek állampolgárai, ha a másik országba áttelepülnek, ott állandó, bejelentett lakhelyük lesz, jogosultak az öregségi és hozzátartozói, baleseti és átmeneti bányászjáradékra, rokkantsági, valamint betegségi, anyasági, családtámogatási ellátásokra. De le kell mondaniuk annak az országnak a nyugdíjáról, amelyet elhagytak.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára egy DK-s kérdésre válaszolva elmondta: 2015 decemberében 1 milliárd 117 millió forintot fizetett ki az állam az áttelepült nyugdíjasoknak. 2010 óta évente ezer felett van azoknak a száma, akik magyar nyugdíjat igényelnek odaátról.
Felhívom Kőszeghy Elemért, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjét. Már több mint harminc éve újságíró. Mint mondja, meg tudja különböztetni a tényeket a propagandától. Ő kikérette a megyei nyugdíjalaptól, hányan mondták vissza az ukrán nyugdíjat. Azt a választ kapta, hogy 2010 és 2017 között 4451-en kérték a folyósítás megszüntetését. Írt is róla cikket a lapjába: „Az internet révén seperc alatt kiderül, hogy Magyarországon jelenleg 2,1 millió (!) nyugdíjas él, aminek a feltételezett négyezer mindössze 0,19 százaléka. Tehát állításuk szerint ez a 0,19 százalék a felelős 99,81 százalék minden kínkeservéért!”
− Sokan közülük meghaltak már, többen szlovák, izraeli, német vagy éppen orosz nyugdíjat igényelhettek. Becslésünk szerint három és fél ezernél nem több azoknak a száma, akik az utóbbi hét évben magyar nyugdíjra váltottak – magyarázza.
(Rétvári Bence szerint az egyezmény alapján 9288 igénylőnek fizettek nyugdíjat. Igaz, a megállapodás nemcsak Ukrajnára, hanem Oroszországra is érvényes.)
A témával foglalkozó riportokban és videókban rendre „ukrán nyugdíjasokról” beszélnek. Kőszeghy Elemér szerint ezzel démonizálnak egy olyan közösséget, amelynek tagjai nem jelentenek veszélyt senkire, ráadásul nem is tudnak reagálni a felvetésekre.
− Ne tapossanak belénk! Ők nem ukrán nyugdíjasok, hanem magyarok. Ilyen alapon én is ukrán újságíró vagyok?
Igaz az is, hogy sok az ügyeskedő, csaló a határszélen. Nemrégiben az Index oknyomozó cikksorozatban számolt be arról, hogy rengeteg „csaló ukrán és orosz szerzett magyar állampolgárságot, hogy aztán szabadon utazhassanak a világban, kemény maffia épült a közvetítésre. Korrupt hivatalnokok, csaláshoz asszisztáló ügyvédek, dublőrök” segítették őket.
Arról is hallani, hogy a honosítási papírokkal nem lehetetlen kereskedni. Nincs rajtuk fotó, csak név, így nehéz azonosítani a valódi tulajdonost. Vannak, akik a nyugdíj-átjelentkezéssel is ügyeskednek, hamis papírt vesznek arról, hogy gyárigazgatók vagy magas rangú tisztviselők voltak odaát. Abban reménykednek, hogy a hasonló beosztásnak megfelelő magyar nyugdíjat kapják. Persze ez a kisebbség. A többség betartja a törvényeket, és még így is jól jár. Ha például az ukrajnai tízezres nyugdíjról lemond, Magyarországon a többszörösét kapja. Helmeczy László ügyvéd ismer olyan kárpátaljai magyar főorvost, aki 45 év munkaviszony után 16 ezer forint nyugdíjat kapott Ukrajnában. Átköltözött, és idehaza most 300 ezer forint a nyugdíja. De ez a törvény szerint jár neki.
Kocsiba ülünk. Csaknem négy óra az út Pestről. Legutóbb akkor jártam az ukrán határ mentén, amikor a cigarettacsempészetről írtam. Sokaknak arrafelé ez volt a fő bevételi forrásuk. Munka nincs, talán csak a nyírbátori ipari parkban. A termelőszövetkezeti világban eltartotta a falut a föld, most azt sem nagyon, aki éppen birtokolja. Manapság a közmunka ad kenyérre valót. Meg az uborka. De a földeken inkább vendégmunkások dolgoznak. Ők Kárpátaljáról jönnek, nekik megéri az ötszáz forintos órabér is. Az anyaországi magyarok állítólag finnyásabb náluk. Ukrajnában jobban él még a tenniakarás a magyar emberekben. Legalábbis ezt mondják a külhoni magyarok.
Korábban mindkét ország lakói jól jártak a csempészettel. Kapott pénzt a figyelő, aki ablakból vagy ásott gödörből tartotta szemmel a fináncot, meg a hordár is, aki a mesterkartonokat hozta. Abban a csomagban ötven csík, vagyis ötszáz doboz cigaretta volt. Kétszázért vagy százhetvenért vették kint az ukrán Priluki csomagját, Magyarországon négyszázért adták el. Egy fuvaron százezer forint volt a haszon. Bár a magyar trafikrendszer felvirágoztatta a dohányáruk csempészetét, az azóta bevezetett ukrán szigorítások, benzindrágulások miatt ma már annyira nem éri meg áthozni a szajrét, mint korábban.
A NAV adataiból is látszik, mintha visszaszorulóban lenne az „iparág”: míg 2016-ban 7,3 milliárd forint értékű dohányt fogaltak le szerte az országban, addig tavaly októberig csak 1,7 milliárd forintnyit. Ám ha kiesik a bevétel, valahonnan pótolni kell. Erre jó a lakcímbejelentés.
Kispaládon nagy a hideg. Kutyák kódorognak a kockaházak előtt. Bezárulnak előttünk az ajtók, nem szól szám, nem fáj fejem. Nem csoda, a kispaládi fiktív bejelentkezések miatt rendőrségi nyomozás is indult.
− Azt bezzeg senki nem írja meg, hogy 45 ezer forintot kérnek a kárpátaljaiaktól a lakcímbejelentésért – dohog egy férfi. Közmunkásként dolgozik. Meséli, házak újultak meg a bejelentkezések óta. Van, ahova száz, kétszáz embert is bejelentettek, harminc–ötvenezer forint közötti tarifával számolva még egy ház ára is összejöhet. A kispaládi férfi nevét nem árulja el, de segít kiigazodni a faluban. Mutatja, hol laknak „ukrán nyugdíjasok”.
– Ők legalább tényleg itt élnek – mondja.
Takaros ház, rozsdaszín kerítés, műholdvevő tányér az eresz alatt. Kijön egy idős nő, rokonától búcsúzik éppen. A bemutatkozás után azonnal elköszön tőlünk, nem akar nyilatkozni.
A polgármesteri hivatalban belebotlunk a falu első emberébe. Magyar Sándorné is rögtön közli, ő sem nyilatkozik. Nem kérdezzük, mégis tudomásunkra hozza, ő független, de kormánypárti. Hogy értsük. Aztán mentegetőzik, egyébként tényleg rossz náluk a vonal. Szóval vele beszéltem telefonon, nem a központossal. Mosolygok. Nem faggatom tovább.
Egyik kollégája azt mondja, szerinte azért akarnak sokan magyar lakcímet, hogy magyar rendszámú kocsijuk lehessen. Nyugaton dolgoznak, Németországban vagy Csehországban, uniós rendszámmal ritkábban állítják meg őket a rendőrök. Ilyen egyszerű lenne? Persze nem.
A hírek szerint Szabolcs megye lakossága csaknem harmincezerrel nőtt. Kőszeghy Elemér szerint legalább ennyi kárpátaljai magyar dolgozik Magyarországon.
− Hiányszakmákban helyezkednek el – mondja a telefonba. − Darukezelőként vagy hegesztőként dolgoznak, Magyarországon fizetnek adót és járulékot. Az áttelepült nyugdíjasok pedig megveszik az elhagyott házakat, felújítják őket. Vannak, akik csak azért igényelnek magyarországi lakcímet, hogy például személygépkocsit vásároljanak, mivel Ukrajnában ugyanaz a márka és ugyanaz az évjárat majdnem a duplájába kerül. Mi ezzel a probléma?
A HR-vezetők Napi.hu által rendezett tavaly őszi konferenciáján kiderült: az ukrán munkavállalók hazai elhelyezkedésére a nemzetgazdasági tárca projektmenedzser-irodát hozott létre, amely szeptember végére több mint 6300 ukrán munkavállalónak tudott munkát szerezni a magyar munkaerőpiacon. Szükség van rájuk, hiszen a hazai vállalatok 81 százaléka küzd munkaerőhiánnyal. A Napi.hu szerint várhatóan két éven belül minimum százezer ukrán munkavállaló fog dolgozni Magyarországon.
Béla bácsival Magosligeten találkozunk. Nyugdíjas már. Azt mondja, náluk kevés bejelentett van. Egyről biztosan tud. A nagynénje fia az illető, akit ő maga azért jelentett be a házába, nehogy elvigyék a gyereket az ukrán frontra katonának.
A hivatalban – persze névtelenül – azt mesélik: voltak, akik azért akartak bejelentkezni a faluba, hogy a német munkavállaláshoz legyen uniós lakcímkártyájuk. Azzal ugyanis Németországban is jár nekik az egészségügyi ellátás. Sokan megpróbálnak visszaélni a kettős állampolgárság igénylésével is, az egyik hivatalnok például megtagadta annak megadását, mert a kérelmező erősen törte a magyart. Pletykálnak arról, hogy másutt a becstelen hivatalnokok elengedik a fülük mellett a kérelmezők által rosszul kiejtett magyar szavakat. A zsebbe csúsztatott pénz sokat segít.
Egy másik környékbeli fontos ember − naná, hogy névtelenül − szintén azt magyarázza, hogy a kárpátaljai magyarok nemcsak a Gyurcsányék által emlegetett nyugdíj, hanem a behívó előli menekülés, az orvosi ellátás, a magyar rendszámú autó, a munkavállalás miatt akarnak magyarországi lakcímet szerezni. És valóban vannak páran, akik csalnak.
Helmeczy László a legfőbb ügyészhez fordult a határszéli ügyekben, ismeretlen tettesek ellen közokirat-hamsítás, költségvetési csalás és választási rendje elleni bűntett miatt. Felmerült ugyanis még egy ok.
− A választás napján sokan utaznak át Magyarországra, az egyéni jelöltekre is leadják a voksukat. Ha nem lenne Magyarországon bejelentett lakcímük, akkor a kettős állampolgárok csak pártlistára szavazhatnának – magyarázza az ügyvéd, aki egyébként a DK nyíregyházi jelöltje lesz a voksoláson.
Szerinte a magyar politikai erőknek és a hivatalnokoknak is érdekük az, hogy őket lakónyilvántartásba vegyék.
– Az önkormányzatokat kvóták alapján finanszírozzák. Ha emelkedik a település létszáma, a falu jobban jár, de nagyobb fizetést kaphat a jegyző, a polgármester is.
Kőszeghy Elemér azt mondja, nem lehetnek sokan, akik a voksolás miatt utaznának Magyarországra.
– Ránk is jellemző, hogy főleg az idősek vesznek részt a szavazásokon. Nem tartom valószínűnek, hogy ők két-három órát várakoznának a határon csak azért, hogy odaát voksolhassanak.
A tiszabecsi határátkelőnél farkaskutya koldul ételt. Laci bácsi üzlete, vagy ahogy cirill betűs felirat hirdeti, Ájaja Vászja Magazinja előtt nők csoportja méreget minket. Hallani, azon tanakodnak, fináncok vagyunk-e. Aztán arra jutnak, nem úgy áll a szemünk. Mellém lép az egyikük, fogai között sziszegi:
− Ötszázért cigit?
− Köszönöm, leszoktam.
Nekibátorodik a másik:
− Akkor vegyen viszkit!
− Nem kérek.
− De csak ezer forint. Van a táskámban kettő, ha megveszi, végre hazamehetek.
Nem jön össze a biznisz, de beszélgetünk. Azt mesélik, odaát 38–45 ezer forintnyi hrivnyát keresnek. Drága a gáz, a rezsire szinte minden elmegy, gyógyszerre egy kopek sem marad. Egyikük gyereke Mosonmagyaróváron dolgozik. A mobilis fiatalok többsége meg sem áll Pestig, az idősebbek csak a határ túloldalára tolják át a biciklijüket. Ahogy ők is.
− A kárpátaljai gyerekek egy része Magyarországra jár iskolába, szüleik ott dolgoznak, fizetik a járulékokat. Mi a baj ezzel?
Azt mondják, ők fognak Magyarországon szavazni. Nekik Orbán Viktor csak jót tett. Maradunk még, közben kocsik jönnek. Szétspriccelnek az asszonyok. Amíg van áru, dolgozni kell. Egy idő után feladják, hazatolják pedál nélküli bicklijüket. A nyeregre nejlonszatyrot gumiztak, nehogy elázzon. A kormányon ott fityeg a zacskónyi eladatlan áru.
Kőszeghy Elemér szerint a mostani kampány sok kárt okoz: a Kárpátalján élők úgy gondolhatják, Magyarország megint hátat fordított nekik, az anyaországiak pedig azt hihetik, a külhoni magyarok rajtuk élősködnek.
− A 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazáson sem tették túl még magukat az anyaországon túl élő magyarok – mondja. − A kárpátaljai nyugdíjasok elleni kampánnyal újabb sebek keletkeznek, amelyek csak nagyon hosszú távon gyógyulnak be.
