Üresjárat

– Nincs arca a pártnak – sóhajtanak fel naponta az MSZP-potentátok.
Mintha csak egy újabb messiás húzhatná ki őket a slamasztikából. 16 százalékosra apadt a párt támogatottsága, az újabb költségvetési megszorítások ígérete, a „fiatal-öreg” háború tovább tépázta amúgy is csekély renoméjukat.

Hagyó Miklós és Kocsis István BKV-vezér csörtéje, a végkielégítés-botrány is rájuk hullott vissza. Sokan az MSZP-s főpolgármester-helyettes meggyengítésére játszanak a pártban, ő pedig kiskirályságát védi. Egyre kevesebb sikerrel. A sok tízmilliós juttatások után kiszivárgott: a fővárosi főszoci sajtósát a buszosok fizetik.

Orbán a csúcson

– Lassan elveszítjük Budapestet is. Tarlós lesz a főpolgármester, Orbán végleg feljut a csúcsra – sopánkodik az MSZP egyik elnökségi tagja.
A Fidesz-elnök egyelőre csak Ausztria legmagasabb pontját, a Grossglocknert mászta meg, de 68 százalékon álló pártja magasan ver mindenkit a szegényes polmezőben. Nem véletlen Orbán Viktor csendessége: minek ostorozza a szocialistákat, ha erodálják magukat egyedül is.

Az MSZP vezetői közül többen azzal riogatják egymást, hogy a választási kampánymotorok beindulása előtt visszajön Gyurcsány Ferenc. Az exkormányfőnek persze esze ágában sincs visszatérni, hosszútávfutóként inkább 2014-re gyúr. Mégis ő lett a szoci bölények mumusa.
– Ha csak ezer szocialista lenne a pártban, nyolcszázan biztosan rá voksolnának – magyarázza egyik MSZP-s informátorunk.
Elvesztett messiását siratja a párt?

– Bajnait próbáljuk meggyőzni, legyen ő az arcunk. De egyelőre ellenáll – avat be a kulisszatitkokba egy szoci bennfentes.

Botkáról, a szegedi hősről már lemondtak a szocialisták: ő a bársonyszékért nem hagyja el a déli határvidéket. Még nem. Ficsor Ádám saját magát katapultálta a titokminiszteri székből a kampányszervezői posztra, és nyilatkozataival azonnal kihúzta a nevét a kormányfő-aspiránsi noteszből: 29 évesen nem akar jelölt lenni. Molnár Csaba kancelláriaminisztert pedig nem tartják túl karakánnak a pártban.

– Kerüli a vitát. Csak ellenfél nélkül hajlandó tévéműsorban részt venni – pletykálják róla.

Nem radírozták le azonban a pástról Mesterházy Attilát. A frakcióvezetőt még belavírozhatják a kormányfőjelölti utcába. De előbb tudni akarják, mit lép Bajnai.

– Minek keresgélni embert, hiszen van egy miniszterelnökünk, aki jól végzi a dolgát – érvel egy vidéki szoci.
Bajnai mellett szól, hogy sokat dolgozik, és – Gyurcsányhoz képest – keveset beszél. De megígérte, csak a választásokig lesz kormányzati válságmenedzser. Emlékszünk a beiktatási szlogenjére? „Egy év, egy forintért.”

– Hogyan táncolhatna ebből viszsza? – törik a fejüket a szocik.

– Nehéz lesz – válaszol Kiszelly Zoltán politológus. Szerinte hitelvesztéssel járhat, ha Bajnai megmásítja a szavát. És egyébként is: túlzottan hozzámasnizta magát Gyurcsányhoz.

Gyulai Attila, a Political Capital igazgatója szerint kérdés, Bajnai esetleges kormányfőjelöltként mennyire tudja „összerántani” a pártot. Szerinte Lendvai Ildikó a szegfűs Országos Választási Bizottsággal egy átmeneti helyzetet stabilizált.

Hatalomtechnika

Boldog-boldogtalan tagja lesz a szocialista csúcstestületnek: Hagyó delegáltja, Gyurcsány emberei, a „fiatalok”, az „öregek”. Talán még az örök lázadó Szili Katalin is, csak azt nem döntötték el, hogy az exházelnöknek mi is legyen a dolga. De talán nem is ez a fontos.

Kiszellyt XIV. Lajos udvarára emlékezteti a nagy tolongás. A francia király minden arisztokratát magához hivatott, hogy szem előtt legyenek. Mivel mindenről előre értesültek, nem döfhették hátba a főnöküket, mondván: „mi nem tudtunk az uralkodó döntéséről.”

– A bizottság bővítése a felelősség szétterítésére szolgál. Ez egyszerű hatalomtechnikai eszköz – magyarázza a politológus.
– Közös cselekvési platformot kell létrehozni. Hogy ez a kongresszusi javaslathoz képest több tagot jelent-e az OVB-ben, még nem tudni. Nem spórolhatjuk meg az erről szóló vitát – mondta Simon Gábor, az MSZP választmányának elnöke a 168 Órának.

A testület a jövő héten dönt a kérdésről. De nem az a legfőbb gondjuk, hogy a bővítéssel szentesítsék az állítólagos fiatalok és vélelmezett öregek békepaktumát.

Simon úgy fogalmaz: az MSZP-nek nincsenek ügyei.

– Ha már a társadalomban megjelent a szolidaritáséhség, a szocialistáknak lépniük kellene. Kezdeményezésekre lenne szükség, ügyekre, a helyi energiák megmozdítására: akár szociális bolthálózatra, akár a szövetkezetek, a helyi összefogások segítésére – magyarázza.
Vagyis nemcsak kampányarcra lenne szükségük, hanem olyan politikára is, amely kihozza őket a gödörből. Cselekedni kellene, és nem lehajtott fejjel menni a választási bitó alá.

– Mindenhol rendetlenséget látunk. Senki nem felelős semmiért. Ez így nem mehet tovább! – rímel Simonra „névtelenül” egy elnökségi tag.

Meddig bírja?

Gyulai Attila is úgy látja, a szocialistáknak cselekvőképességet kellene mutatniuk. Logikusabb lenne, ha az MSZP-s mamutok a terveiktől eltérően nem jönnének ki a kormányból. A választók szemében a Bajnai-kabinet ugyanis nem tűnik impotensnek.

Persze vannak miniszteri kivételek. Több szocialista informátorunknak tele a hócipője Draskovics rendészeti miniszterrel.
– Nem sokat tesz a közbiztonság erősítéséért. Megállapodtunk a települési őrség létrehozásában. Semmi sem történt – mérgelődnek, és szeretnék, ha „Drazsé” már az ősszel távozna a kormányból.

Kiszelly Zoltán szerint a szocialisták baloldali populista retorikával tudnák kihúzni magukat a kátyúból. Úgy tudjuk, többen hajlanak is erre. Készül a párt választási kiskátéja, amelynek a munka, a biztonság lesznek a kulcsszavai.

Sorra születnek az ötletek: „Azonnal le kell állítani a kilakoltatásokat, vezessünk be kamatplafont, vizsgáljuk felül a privatizációs szerződéseket!”
A piacvédő Bajnai még állja a balos rohamot.

Ki tudja, meddig bírja még.