Urak a tükörben: manikűr és macsógyanta

Papucsos tisztaság az újlipótvárosi Masculinban. A csak férfiakra szakosodott szépségszalonban ember nagyságú, Japánból hozatott szamurájszobor, Buddha-nippek, baseballütő, propeller díszítik a falakat, az ablakmélyedéseket, polcokat. Férfias szimbólumok az arccsiszológép, a fekvő vákuumkerékpár, a manikűrasztal, a masszázságy körül.

Téblábolok kicsinyt, lenyalom a hajam, eldörzsölöm a sötét karikákat a szemem alól. Túl magas itt a mérce, lenne mit reparálni rajtam.

Az egyik falon Uri Geller meghajlított kanala függ berámázva, törzsvendég itt a hajlítóművész. Ahogy a többi celeb is: Győzike, Havas Henrik, Lothar Matthäus, a Megasztár és a Csillag születik újdonsült sztárjai, a kereskedelmi médiahősök, a Hollywoodból idetévedt színészek, például a Hegylakóból ismert Adrian Paul. Vendégkártyájuk a szalon asztalán, az üveglap alatt. Reklám ez is.

– A magyar férfiak is megérdemlik, hogy ápoltak legyenek – mondja Nagyné Gara Mercédesz üzletvezető.
Ő korábban HR-es volt egy multicégnél, aztán a szülés után saját üzletről álmodott. Meglátva a piaci rést, négy éve nyitotta meg a szalont.

– Szinte minden sarkon volt női kozmetika, de férfiszalon egy sem – meséli az üzletvezető.
Szerinte a nők igényesebbek lettek a párjuk iránt. Sokszor ők noszogatják a férfiakat, hogy keressék fel a szalont.
A páciensek kezdetben félénkek, lassan oldódnak, aztán már természetessé válik, hogy akár hét közben is beugorjanak egy harminc–kilencven perces pedikűrre, arckezelésre, masszázsra, iszapos infraszaunára, esetleg gyantázásra.

Többnyire vezető beosztású emberek, művészek járnak ide. Az élménycsomagok (például iszapos, géles méregtelenítő kúra fogyasztómasszázzsal) több tízezer forintba kerülnek, az arcmasszázs vagy a manikűr csak néhány ezerbe.

– Ha nincs David Beckham vagy Brad Pitt, akik kitűntek ápoltságukkal, akkor talán a férfiszépségipar sem így alakul – magyarázza az üzletvezető.

Parfüm, pitralon

A manikűrszobában egy zömök férfi körmét reszelik. Nevezzük Jánosnak, egy orvosi műszereket forgalmazó cég kereskedelmi igazgatója. Korábban Németországban élt, katonaként szolgált. Tizennyolc éves kora óta jár kozmetikushoz, manikűröshöz. Azt mondja, két dolgot figyel meg egy emberen: milyen az órája és a körme.

Gyorsan zsebre dugom a kezem. Frissen vágtam a körmöm, ám soha nem volt kiglancolva. Az órám meg kínai, de nagyon a szívemhez nőtt.

– Sokan feleslegesnek, férfiatlannak tartják ezeket a kezeléseket. Otthon három perc alatt levágják a körmüket, és azt hiszik, hogy ezzel minden elintéztek – magyarázza.
Úgy tűnik, a vesémbe lát. És csak folytatja:
– Ha éhes vagyok, ehetek a McDonald’sban, és vacsorázhatok egy Michelin-csillagos étteremben. Mindkét helyen jóllakom, de az utóbbiban biztosan finomabb ételeket kapok.
János szerint sokan állandóan mossák a kocsijukat, de a „saját karoszszériájukkal”, a testükkel nem törődnek.

– Az én autóm sáros, de a körmöm kifogástalan – mosolyog.
Nekem legalább a kocsim vaxolt.

Nagyapáinknak elég volt a hideg víz meg a szappan, nem használtak parfümöt. Apáinkon az izzadtságon kívül a Pitralon volt az egyedüli illat, ránk meg már külön részleget tartanak fenn a puccos parfümériák.

Az egyik fővárosi Zsidró-fodrászszalon vezetője szerint nem a férfiak lettek igényesebbek, hanem a gyártók kerestek maguknak új piacot, és ösztönözték az embereket újabb vásárlásokra.

Sokan rájöttek, hogy krémeket nehezebb eladni a férfiaknak, így fejlesztéseik során inkább a samponokra koncentráltak. Sőt, a legújabb trend az, hogy az ötven feletti férfiaknak gyártanak különféle készítményeket. Tele vannak a szépségmagazinok az idősebb korosztályt célzó reklámokkal, például az ősz hajszínt tompító szerekkel.

Metroszexuálisok

Mára nem a borosta, hanem az ápoltság, a higiénia lett a divat. Szőrtelenítést általában 45-50 éves korig, manikűrt pedig 25 év felett vesznek igénybe férfiak.

– A metroszexualitás nem általános jelenség, de a mindennapi jó megjelenés sokak számára fontossá vált – mondja a fodrászszalon vezetője.
(Metroszexuálisnak nevezik azokat a nagyvárosi, fiatal, heteroszexuális férfiakat, akik pénzük nagy részét a megjelenésükre fordítják: szoláriumba járnak, festik a hajukat, szőrtelenítik magukat, márkás ruhákban járnak, drága tárgyakkal veszik körül magukat.)

Fabricius Gábor, egy reklámügynökség innovációs igazgatója, író, médiaszakember szerint a posztkapitalista társadalomban az embernek nincs egyértelműen új igénye, azt már a piac építi fel.

Úgy véli, a metroszexualitás elterjedésében mérföldkőnek számított az a Calvin Klein-parfümkampány, amely meztelen, szinte egyforma felsőtestű férfiakkal és nőkkel reklámozta a homokúvott üvegcse uniszex illatát. A gyártó abból az egyszerű meggondolásból indult ki, hogy gazdaságosabb ugyanazt a terméket előállítani férfiak és nők számára. A városban élő, trendi bárokban iszogató, versenyszférában dolgozó fiatalok körében hamar divatos lett a parfüm.

A metroszexualitás jellemzően a nagyvárosok életérzése: Milánó, Barcelona, Párizs, London, New York, Hongkong pezsgő belvárosaiban terjedt el a múlt évezred végén. Mivel a médiában befolyásos művészek, üzletemberek, magasabb keresetűek alkotta közegről van szó, az életstílus széles körben ismertté vált, és folyamatosan terjed, bár volt egy csúcspont az ezredfordulón.

– Érdekes megfigyelni, hogyan lesz az elitkultúrából tömegkultúra: korábban a repülés a magasabb társadalmi rétegek kiváltsága volt, de a fapados légitársaságok megjelenésével mindenki számára elérhetővé vált.

A nyolcvanas években légkondi szinte csak a hatos BMW-ben volt, ma már egy Suzukit sem lehet eladni nélküle – magyarázza Fabricius.

A vezető rétegek így adnak át mindent a tömegnek. Ez történik a metroszexualitással is.

Papucsot kapunk, olvasnivalóul pedig egy gratulációkkal teli emlékkönyvet, amíg dr. Sas György plasztikai sebész, főorvos befejezi a rendelést.

Rossz a közérzete, szégyelli magát, nem meri testét a barátnőjének megmutatni – ilyen indokokkal fordulnak a doktorhoz növekvő számú férfi páciensei. Becslése szerint míg Amerikában a szépítő kés alá fekvők 38-40 százaléka férfi, addig nálunk ez az arány csak 24-25 százalék.

Egy pesti, Hegedűs Gyula utcai bérház első szintjén, barackszín falak, függönyök között, ólombetétes ajtókkal hangszigetelt szobában, elegáns rézlámpás díszletben, állítólag Nagy Imre mártír miniszterelnök íróasztala mögött fogad minket dr. Sas György.

Körbevezet a profin felszerelt helyiségeken: az előkészítőn, a műtőn, a nővér- és a pihenőszobán. Halk zene szól mindenhol, kamerák figyelik a szobákat. Dalí-óra a falon, gránitvetők a sarkokban, selyemfüggöny, antik kiegészítők és hight-tech eszközök mindenütt.

– Gondosság és odafigyelés – emeli fel szigorúan a mutatóujját dr. Sas.
Amerikában, Svájcban, Németországban tanulta a közérzetjavító orvoslást.

Azt mondja, a férfiak többsége orrát, fülét, esetleg szemhéját változtatja meg, és vannak, akik ráncfelvarrást vagy mellizom-nagyobbítást kérnek.

Hogy miért nem mennek inkább edzőterembe? Nincs idejük rá, vállsérülésük volt, esetleg annyira horpadt a mellük, hogy azon a súlyok sem segítenének. A férfimell-implantátum szinte ugyanolyan, mint a női, nyilván más a méret. Akad is épp egy az asztalon. Javasolja, próbáljuk ki a fogását, olyan, mint az igazi női mellé. Nem akaródzik. Na jó. Valóban olyan.

Dr. Sas kifejlesztett egy, a világon egyedülálló módszert az izzadás megszüntetésére: eltávolítja az izzadságmirigyeket a páciens hónaljából. De segített egy fiún is, aki 65 kilót fogyott, és a bőre úgy lógott rajta, mint egy köpönyeg.

A plasztikai műtét nem olcsó mulatság: sok százezer forintba kerülhet.

– Sokszor egy-két évi cigizés árából ki is jön – állítja dr. Sas, aki szerint nemcsak gazdagok, híres emberek kérik a beavatkozást, fordult már hozzá nemegyszer munkásember is.

Nem kell félni

Inkább a manikűrösre szavazok. Kisebb beavatkozás, garantáltan fájdalommentes. Az interneten kutatok, agresszív a kínálat: van férfiintimgyanta fenék belsővel 6500-ért, hátszőrtelenítés 2500-ért doszt.

Végre találok körmöst: férfi pácienseket is fogad. Már telefonon figyelmeztetem, az én körmöm csak házi ollót látott.

– Nem kell félni, nem bántom – somolyog a vonal másik végén.
Nem drága: 1500 a tarifa.

Kilencedik kerület: szűk utca, fiatalos fodrászszalon, szertartásszerű tegeződés. Középkorú hölgy fogad, fejcsóválva forgatja a kézfejemet:

– Hát te nem végzel sok fizikai munkát!

Hát nem! Lassan oldódik a görcs. Fel sem eszmélek, és már töröl, reszel, puhít, áztat, vág, olajoz. Meséli: sok férfi jár ide.

Piperkőcnek érzem magam, nem éppen férfias dolog körmöshöz járni.

– Miről beszélsz? Ez nem erről szól. Nyolc-tíz éve csak női vendégem volt. Ma már sok a férfi. El sem tudnám képzelni, hogy egy ápolatlan fickó udvaroljon nekem. Első alkalommal mindig az illető körmét nézem meg – mosolyog.

Az enyémet lehet, nincs már rajta reparálnivaló.

De a macsógyantát biztosan kihagyom.