Újabb mentőcsomag: menekülnek a bankok
Az Országgyűlés őszi ülésszakában új devizahiteles mentőcsomag elfogadását tervezi a kormány. De mi is ez tulajdonképpen? A Kúria ítéletének „megtorlása”? Milyen hatással lehetnek az ad hoc csomagok és sarcok a hazai bankokra? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Ádám Zoltán közgazdásszal Herskovits Eszter.
A Kúria – sok érintett várakozásával ellentétben – nem semmisítette meg a devizahiteleket, viszont kimondta: futamidő alatt nem emelhető az árfolyamrés. A kormány nem sokkal ezután bejelentette: új mentőcsomaggal segít a hiteleseken. Mi ez tulajdonképpen, kampányfogás?
Tény: miután a devizahitelesek az utcára vonultak, a kormány lépéskényszerben érezhette magát, hogy saját hatáskörben rendezze valahogy a helyzetet. Egyébként Navracsics Tibor nyilatkozta is: nagy rajtuk a nyomás. Más kérdés, hogy a Kúria döntése a lehető legigazságosabb az összes alternatíva közül. Korrekt jogi álláspont, amely megpróbált igazságot tenni a bankok és a hitelesek között.
Már csak azért is kérdezem, mert a kormányzati kommunikáció alapján úgy tűnik, a hirtelen bedobott ötlet nélkülöz mindenféle átgondoltságot. Legalábbis szerintem erre utal az is, hogy Navracsics azt mondta: csak a már megkötött szerződésekre érvényes a mentőcsomag.
Ez valóban nehezen értelmezhető kijelentés, hiszen új devizahiteles jelzálogkölcsönök nincsenek. De azért azt sem kell feltételezni a kormányról, hogy egyáltalán nem tudja, mit akar. Inkább arról lehet szó: felmérik, minek mi az ára, meddig mehetnek el. Nyilvánvalóan vannak radikális és kevésbé radikális elképzelések. Az is lehetséges, hogy Navracsics Tibor igazságügyi miniszterként fontosabbnak tartja a jogállamiság kereteinek a betartását, mint néhány párttársa. Ezek a mondatok inkább a belső vitákat tükrözik.
Egyáltalán: elbír a bankrendszer még egy mentőcsomagot?
A bankrendszer elvileg bármit elbír. De azért az már most is tudható, hogy több külföldi anyabank próbál túladni a magyarországi leánybankján, mert nem lát perspektívát a hazai gazdaságban. Nem is annyira az adók és mentőcsomagok, sokkal inkább a kiszámíthatatlanság miatt. A veszteségnél sokkal rosszabb az előre nem látható veszteség. De ez szemlátomást nem zavarja Orbán Viktort. Ő hazai, állami bankrendszert akar, amelyet a saját gazdaságpolitikája szerint irányíthat. Vagyis ezek nem is annyira ad hoc lépések. Van mögöttük koncepció. Nem túl szimpatikus vagy szerethető, de van.
Csakhogy végső soron nem az számít, hogy állami vagy magánkézben vannak a bankok. Hiszen ismert: megfelelő gazdasági környezet nélkül egyetlen pénzintézet sem hitelez.
De rövid távon sikeres lehet az etatista pénzügyi irányítás is. Csak közben szétzilálódik a '89 óta felépített intézményi rendszer. De ez is a cél: a Fidesz a saját, új rendszerét építi a gazdaság területén. A korábbi domináns szereplők – a bankok esetében a külföldiek itteni leányfiókjai – menekülnének, helyükre jönnek az új magyar állami intézmények. Rövid távon ez nem vezet összeomláshoz. De persze sok függ az amerikai kötvényvásárlástól is. Jelenleg van bizalom a feltörekvő piacok iránt, és ez nagy szerencséje Orbán Viktornak. Sok mindent megengedhet magának emiatt.
