Új hangnem a jobboldali sajtóban?

A Magyar Nemzetben és a Heti Válaszban is több, a kormányzati döntéseket hol finoman, hol határozottan kritizáló írás jelent meg az elmúlt napokban.

A sort kezdhetjük Szerető Szabolcs megjegyzésével, aki szerint „a médiát érintő tervezett tartalmi változtatásokra a válaszadás jogától a tájékoztatás kötelezettségéig például kellene még néhányat aludni: a szerkesztői szabadság ilyen korlátozása rossz, nagyon rossz irány”.

Az egyik főszerkesztő-helyettes után nem sokkal a másik is megszólalt annak kapcsán, hogy
Hende Csaba honvédelmi miniszter a tárcájához tartozó HM Zrínyi Kommunikációs Kft. ügyvezető igazgatójának Gubcsi Lajost nevezete ki. Aki tagja volt a KISZ KB-nak, az MSZMP KB osztályvezető-helyetteseként, a Magyar Ifjúság, a KISZ központi lapja főszerkesztőjeként is dolgozott. Csermely Péter Orbán kedvenc, a „szavazófülkékben lezajlott forradalom” fordulatára hivatkozva visszakérdez: „Időközben esetleg kitört az ellenforradalom?

Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a változást, vagy ha úgy jobban tetszik, forradalmat óhajtó emberek tömegei azért rohamozták meg élesre fent szavazócédulákkal az urnákat, hogy egyes prominens KISZ KB-tagok élete annyi hányattatás után végre egyenesbe forduljon. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a szavazók ezt a kérdést éppen ellenkező eredménnyel kívánták elrendezni.”

Aztán így folytatja: „Nem vagyok Árgus, nem figyelem száz szemmel a magyar közéletet, tehát tévedhetek, de nem emlékszem arra, hogy Gubcsi Lajos nevével találkoztam volna az elmúlt évek politikai hánytorgásai során. Csak úgy jött, és kineveződött. Ha csak azt nem vesszük ide, hogy évekig meglehetős gyakorisággal írt leveleket Orbán Viktornak, majd ezek egy részét kiadta könyv formájában is. Ez utóbbi momentum, mármint a levelek közzététele, egyébként jelzi, hogy Gubcsi Lajos nyilvánvalóan nem normális, legalábbis a szó közhasználatú értelmében biztosan nem.

Húsz éve divat volt az MSZMP egészét és kapcsolt hálózatát vörös polipnak nevezni. Találó kifejezés volt, csakugyan. Most a polipot nagyon odavagdosta a parti kövekhez a történelem hullámverése, nem is maradt belőle sok, csak némi vörös nyálka. Ezt pedig le kellene lötykölni a kezünkről, nem kinevezni fontos állásokba.”

Az eheti Heti Válasz első, szerkesztőségi állásfoglalásában és utolsó oldali, főszerkesztői publicisztikájában is polgári kritikát fogalmaz meg.

A szerkesztőségi szöveg, bár nyilvánvalóvá teszi, hogy a lap készítői Sólyom László újrázása mellett tették le voksukat, kiáll Schmitt Pál államfősége mellett. „Az új közjogi méltóság ugyanis nemhogy nem méltatlan a posztra, de cseppet sem lóg ki a rendszerváltás utáni elnökök és kandidálók sorából. Feltéve persze, hogy az életút teljesítményeket, a diplomáciai felkészültséget, a nyelvismeretet, a kapcsolatteremtő képességet vetjük össze. Schmitt akármelyik elődjével felveszi a versenyt, mi több, Göncz Árpádénál vagy Szili Katalinénál markánsan attraktívabb az életútja.” A lap a jelölési procedúrát viszont nem hagyja szó nélkül.

„A kommunikációs játék, amely valamennyi szereplőt leértékelte, ráadásul megkérdőjelezte a Fidesz új kormányzási módszertanának, a nemzeti együttműködésnek az őszinteségét. Mert ha eldöntött tény volt, hogy Schmittet államfőnek hívják haza, miért kellett előtte országgyűlési elnökké emelni, úgy tenni, mintha Sólyomnak is lehetne esélye a folytatásra, és azt üzenni a külvilágnak, hogy nyílt verseny következik, egyenlő pályákkal?

A kamarillapolitikára épülő oligarchikus kormányzás után Magyarországnak szüksége van a Fidesz fő üzenetére, a nemzeti együttműködésre, hogy a politikai elit és a választók ismét egymásra találjanak. Épp ezért kellene tartózkodni a teatralitástól, a darabok túljátszásától. Mert a hitelesség könnyen kopik. Azt pedig bizonyosan tudjuk, hogy nélküle a kormány alkalmatlanná válik feladatára.”

Borókai Gábor pedig megfontoltabb törvényalkotásra inti a Fideszt, hivatkozva egy korábbi, rossz döntésre. Amelynek most látja kárát a Fidesz. Vagyis, hogy „a jegybank elnöke a törvényesség őrét alakíthatja a kormánnyal szemben. Játszhatja. Védett állapotban van. Bebetonozva. Minden földi jóval ellátva. Leginkább annak a törvénynek köszönhetően, amelyet a Fidesz vezette koalíció fogadott el és helyezett hatályba 2001-ben.” Hozzáteszi azért, „bár a jogi környezetet a mai kormányzók alakították ki, Simor nem a Fidesz választottja, hanem az oligarchikus kormányzású Gyurcsány Ferenc kreatúrája. Egy tőről fakadók. Egy síkon gondolkodók. Egyvilágiak. Akik mindent megtesznek azért, hogy hogy újra az ő országuk jöjjön el. A törvényhozás ezért sem koncentrálhat csak a pillanat nyújtotta feladatok megoldására. Tekintettel kell lennie a jövőre is. A jegybanktörvény tapasztalatát ezért is érdemes szem előtt tartani épp most, a jogszabálydömping idején”.

Rájuk tán hallgatnak.