Törzsi ösztön

- Évtizedekig elfogadottnak számított, hogy az ember politikai nézetrendszere, attitűdje, vérmérséklete a szociális térben formálódik, a DNS nem játszik szerepet ebben. Elménk a születés pillanatában tiszta lap, évek hosszú sora alatt kerülnek rá a politikai információk.

– Valóban, az úgynevezett standard társadalomtudományi modell az emberi elmét üres lapnak tekinti, amelyre bármit fel lehet írni. Csak a nevelés és a tapasztalás számít, a gének nem hatnak az emberi viselkedésre. Az utóbbi évek genetikai kutatásai mutatták meg, hogy ez közel sincs így, az öröklött tényezők is fontosak. A fő kérdés a genetikai hatások érvényesülésének mértéke és módja. Sokan úgy gondolják, hogy az emberi gének fátumszerűen hatnak ránk, míg a szociális tényezők hatása viszonylag könnyen megváltoztatható. Egyik elképzelés sem állja meg a helyét. Génjeink nem marionettbábokként mozgatnak bennünket, hanem az agyunkba „égetett” késztetések, preferenciák által irányítják az ember viselkedését. Vagyis ami evolúciós haszonnal jár, azt „édesnek”, a károsakat „keserűnek”, a semlegeseket pedig unalmasnak érezzük. Az evolúciós hasznot túlélésünk, DNS-ünk továbbadása jelenti. Mivel pedig a viselkedésünk motivációk és preferenciák által irányított folyamat, elvileg ellene is mondhatunk a gének diktátumának, ahogy ezt néha meg is tesszük. Például akkor, amikor óvszereket és fogamzásgátlókat használunk intim együttlétek alkalmával. De alapkésztetéseinkkel rendszerint nem szállunk szembe.

– A politikai, ideológiai vagy a pártszimpátia valamilyen formában kódolva van az emberben?

– Kétségtelen, hogy politikai attitűdjeink bizonyos fokig genetikai komponensekkel rendelkeznek.

– Akkor helyben vagyunk. Nyilván senki sem gondolja, hogy bárki a génjeiben örökölt egy pártot.

– Maga az erős pártszimpátia a lakosság körében mindössze 10 százalékos, míg a politikai ideológia, a konzervatív vagy a liberális beállítódás 40 százalékos genetikai függést is mutat. Egy ember ideológiai beállítódását vizsgálva kiváló becsléseket adhatunk az agy vizsgálata alapján. A releváns agyterületek szerkezete alapján 70 százalékos, a működése alapján pedig 83 százalékos bizonyossággal meg tudjuk jósolni a vizsgált személy politikai beállítottságát. Ezek az adatok azt is jelentik, hogy politikai nézeteinknek vannak agyi lenyomatai, de csak egy részük vezethető vissza genetikai okra. Az agy plasztikus szerkezet, a környezeti tényezők éppúgy hatással vannak rá, mint a genetika. A viselkedésünket irányító genetikai programok is jóval korábban keletkeztek, mint a civilizáció. Az ősidőkben természetesen nem lehettünk sem liberálisok, sem konzervatívok, viszont attól még lehettünk a változatosságot, a változást kedvelő vagy a stabilitást igénylő kőkorszaki emberek.

– Agyunk melyik területe aktívabb politikai értelemben? Lokalizálható-e mondjuk a politikai agresszió, az utálkozás vagy a félelem?

– A konzervatív gondolkodással jellemezhető egyedek amygdalája (stresszközpontja) nagyobb és aktívabb is a „liberális amygdalánál”. Ugyanezek a vonások a liberálisok esetében az anterior cinguláris kéregre, a konfliktuskezelő központra jellemzőek.

– Kicsit szédülök. Amygdala, anterior cinguláris kéreg... Mi a jelentősége annak, hogy a konzervatív gondolkodásúak amygdalája fejlettebb és aktívabb?

– Mivel ez a páros idegmag jellemzően a félelem és az undorérzés agyi központja, sokan úgy gondolják, hogy a konzervatív beállítottságú ember politikai gondolkodásmódját legalább részben ezek az alapérzelmek irányítják. Elképzelhető, hogy a másság iránti korlátozott tolerancia is innen származik. De megjegyzem: maga az agy komplex rendszert alkot, lehet, hogy egyetlen vagy néhány központ kiemelésével önkényesen egyszerűsítünk. A viselkedésbiológia az úgynevezett puha tudományok csoportjába tartozik. Állításai bizonytalansággal terheltek. A statisztikailag szignifikáns adatok jelentenek ugyan valamit, de nem biztos, hogy azt, amit ma gondolunk erről. Az amygdalánál maradva: az utóbbi időkig úgy hitték, hogy ez az idegi mag a rasszista attitűdök kialakításában is szerepet játszik. De kimutatták, hogy az amygdala aktivitását nem az eltérő rassz váltja ki, hanem az, ha a kísérleti alanyoknak mutatott arc normaszegő, „rendetlen” magatartást sugall. Szóval, mint annyi másban, ebben sincs egyetértés.

– A konzervatív beállítottságúak rendszeretőbbek?

– A pszichológiai tesztek valóban azt hozzák ki, hogy a konzervatívok a rendet jobban kedvelők még a lakásukban, a gondolataikban és morális ítéleteikben is. Megfigyelték, hogy a konzervatívok jobban ragaszkodnak bizonyos szabályokhoz és persze ideológiákhoz.

– Az összevetésből mintha menetrendszerűen a liberálisok jönnének ki jobban. Türelmesebbek, problémamegoldóbbak, kreatívabbak, nyíltabbak. A konzervatívok zártak, óvatosak, rigorózusak.

– Sok kutató úgy gondolja, a liberális és a konzervatív attitűd különbségének lényege elsősorban az előbbiek újdonságkereső hajlama, amelynek felfedezték a genetikai hátterét. A konzervatívok a D4 dopamin receptor gén 4R, míg a liberálisok 7R változattal rendelkeznek. A 7R variánst hordozókra azonban nemcsak a liberális nézetek voltak jellemzőbbek, hanem – sok más mellett – a jóval nagyobb hűtlenség is. A folytonos újítási hajlam sem mindig előnyös. Stabil élethelyzetekben a hagyományos problémamegoldási módok hatékonyabbak. De a magyar politikai viszonyokra kevéssé alkalmazható az Amerikában természetesnek tartott konzervatív–liberális-felosztás. Ezt jelzi egy friss, egyelőre nem publikált kutatás is, amelyet a Közép-európai Egyetem munkatársai végeztek. Ez a magyaroknál a politikai ideológiában meglehetősen alacsony genetikai meghatározottságot mutatott ki.

– Ennyire különleges, az ideológiákra érzéketlen, közönyös társaság lennénk?

– Nem hinném. Lehet, hogy az utóbbi húsz évben felélesztett törzsi ösztön írja felül magát a politikai gondolkodást. A nemzeti együvé tartozás érzése, az idegenekkel szembeni negatív ítéletalkotás az emberi nem alapattitűdje. Az ősidőkben volt is értelme ennek, mert az idegen törzsek ellenségesek, kiszámíthatatlanok voltak. Ma ez az ösztön inadekvát és értelmetlen. Miféle konfliktus lenne az, hogy az egyik csoport a Fradinak, a másik az MTK-nak szurkol, és ezért ellenséges a másikkal szemben? Virtuális az ösztön kapcsológombja, amely tévesen „on” állásban maradt.

A valaha természetes törzsi ösztön a politika játékszere lett, s világunkba mély hasadékokat vájt. Az átlagemberek még csak politikai ideológiákban sem különböznek lényegesen nálunk. S mi van, ha mégis különbözünk? Mivel magyarok vagyunk, ezen a ponton bekapcsolható lenne a törzsi ösztön „összefogás” feliratú gombja is. Szabad akarattal ellenállhatnánk mind a géneknek, mind a külső uszításnak. Normális országokban az eltérő gondolkodásmódok nem ütik ki, hanem kiegészítik, erősítik egymást. Az iskolában alaptantárgyként kellene oktatni a csalás, a hazugság felismerésének tudományát, hogy tudatosan gondolkodó, a manipulációknak sikeresen ellenálló generáció nőjön fel. Egy nemzedék, amely a demokráciát arra használná, amire való: tudatos választásra.