Tiltott fegyver
„Működni kezdett a társadalom önvédelmi reflexe, a parlamenti némák is észbe kaptak, és a náciellenes tömegtüntetés már azt üzente Szálasi Ferenc beteglelkű kretén utódainak: elég volt! Tűnés!”
A múlt heti jegyzetemből vett idézetet változatlan érvényességűnek tartom, de most sajnos rosszkedvűen kénytelen vagyok kiegészíteni.
Egy budai bevásárlóközpont mélygarázsában megütközve vettem észre, hogy valaki az egyik autóra festékszóróval föliratot kreált: „Dög náci!” Nem tudom, kié az autó, nem tudom, ki és miért gondolta úgy, hogy bátor tett, amit véghezvitt.
Én másként gondolom.
Szerintem a nácikat – akár internetes portálon gyülekeznek, akár a parlamentben – nyíltan kell visszaverni. De: minden magánember ellen irányuló magánindulatot kéretik sürgősen visszafogni, mert ez nem lehet sem vicc, sem hecc, sem játék.
Aki festékpisztolyt ránt, az csupán ostoba, izgága falfirkahős. Szelíden szólnék most neki: a gyűlölet elleni „visszagyűlölés” csak arra jó, hogy hasonlítani kezdjünk azokra, akiktől pedig alapvetően különbözni akarunk. A „visszagyűlölés” akkor is riasztó önfeladás, ha az illető erről egy pillanatig sem gondolkodott. Amint valószínűleg arról sem, hogy az ilyen üzenetekre a radikálisan útszéli jobbszél előbb-utóbb visszaüzen, s ki tudja, milyen mocskos antiszemita felirat vagy náci jelkép tűnik fel majd a házak falán.
Nem közvitára, hanem közmegegyezésre ajánlom: a közéleti közelharcokban a festékpisztoly legyen tiltott fegyver! Bárki használja, bármikor, bárki ellen, ripakodjunk rá: elég volt! Tűnés!
Mester Ákos
