Tétényi Éva sofőrje voltam

Mi történik Esztergomban? Hogyan adósodhatott el ennyire ez a város? Miért van lex Esztergom és lex Tétényi? Miként lehetséges, hogy a független polgármestert pénz és apparátus híján önkéntesek segítik? Az pedig végképp érthetetlen, hogy miközben a város intézményeit államosították, a helyiekkel az eddiginél is többet fizettetnek az immár állami tulajdon fenntartására. Ha nem tudnak fizetni, akkor inkasszót tesznek Esztergom számlájára: legutóbb épp egy 147 milliós összeget. Mit tud tenni, hogyan tud ilyen körülmények között dolgozni Tétényi Éva, a város független polgármestere?

Nem értem általában a helyzetet, és nem értem konkrétan a polgármester asszonyt sem, akinek sem apparátusa, sem hivatali autója nincs. (Elődje idején – mint mondják – négyet is lízingeltek az önkormányzatnak.) De szeretném megérteni. Úgy gondolkodom, ha nincs autó, akkor sofőr sincs. Ez jó, mert ehhez értek. Elszegődöm tehát sofőrnek Tétényi Éva mellé, önkéntes segítőként.

Nagyon hülye ötlet volt – teszek magamnak szemrehányást csütörtök reggel 4 óra 50 perckor, amikor felriaszt a telefoncsörgés. Ilyen korán ez fáj! Két percig azt sem tudom, hol vagyok, sőt azt sem, hogy ki. Aztán magamhoz térek, amikor rádöbbenek: Tétényi Éva már rég úton van. Felszerelek, és hősiesen indulok az ATV kőbányai stúdiójába, ahol 6.10-kor van randevúnk Esztergom polgármesterével. Tétényi Éva frissen érkezik, kedvesen üdvözöl mindenkit, és beviharzik a stúdióba. Jobban kiismeri magát az épületben, mint én, aki öt évig dolgoztam az ATV-ben. Meggyőző válasz az egyébként teljesen jogos kérdésre: mit is keres aznap délután egy esztergomi polgármester a zuglói rendelőbezárásról tartandó tüntetésen?

– Ebben az országban egy kicsit mindenki esztergomi – mondja, és ebből mindenki érti: a Fidesz bármelyikünkkel megteheti, amit megtett az ő városának polgáraival. Azaz, bármit megtehet, amit csak akar. – Össze kell tehát fogni – szól az üzenet.

A folyosón összetegeződik a 168 Óra fotósával és velem: önkéntesek között ez így szokás. Már ülünk is az autóba, és indulunk. Lesz egy telefoninterjúnk útközben, tehát ne Dobogókő felé menjünk, mert ott ki-kimarad a térerő – kapom az utasítást. 7 óra 18-kor hívnak az MR1 Kossuth rádióból, a solymári bejárónál járunk, én félreállok. Nem kellett volna – mondja Éva. Hiába no, őskövület vagyok: én még akkor voltam rádiós, amikor minden bejelentkezéshez meg kellett állni. A kérdés ismerős: mit keres Zuglóban? A válasz sem más: egy kicsit mindenki esztergomi, a civileknek össze kell fogniuk, mert nagy baj lehet, ha nem sikerül.

A hátralévő úton megtudom: neki nem gond a hajnali ébresztő, tizenkét éven át minden munkanapon négykor kelt, amikor Tahitótfaluból járt dolgozni az 5.10-es vonattal. Megerősíti, amit tudtam, hogy eredetileg építészmérnök, majd szinte futólag közli: a házassága már ráment erre a „nem ortodox” polgármesterkedésre, de köszöni szépen, jól van. Tegnap például laza napja volt, aikidóval kezdett. Rákapott az utóbbi időben, kedvére való ez a harcművészeti sport – mondja –, szeret kardozni.

Beszélgetés közben minden kereszteződést előre mond, pontosan, jó ritmusban, jobb, mint a navigációs rendszerem: egyszerre több dologra is tud figyelni.

Jó kis nap lesz a mai, mondja, megreggelizünk az önkéntesekkel, aztán lesz egy kistérségi ülés. Jó, mondom, és befordulok az önkormányzat szűk kapuján, ahol alig férek el egy sokajtós szekrény méretű ember mellett.

Ő is önkéntes, polgárőr. Azt mondja, különösen a polgármester asszonyt védi, de a fideszeseket sem hagyja bántani. Tíz évet húzott le a börtönben: a hazamenős oldalon. Jót nevet, hogy az öreg poén nálam is bejön.

– Köszönöm, ma nincs semmi – mondja Éva, és az erős testalkatú segítő egy kis üldögélés után hazamegy.

Felélénkül az ütött-kopott iroda, amely leginkább egy hetvenes évekbeli tanárira emlékezet. Jókedvű nők robbannak be, mindenki tegez mindenkit, sőt van, akitől puszit kapok, még a bemutatkozás előtt. Ők a „Tétényi téri nők”, az önkéntes segítők. A teret, ahol Tétényi Éva mellett tüntettek egy időben, az ellenoldal gúnyosan így hívja. A segítők felvették tehát a nevét. Nekem közben ki kell töltenem egy nyilatkozatot az önkéntes munkavégzés feltételeiről. Mindent szabályosan kell csinálni, mondják, és már kapom is vissza a lepecsételt példányt. Kérdezem, hol az a luxus, amiről egykor a hírek szóltak.

– Ja, az csak két szoba, Meggyes Tamás „trónterme” meg az egykori titkársága. Ha akarom, megmutatják. Megnézem: érdekes és megmagyarázhatatlan, de visszatérünk a napi, kopott valóságba. Kedves fiatal lány jön.

– Na, ő az, aki fizetést is kap, mert véletlenül maradt egy státus. Nincs idő álmélkodni, kérdezősködni, máris terített asztal mellett találom magam, ahol együtt reggelizik minden önkéntes és az egyetlen fizetett alkalmazott.

Ezt a szarvaskolbászt is a támogatók hozták, mondják a lányok, akik láthatóan viccet csinálnak elszomorító helyzetükből. A polgármester asszony két percet tölt a reggelivel, aztán megy intézkedni. Megint inkasszó került a város számlájára.

Ahogy egy sofőrnek illik, leülök az előtérben, ám így is ringlispílen érzem magam: pörögnek az események. Már megyünk is a kistérségi ülésre, egy fűtetlen terembe, ahol Tétényi Éva láthatóan jól szót ért a térség polgármestereivel. Ő vezeti az ülést, és másfél óra alatt túl is vagyunk az összes napirendi ponton.

Mindjárt jön a lakossági ebéd, mondja, de előbb még interjút ad az MTI-nek. A helyi fideszes képviselők kiadtak ugyanis egy nyilatkozatot arról, hogy az áprilisban esedékes támogatást visszatartják a várostól, mert Tétényi nem adott le időre egy kimutatást.

– Hogyan adtam volna le?! Egy: nincs apparátus. Kettő: nem történtek meg a zárások az átadott állami ingatlanokról – így a polgármester asszony.

Újra az autóban ülünk, robogunk át Esztergomon. Közben megtudom, hogy a heti „lakossági ebéd” szintén felajánlás, egy városi polgár főz, és meghívja a polgármestert, önkénteseivel együtt. Tehát minket is. A napi menü: narancsleves pirított mandulával, paprikás csirke, nokedli, fagylalt. Remek ízek, remek hangulat, de aggodalommal kérdezi tőlem vendéglátónk: szerintem meddig bírja ezt Esztergom? Szomszédasszony érkezik, csak kezet akar fogni Tétényi Évával, és biztatni őt: tartson ki.

Az ebédidő lejárt, indulás vissza a hivatalba, ahol meg sem melegszik alattam a szék. Irány a cigánytelep, hiszen a másnapi testületi ülésen az itteni szeméthegy felszámolása is napirendi pont lesz. A helyiek autogramot akarnak kérni tőlem, mert tévésnek hisznek. Kicsit csalódottak, amikor megtudják, hogy én csak a sofőr vagyok, ám így is elvisznek, hogy olyan óriási, városi szeméten hízott patkányt mutassanak nekem, amekkorát még biztosan nem láttam.

A hivatalba visszatérve ügyintézés, majd irány Zugló, ahol Tétényi Éva beszédet mond. Kokárdával a kabátján a civil összefogás szükségességéről beszél, hiszen (ugye már tudják, és egyet is értenek) egy kicsit mindnyájan esztergomiak vagyunk.

Ő este hétre már újra az irodájában lesz, de én ezt a kört már kihagyom. Alig állok a lábamon, másnap reggel 6.20-kor pedig újabb interjú, ezúttal a TV1-en. Lehet, hogy kicsit már magam is eszergomi lettem, de Tétényi Évával ellentétben nekem azért mégiscsak szükségem van némi alvásra.

Pénteken megint hajnali kelés, 10-re már ott vagyok az esztergomi városházán: kezdődik a testületi ülés.

A tegnap csupa báj, csupa szelídség polgármester itt új arcát mutatja. Levezető elnökként kihasználja, hogy ő ad és von meg szót, hogy hangosabb a mikrofonja, mint a képviselőké, és azt is, hogy a közönség az ő pártján áll. A közönségben a „Tétényi térieknek” nem kétharmaduk, hanem kilenctizedük van. A nézők a helyi Fideszt kritizáló táblákat mutogatnak. A polgármestert meg viharosan megtapsolják.

Én viszont egy kedves fideszes aktivista hölgy mellett ülök. Kérdezi, honnan jövök. 168 Óra, válaszolom. Erre nápolyival kínál, és elmondja, hogy a tévében Krug Emília az egyik kedvence.

A fő téma még mindig (már rég meg kéne lennie) a város költségvetése. Nyilvánvaló, a megegyezés még távoli. A régi polgármester, Meggyes Tamás – aki miatt kitört a városi háború – nem tiszteli meg jelenlétével az ülést. (Mondják: nem szokta.) A hangulat feszült, nyilvánvaló, hogy a két oldal már rég beásta magát, engedni, hátrálni senki sem akar, eszük ágában sincs kimászni a lövészárkokból. A helyi fideszesek tudják, helyben Tétényi az erősebb, és tudja ezt a polgármester asszony is. Ma ő a civil oldal legismertebb arca az országban. Ezért menekül előre. Ezért beszélt Zuglóban, és ezért fogad el minden televíziós felkérést. Egy lokálpatrióta építészmérnök polgármesterből egy rosszul vezetett pártfrakció országos hőst csinált.

Ha a gépkocsivezetőt kérdezik, azt mondom: ma már csak egy módon lehetne megállítani Tétényi Évát. Meg kéne adni neki minden támogatást. Akkor megmutathatná, mit tud. Tud-e vezetni.

És egy sofőr számára mégiscsak ez a legfontosabb.