Tanmese a tanösvényről

- Dr. Zakariás János, az egyesület elnöke volt az, aki "megmutatta" nekem a rejtett Magyarországot, azt a szegénységet, amit az ember el sem tud képzelni. – mondja a bódvalenkei projekt vezetője, Pásztor Eszter.

Olvasom az egyesület projekttervét, nézem a házakra álmodott és már megvalósult csodálatos freskókat, és Váci Mihály sorai jutnak eszembe.

„Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!”

A tervezők felismerték a legfontosabbat:vissza kell csempészni ezt a kis törpefalut a magyar gazdasági élet vérkeringésébe. A helyi seb megtisztítása után az elszakadt ereket össze kell varrni ahhoz, hogy az elfelejtett terület ismét bekapcsolódhasson a gazdasági élet véráramába.

Csakhogy ez nem egyszerű feladat. Ez a lüktető organizmus finnyás jószág. Fel kell kelteni az érdeklődését.

Bódvalenkén már ez is elindult. Magyarországon egyedülálló ötlettel sikerült egy egyiptomi látványosságot a helyi sajátosságra adaptálni. Pásztor Eszter ötlete alapján megszületett a freskófalu, ahol Horváth János miskolci festőművész
vezetésével cigány festők a bódvalenkei házak falára megfestették az itteniek életét, álmait, meséit, bánatát, hogy a projekt végére az egész falu egy hatalmas szabadtéri tárlattá alakuljon.

Úgy tudom, októberig 9 házat sikerült freskókkal díszíteni a tervezett 15-17 helyett. Lesz folytatása?

- Késő ősszel-télen a fagyveszély miatt nem lehet festeni, mert, ha csak egy éjszaka fagy, hajszálrepedések keletkezhetnek a friss vakolat felületén, ami tönkre teheti a képet. De az elkészült kilenc monumentális mű már kész tárlat. Tavasszal folytatjuk, akkor más európai országokból is meghívunk cigány festőket. Nyár elején elindul a Sárkányünnep kulturális programunk, ami egyben szezonnyitó ünnepség is lesz. A játszótérre felállított sárkányt a gyerekek és felnőttek festik be minden évben ezen az ünnepen.

De a tervezők tudják, ez csak a kerete az igazi projektnek.

„Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Egyedül is! Elsőnek,
Elöl indulni el!”

- A legfontosabb, a munkahelyek megteremtése - hogy minél többen kapcsolódhassanak be állandó munkájukkal az ország vérkeringésébe – még hátra van. – mondja Pásztor Eszter.

Pályáztak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik telep-felszámolási programjára, és ennek keretében sikerült a lápra épült, az egészséget veszélyeztető házakból kiköltöztetni a lakókat, akik a Bódva ártereként jelölt mocsaras területén éltek. Itt a talajvíz olyan magasan áll, hogy kerti árnyékszéket sem lehetett létesíteni; az alapvető higiéniai normák teljesíthetetlensége miatt gyakran fordult elő hepatitisz- és vérhasjárvány. A falu lakosságának 20%-a lakott itt. E program keretében az önkormányzat összesen hat ingatlant vásárolt meg: négyet a lápra épült házakban élő családok számára, egyet a Freskófalu Programiroda elhelyezésére, és egyet, a Kézművesháznak, ahol bemutatják, és meg is tanítják az érdeklődőknek a hagyományos cigány mesterségeket. A teleház a falu közösségi életének központjává vált, de mivel egy istállóból alakították át, így fűtése nincs. Most "szénszünet" van.

Hogy látja, hol tart most a projekt? Mit értek el eddig?

- Egyszerre nagyon sokat értünk el, és szinte semmit. A falu megmozdult, ami nem mindig jó: a mozgás konfliktusokkal jár. A mostani fázisban valósítjuk meg a munkahelyteremtő projekteket. Elkezdjük a teleháznak a rekonstrukcióját, ide telepítjük az un. klímaház-technológiát.

Esztertől megtudom, hogy a terveknél a helyi sajátosságokat és a meglévő szakképesítéseket vették alapul. A környék gazdag és értékes gombafajtáit - királygomba, úri gomba, vargánya, rókagomba – a helyiek eddig is gyűjtötték, de csak jóval áron alul tudták értékesítik. Erre dolgozták ki a gombaszárító és csomagoló üzem tervét.

A varroda létrehozásának helyi alapja a rendelkezésre álló képzett munkaerő, a varrónők és varrógépszerelő, valamint az időközben megszerzett ipari varrógépek, interlock-gép és a szabászasztal.

Időközben kidolgozták a tevékenység üzleti alapját, az Iparművészeti Egyetemmel, valamint neves divattervezőkkel folytatott együttműködést. A terv szerint e divattervezők (bevonva az Iparművészeti Egyetem végzős textilszakos hallgatóit) megtervezik saját, a cigány népviselet által inspirált kollekcióikat („Roma by Remete”, „Roma by Lucia” stb.) és e modelleket nagyszabású divatbemutatón mutatják be. A kollekciók utcai viseletre szánt darabjait, valamint egyes kiegészítőket (pl. textiltáskák) a varroda készíti el.

Szitanyomó üzem létesítését is tervezik, ahol a freskók motívumait nyomtatják trikókra, szatyrokra.

Hol tart jelenleg az Aggteleki Nemzeti Parkkal az együttműködés?

- Aggteleki Nemzeti Parkkal együttműködve tanösvényt építünk és megnyitjuk a lápot a turisták előtt, így a kulturális turizmust összekapcsolhatjuk az ökoturizmussal. A tanösvény építését közcélú munkások végzik; a szükséges utcabútorokat, táblákat az asztalos műhelyünkben készítenénk el.

Készülnének a turisták fogadására is. Az önkormányzat tulajdonában álló telekre tervezték a napkollektorral felszerelt vizesblokkot, a tusolókat és WC-ket, a konyhát. A telekre 10-12 sátras kempinget, a telken álló szolgáltatóház padlására 3 vendégszobát álmodtak. A látogatókat a helyi kisvendéglő várja majd, ami a turisták kiszolgálása mellett nonprofit tevékenységként szociális étkeztetést is végez.

Az út, amin elindultak, a tanösvény, ami tavaszra elkészül, akár metaforikus értelmet is kaphat. Hiszen tanösvényen járnak, tanulják a szervezők és a helyiek is, milyen módon lehet kitörni a mélyszegénységből. És tanösvény lehet minden hasonló településnek ez a példa, az együtt és egyszerre dobbanó összefogás példája.

"Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!"

Sikerült megszerezni a munkahelyteremtéshez szükséges pénzt?

- Sajnos még nem. Kaptunk pénzt a freskófestésre (CIB Társadalmi Felelősségvállalás Alapítvány), és még mintegy másfél millió forintot magánszemélyektől, de ezzel éppen a lényegre, a munkahelyteremtéshez szükséges beruházásokra nem jutott pénz. Pályázunk, ahol csak lehet, és reméljük, hogy csak sikerül összeszedni a terveink megvalósításához szükséges pénzt.

"Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!"

Mit tettek hozzá a helyiek a tervekhez? Elindult a folyamat, kezd kinevelődni az a csoport, akik átveszik majd az Önök munkáját?

- Igazi eredménynek tartjuk, hogy a helybéli fiatalok, teljesen önszervező módon, tőlünk függetlenül létrehozták a "Bódvavölgye fejlesztéséért" alapítványt. Nekem ez azt jelzi: valóban megmozdult a falu, rájöttek, hogy ők is tehetnek saját sorsuk javításáért.

"- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!"

Egy gondolat a projekttervből:
„Gyakorta próbálkoznak azzal, hogy cigány családokat betelepítenek nem cigányok által lakott településrészekbe, azaz a cigányokat viszik a nem cigányok közé. Mi most azzal próbálkozunk, hogy a nem cigányokat visszük a romák közé – részben a projekt team tagjai és önkéntes segítői, részben pedig az oda látogató turisták révén.”

Mi lesz, ha nem tudják időre összeszedni a pénzt?

- Akkor a projekt megbukik. A falu még mélyebbre süllyed vissza, mint ahol eredetileg volt, hiszen bebizonyosodik, amit mindig is gondoltak, hogy ígéretek vannak, de soha semmi sem valósul meg, ami az ő javukat szolgálná.