Szólj bele! Vitára hív az Alternatíva Kör

„Túlterhelt a gyerek, reggel nyolctól délután négyig bent van, és még este is tanulnia kell, ideges a tanár, állandóan dolgozatot kell írni, feleltetés van, a gyerek folyton szorong, penészes az osztályterem fala, nincs pénz az iskolában semmire, egyik napról a másikra változnak az érettségi szabályok” – a teljesség igénye nélkül gyűjtöttük össze a tipikus panaszokat. A szülők és a gyerekek napi szinten érzik azt, hogy a kormány a szakmával való egyeztetés nélkül, egyik pillanatról a másikra, átgondolatlanul és gyakran voluntarista módon hoz felforgató jogszabályokat, amelyek évtizedekre meghatározzák az oktatási rendszer jövőjét. Idén például több tízezer gyereket hoztak lehetetlen helyzetbe azzal, hogy amikor februárban a jelentkezési lapjaikat leadták, akkor még szakközépiskolába jelentkeztek, mire azonban beiratkoztak, már szakgimnáziumnak hívták az intézményt, ami nem ugyanolyan értékű érettségit ad, mint a szakközép. A gyerekeknek itt új tárgyuk lett, összevont természetismeretek címen, amihez se könyvük, se kerettantervük nem volt a tanévkezdésre.

A szülők azt is tapasztalhatták, hogy számos iskola eltűnt az elmúlt évek alatt: a kormány üldözi az alternatív iskolákat, amelyek – ha jellemzően nem az elit gyerekeit fogadják – szép lassan kimúlnak vagy átadják intézményeiket az egyháznak. A szülők azonban nem a Kossuth téren tiltakoznak: stratégiájukat az egyéni szempontjaik alakítják. Gyerekeiket – energiát nem kímélve – megpróbálják az állami iskolarendszerből, illetve akik megtehetik, az országból is kimenekíteni.

Az iskolarendszerre a munkaadók is panaszkodnak: a végzős fiataloknak csak egy nagyon szűk része alkalmas arra, hogy a munkaerőpiacon helytálljon. Hiányosak a digitális ismereteik, a nyelvtudásuk, az élethosszig tartó tanulás pedig egyelőre csak uniós lózung Magyarországon. Az iskola és a 21. század új kihívásai fényévekre kerültek egymástól.

Az elkeserítő helyzetre egyre több szervezet hívja fel a figyelmet. A 2011 őszén elfogadott új köznevelési törvény – amelyből „kimaradt” a „gyerek mindenek felett álló érdeke” kitétel – nyomán alakult meg a Hálózat a Tanszabadságért, később az Agóra Oktatási Kerekasztal. 2013-ban az oktatási szakértők legjava elkészítette a Fehér könyv az oktatásról című kötetet, amely a rendszerváltás óta cipelt problémákat azonosítja és a kormány káros oktatáspolitikájával szemben próbál megoldási lehetőségeket felvázolni.

A kormány politikája – a pedagógus-életpályamodell szárba szökésével, a tanfelügyeleti rendszerrel, a brutális forráskivonással kombinálva – kiverte a biztosítékot a pedagógusok egy részénél is. Az év elejei tiltakozó akciók motorja, a miskolci Hermann Ottó Gimnázium kétségbeesett hangú levélben hívta fel a figyelmet az égető problémákra. A kockás inges tiltakozás azonban néhány hónap alatt kifulladt, bár a szervező Tanítanék Mozgalom továbbra is aktív maradt, igaz, nem az utcán és az iskolák előtt, hanem leginkább a közösségi médiában.

Szükség lenne diskurzusra, fórumra, amelynek keretében a magyar oktatás válságtüneteiről őszintén lehetne beszélni. Ezzel a szándékkal hozta létre az Alternatíva a Véleménybázis elnevezésű weboldalt. Nahalka István oktatáskutató vitaindítóként 12 pontban foglalta össze, miként lehetne az oktatást megújítani.

Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum

– A kilencvenes évektől kezdve tudjuk, mire lenne szükség, de Magyarország ezeket mégsem csinálta meg – mondta Nahalka a napokban egy sajtóbeszélgetésen. Szerinte két és fél évtizede küszködik az ország azzal, hogy az oktatáspolitikai döntéseket a mindenkori kormányok nem társadalmasították. – A hatalom képtelen kommunikálni a szülőkkel, a pedagógusokkal, a szakmával, a gyerekekkel. 2010 előtt legalább volt kezdeményezés a párbeszédre, amelynek nem alakult ki rendszere, de 2010 után viszont minden egyeztetést kiiktattak. Egy-egy új jogszabály előtt a véleményeztetési folyamat mindössze egy-két napra korlátozódik. A döntések nem kiérlelt vitákban, szakmai előkészítéssel születnek meg – mondta Nahalka, hozzátéve, hogy a valódi párbeszéd hiánya ki is zárja a jó döntéseket. Problémának nevezte ugyanakkor, hogy a kurzusok négy-nyolc évenként megrángatták az oktatási rendszert, ami mutatja, hogy nincs olyan konszenzusos minimum, amely nyugodt terepként őrizné az iskolák világát.

Nahalka István a magyar oktatási rendszer egyik legsúlyosabb problémájának az esélyegyenlőtlenséget tartja. – Ma Magyarországon nem minden gyereknek van lehetősége arra, hogy haladjon az iskolában a tanulmányaival. A szociális helyzet, sajátos jellemzők akadályozzák, hogy a gyerekek kiemelkedhessenek az oktatással. Magyarország emiatt nagyon sokat veszít a tehetségpotenciájából – fejtette ki. A 2010 előtti kormányok esélykiegyenlítő intézkedéseiről annyit mondott, ezek tétova próbálkozások, de jó irányba tett lépések voltak. 2010 után azonban e téren minden fejlesztés leállt, sőt mondvacsinált ötletek – például a Híd-programok – súlyosbítják az amúgy is nehéz helyzetet.

Az Alternatíva Kör vitára hív: Nahalka István szerint az esélyegyenlőség területén ugyanis nemcsak a lehetséges intézkedésekről kellene beszélni, hanem szemléletváltásra is szükség lenne. E tárgykörben különösen érdekes, ki mit gondol, hiszen az elmúlt 25 év tapasztalatai azt mutatják, a nagy többség nem akarja, hogy a gyerekeiknek cigány padtársuk legyen.

Az oktatáskutató az ágazat előtti nagy kihívásnak tartja az iskolák irányításának, fenntartásának kérdését is. – A rendszerváltás után decentralizált irányítás alakult ki, az önkormányzatok lettek az iskolák fenntartói. Már akkor is voltak olyan aggódó hangok, hogy a 3200 önkormányzatnál nincs egyforma szakmai hozzáértés. A Fidesz 2010-ben jól tapintott rá erre a problémára. És mégis mi történt? Teljesen kizárta a fenntartásból az önkormányzatiságot. Eltűnt a szubszidiaritás. Átestünk a ló túloldalára, ezt nyögjük – mondta, hozzátéve, hogy a gyakorlat és a tudomány is tudja: se tartalmilag, se gazdaságilag nem tudnak jól működni az államosított rendszerek.

Nahalka István kitért a 2012-ben megalkotott Nemzeti alaptantervre is, amely hatalmas tananyagmennyiséget tartalmaz. – Ennyit képtelenség megtanítani, és a tananyagmennyiség kizárja a differenciált oktatást, az együttműködésre épülő pedagógiai módszereket is – fűzte hozzá.

Beszélt még a szakképzésről, amely már két éve nem az oktatásirányítás alá tartozik, hanem a gazdasági tárca kötelékében van. Ebben az ágazatban az oktatáskutató szerint még súlyosabb a válság. – Megmaradt egy régi szemléletmód, amelynek alapján a szakképzésben tanulókat a végzés utáni azonnali munkakezdésre készítik fel. A kizárólag konkrét szakmai ismeretekre koncentráló oktatást, az egyszer használatos szakmunkások képzését a fejlett világ évtizedek óta meghaladta. E helyett az egész életen át tartó tanulásra készítik fel a tanulókat az általános kompetenciák fejlesztésével – mondta. Bár az avítt szemlélet már 2010 előtt beitta magát a szakképzésbe, 2010 óta azonban hanyatt-homlok ellentétes irányba halad ez az ágazat, mint a fejlett világ.

Ahhoz, hogy az egyre romló magyar oktatási rendszer egyszer fejlődő pályára állhasson, konszenzusra, illetve érdemi vitákra volna szükség. Az Alternatíva Kör e szakmai kérdések felvetésével szeretné a vitát elindítani. Szülők, pedagógusok, gyerekek, mind-mind írják meg kérdéseiket, véleményüket, tegyék az asztalra a napi szinten érzékelhető problémáikat! – kérik a szervezők. Minden vélemény számít, akár névtelenül is: a minőségi változás elindulásának elengedhetetlen feltétele, hogy az ország polgárai megfogalmazzák, milyen oktatási rendszert szeretnének.