Színtiszta politika – BKV: sztrájk nincs, lélegeztető gép van

Még egyeztetett a béremelési követelésekről a szakszervezetek és a BKV vezetése, de a cég bérajánlatának köszönhetően elmaradt a húsvét utánra tervezett többnapos sztrájksorozat. Tarlós István főpolgármester szerint az ajánlat, amelyet a szakszervezetek kaptak, visszautasíthatatlan. Az idei 10+5 százalékos béremelés hatmilliárd forintjába kerül a BKV-nak és a Fővárosi Önkormányzatnak. Arra az újságírói kérdésre, hogy honnan lett pénz, a főpolgármester azt válaszolta: kiizzadták. „Nem hiszem, hogy bárkit is érdekel, milyen átcsoportosításokkal találtuk meg forrást, és higgyék el, a villamosvezető sem fogja megkérdezni, hogy milyen algoritmus alapján gazdálkodtuk ki.”

Ha mégis megkérdezné, a főpolgármester elmondhatná neki, hogy az állam, a központi költségvetés egy fillért sem tett bele a bérrendezésbe. Ezúttal. Mert Tarlós István szerint Orbán Viktort lehet szeretni meg nem szeretni, de „eddig mindig ő segített a városnak, ha az önhibáján kívül megszorult”. A főpolgármester úgy véli, a kormányfő tisztában van vele, hogy a budapesti közigazgatási rendszer hatékonysága nem a legjobb, de azt nem tudja, 2019-től lesz-e szándék a felülvizsgálatára. Azt persze nem tartja igazságosnak, hogy vannak első és második számú közalkalmazottak, köztisztviselők és cégek.

– A városi tömegközlekedést nem lehet pusztán a menetdíjakból fenntartani, és a normális működést a kormányzat kénye-kedve szerint csöpögtetett állami támogatások sem alapozhatják meg – mondja lapuknak Atkári János, Budapest volt főpolgármester-helyettese. – Amíg a közpénz, legyen az közvetlenül kormányzati vagy önkormányzati forrásból eredő, nem normatív alapon, törvénybe foglalva, kiszámíthatóan érkezik a BKV költségvetésébe, amíg a vállalat néhány hónapra előre sem tud megalapozottan tervezni, addig a rendelkezésére álló forrásokból ki tudja fizetni a béreket, a sürgős karbantartásokat, de többéves távlatokra nincs fejlesztési fedezete, s nem tud racionálisan gazdálkodni. Kapkodás, tűzoltás folyik, a pénzszűke pedig, ez a BKV-jelenség paradox lényege, ilyen körülmények között pazarláshoz is vezet.

Fotó: 168 Óra Archív

A BKV küzd a fennmaradásért. A vergődést a Fővárosi Önkormányzat a 2010-es évek elejéig még mérsékelni tudta saját forrásból, döntően a helyben maradó személyijövedelemadó-bevételekkel, amelyek egyre kisebb arányúak voltak ugyan, de legalább voltak. A kezdetben 100 százalékig helyben maradó szja 2013 óta immár teljes egészében a központi büdzsébe megy, de az állam kapja a gépjárműadó 60 százalékát és az illetékbevételeket is, így egyre nehezebb betömködni a lyukakat.

Atkári János szerint az MSZP–SZDSZ-kormányok nem látták át teljes mélységében a problémát, vagy a folyamatos költségvetési pénzszűke miatt nem is akartak tudni arról, mekkora összeget kellene rendszerjellegűen beletenni a cégbe, hogy kiszámítha­­tóan tudjon működni. Két alkalommal azért történt kísérlet a helyzet átfogó megoldására. A Horn-kormány és a Demszky-féle fővárosi vezetés 1998 tavaszán kötött megállapodását a Fidesz-kormány lesöpörte az asztalról, miután az új kormánypárt elvesztette a fővárosi önkormányzati választást, a 2004-es egyezség pedig csak részben teljesült. Az utóbbi elképzelés az volt, hogy az állam az éves költségvetések keretében fedezi a menetdíjbevételek mellett keletkező valós hiány harmadát, egy további harmadot lépcsőzetesen végrehajtandó reáltarifa-emelésekkel kell megoldani, a harmadik harmad betömésére pedig a Fővárosi Önkormányzat kapott volna egy speciális adókivetési jogot, s az így befolyó pénzt kifejezetten a tömegközlekedésre költötte volna. Az első pont teljesült. A tarifaemelés már csak részben valósult meg: háromlépcsősre tervezték, de csak az elsőt sikerült megvalósítani. Az adókivetési jogot pedig végül nem kapta meg a főváros – igaz, különösebben nem is szorgalmazta, nyilván, miképp a kormány, maga is tartott a népszerűtlenségtől.

Atkári János

– A Fidesz-kormánynak lett volna és ma is lenne forrása rendbe tenni a BKV-t, gondoljunk csak a 3000 milliárd forint magán-nyugdíjpénztári befizetések elvételére, a különadókra s mindenekelőtt arra, hogy szinte kizárólag uniós támogatásból oldhatja meg a központi beruházásokat – mondja Atkári János. A kormánypárt azonban szerinte nem kívánja rendezni a BKV helyzetét, mert akkor nem tudja majd rövid pórázon tartani a mindenkori városvezetést.

Atkári úgy látja, az olimpiarendezés sem jelentett volna kiutat.

– Nyilván milliárdokat tettek volna bele a BKV-ba, de hogy normatívan, törvényben előírt forrásokat rendszerjellegűen nem kapott volna, az biztos. Továbbra is kuncsorognia kellett volna a pénzért.
Hozzáteszi: politikai akarat híján az állami tulajdonlás sem lenne megoldás. Ezt mutatja a MÁV, de a nemrég átvett HÉV példája is. Attól, hogy az állam a tulajdonos, a szolgáltatások színvonala nem javult, a munkakörülmények sem lettek jobbak. Legfeljebb kevesebb politikai huzavona van a társaság körül.

A fenntarthatóság és a józan gazdálkodás nem ezen múlik.

Megkérdeztük a Fővárosi Önkormányzatot, a Miniszterelnökséget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, szerintük hogyan lehet hosszú távon megoldani a BKV helyzetét. A Fővárosi Önkormányzat tájékoztatása szerint a társaság jól működik, hiszen a 2015. évi adósságkonszolidációt követően pozitív eredménnyel zárta a 2016-os üzleti évet. A társaság üzemi eredménye 2016-ban 3,8 milliárd forint volt, ami 9,2 milliárd forinttal kedvezőbb a tervnél – vagyis eredetileg veszteséget terveztek. A jobb szám a magasabb bevételek és a visszafogott költséggazdálkodás együttes hatásának eredménye. Az adózás előtti eredmény 3,9 milliárd forint volt.

A minisztériumok nem válaszoltak lapunknak. A kérdés ugyanakkor adja magát: ha nagyjából rendben van a BKV, akkor miért kellene a kormánynak bármennyivel is hozzájárulnia a finanszírozáshoz? Másrészt az említett adatok semmit sem jelentenek a társaság fenntarthatóságára vonatkozóan. A hosszú távon tervezhető és kiszámítható működésnek feltétele a rezsiszintű kiadások fedezete. Az üzemanyagköltségek, a karbantartás és az adók mellett ide tartoznak a bérek is, amelyekről most vita folyik. Az amortizációnak és a felújítási kiadásoknak csak a töredékével számolnak. Elvárás lenne továbbá a változó körülményekhez, fokozódó elvárásokhoz való anyagi alkalmazkodás is, hogy a BKV fejlesztései lépést tudjanak tartani a világgal. Ez a szempont pedig teljességgel hiányzik a cég finanszírozásából.

Valójában tehát egyáltalán nincs rendben a BKV. Legutóbb 2014-ben cikkezett arról a sajtó, hogy a BKV csődközelben van. Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ akkori vezérigazgatója és Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója közös közleményben tagadta a bajt. Szerintük az előző városvezetés alatt, 2003 és 2009 között a BKV 78 milliárd forint működési hitelt vett fel, amit nem új buszokra vagy villamosokra, hanem a bérek, a gázolaj-számla kifizetésére költött el „fenntarthatatlan és irracio­­nális módon”. Azt elismerték, hogy amikor 2012-ben lejártak a működési hitelek, valóban csődhelyzet fenyegetett, ugyanis senki sem akart hitelt adni a cégnek a kölcsönök refinanszírozására.

Az Állami Számvevőszék épp 2011-ben és 2012-ben ellenőrizte a BKV gazdálkodását, amikor már a jelenlegi városvezetés irányított, vagyis elindíthatták volna a racionalizálási lépéseket. Ehelyett az ÁSZ megállapította, hogy a Fővárosi Önkormányzat rosszul végzi a dolgát, mert nem adta át a szükséges forrásokat a kötelező közszolgáltatási feladatok ellátásához, pedig az általa is elfogadott üzleti tervekből világos volt, hogy a cég bevételei nem fedezik a kiadásokat s a keletkező veszteségeket. Másrészt ugyan a főváros 2002 és 2010 között 27,4 milliárd forint összegben nyújtott működési célú támogatást a BKV-nak, a pénzt nem a bevétellel nem fedezett indokolt költségek megtérítésére fordították, hanem olyan, a működéssel összefüggő egyéb kiadásokra költötték, mint például a tömegközlekedési hozzájárulás, a BKV Fővinform-szolgáltatásának támogatása, a Margit híd felújítása miat­­ti tömegközlekedési többletszolgáltatás kompenzációja. Tőkepótló támogatás utoljára 2005-ben fedezte az elszámolt amortizációt.

Nehéz lenne 2010 óta olyan évet találni, amikor a főváros ne kuncsorgott volna pénzért, ne történt volna oda-vissza zsarolás a kormányzat és a városvezetés között. Sokan vizionálják, hogy az állam akkor tesz majd pénzt a társaságba, ha katasztrófa történik. Atkári János szerint nem lesz semmiféle tömegkatasztrófa, arra ugyanis vigyáznak, hogy ha a lélegeztető gép kihagy, gyorsan megjavítsák.

– A beteg nem fog meghalni – mondja. Úgy véli, kizárólag akkor lép majd a kormányzat, ha a lakossági elégedetlenség olyan mértékű lesz, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. – Amíg ez nem történik meg, addig a BKV-nál minden megy tovább a jelenlegi kerékvágásban. Évente 50–60 milliárd forintot kellene beletennie pluszban a köznek (azaz, minthogy az önkormányzatiság lényegében megszűnt a Fidesz alatt, az államnak) a BKV-ba. De ezt nem fogja megtenni. Látszólagos fejlesztések mindig lesznek, de a normál gazdálkodás felté­­te­­leit nem akarják megteremteni.