Szemben Európával

- Nyilatkozta korábban: soros uniós elnökségünk megmutatja, tudunk-e „európaiul”. Miként látja most: átmentünk a vizsgán?

– Korai lenne eredményt hirdetni: csak két hónapja töltjük be a tisztséget, négy hónapunk még hátravan, s ki tudja, hány váratlan próbatétel következik. De kétségtelen: ilyen katasztrofális elnökségi kezdésre – emlékeim szerint – még nem volt példa az Európai Unió történetében.

- Kapásból botrányt váltott ki a „brüsszeli szőnyeg”, amelyet az Orbán-kormány az Európai Tanács székházában terített le: a szőnyeg egyik központi motívuma Nagy-Magyarország térképe. Rossz üzenet. Számos tagállam képviselője sértőnek, irredentának találta a „nosztalgikus múltidézést”.

– Az integrációt Európa nyugati felében megelőzte a múltfeldolgozás, a társadalmi szembenézés és kibeszélés: csak a történelmi tisztázás után kezdtek foglalkozni a jövő közös kérdéseivel. Elő nem fordulhatna, hogy – mondjuk – egy osztrák uniós képviselő a Habsburg-birodalom képével jelenjen meg az Európai Parlamentben. A „brüsszeli szőnyegügy” sajnos egyértelművé tette: történelemfelfogásban még nem értünk „európaiul”.

- Rossz külügyi üzenet az is, hogy az RMDSZ tisztújító kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke közölte: a kétharmados magyarországi kormány csak akkor ismeri el az RMDSZ politikáját – s csupán akkor nyújt segítséget –, ha az erdélyi magyar párt szövetségesének tekinti a Fideszt, és alkalmazkodik a politikájához. Szinte az egész erdélyi sajtó elítélte ezt a burkolt zsarolást.

– Ez ugyan nem EU-elnökségi ügy, de a magyar–magyar kapcsolatok gyakran visszhangoznak az Európai Parlamentben is. Az RMDSZ nemcsak hiteles, de sikeres magyar párt. Sok romániai magyar érdekében, nehéz terepen küzd a szülőföldön való megmaradásért, a többségi román nemzetet is jól ismeri. Nem szorul semmiféle kioktatásra. A magyar belpolitika „exportja” az EU-ról lepereg, ám a szomszédban súlyos sebeket ejthet. Erről a szlovákiai MKP is tudna mesélni. De vannak más rosszul csengő üzeneteink is.

- Ön még mit emelne ki?

– Formainak tűnhet – holott egyáltalán nem az: a miniszterelnök nyilvános szereplésein a háttérben tucatnyi magyar zászló sorakozik, ám EU-lobogó egy sem. Az évértékelőjén egyébként megduplázták a zászlódíszt. Igaz, amikor José Manuel Barroso hazánkba látogatott, a magyar lobogók közé betűzték az uniósat is, de azonnal eltüntették, amint az Európai Bizottság elnöke elhagyta Magyarországot. Ám sokkal fontosabb az, hogy a soros elnöknek kiemelten kell kezelnie az EU ügyeit. Nem szokás ezen idő alatt nagy ívű belpolitikai programokba belefogni. Különösen nem egy hatalmi célú alkotmányozásba. Ne csodálkozzunk, ha a nemzetközi közvélemény úgy látja: Magyarország jelenlegi kormánya másodlagos témának, szinte nyűgnek tekinti az EU-elnökséget. Pedig először viseljük ezt a tisztséget. Ilyenkor a régi tagállamok eleve nagyobb kíváncsisággal nézik az újakat, képesek-e ellátni a feladatot. Például a szlovének ezt a pluszfigyelmet a saját javukra tudták fordítani: fontos és tartós kapcsolatokat építettek európai körökben. Magyarország jó elnökségi programját viszont egyelőre erősen beárnyékolták a belpolitikai intézkedései.

- Vannak szakértők, akik úgy látják: a kormány intézkedései – például a sajtószabadságot korlátozó médiatörvény, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása – sértik az európai demokratikus alapértékeket, ám Orbán Viktornak nem kell uniós retorziótól tartania. Legfeljebb kritikát kaphat. Mivel az európai közösségnek kínos lenne éppen a soros elnököt büntetni.

– Az EU-nak egyszerűen nincsenek válaszai az efféle szokatlan viselkedésre. Az uniós intézményekben úgy gondolják: ha egy ország csatlakozni akart a közösséghez, természetesen azt is önként vállalta, hogy betartja a „klubszabályokat”.

- Legalább ebben új „szemléletet” hozhatunk a soros elnökségünk alatt.

– Nemcsak Magyarország magatartása kirívó. Említhetném a szlovák nyelvtörvényt is, vagy azt, hogy Csehország elnöke utolsóként és vonakodva írta alá a lisszaboni szerződést. Azt is értetlenül fogadta az EU, hogy a szabad ki-be járást biztosító schengeni határon, Révkomáromnál megállították Sólyom László köztársasági elnököt. Európa nyugati fele nem tudja értelmezni az ilyen „kelet-európai stílust”. Most éppen a magyar kormány viselkedése okoz meglepetéseket.

- Egyébként az sem tekinthető szankciónak, hogy a soros elnökségünk legjelentősebb eseményének megrendezését, a Keleti Partnerségi Csúcsot – az állam- és kormányfői találkozót – elvette Magyarországtól az unió? Az EU-csúcsra Hillary Clintont is várták volna. Ugyanakkor a The Washington Post korábban arról cikkezett: az USA külügyminiszterének nem kellene részt vennie ezen, mivel az uniós elnökség olyan országhoz került, amelynek „populista és hataloméhes” kormánya autoriter rezsimet épít.

– Magyarország féléves elnöksége alatt ez a csúcstalálkozó lett volna a legmagasabb szintű politikai esemény. A halasztásban mindenképpen szerepet játszottak időzítési ütközések és a Keleti Partnerséggel kapcsolatos érdekek csökkenése. De valószínű, hogy akik végül döntöttek, szívesebben adták a megrendezés lehetőségét a soros elnökségben utánunk következő lengyeleknek, mint a megtépázott imázsú magyaroknak.

- Orbán Viktornak szinte minden eddigi brüsszeli megnyilvánulása harcról szólt. Mintha legyőzendő ellenfélnek tekintené magát az Európai Uniót is. Ezt a „csatatéri hangnemet” is Magyarország hozta be az Európai Parlamentbe?

– Nem. A régebbi tagállamok csúcsain is vannak „nagy példaképek”, akik bőségesen használnak populista és nacionalista fordulatokat. Például a „futballretorika” szinte egy az egyben Berlusconi trükkjének magyaros átültetése. Ő is két térfélre osztja a politikai színteret, és „hajrával” biztatja saját csapatát. Viszont az is igaz: a magyar kormány harcos hozzáállása az unióhoz mára némileg enyhült.

- Például miben?

– Például a médiatörvénnyel kapcsolatban. Eleinte azt hangoztatta a miniszterelnök: az EU a magyarokat – vagyis nem a törvényt, nem a kormányt, hanem az egész országot – támadja. Azután a harc játszmává szelídült: most zajlik az alku, a manőverezés. Innen kellene eljutni odáig, hogy a magyar kormány belássa: az unióban közös célok vannak, s róluk kellene tárgyalni.

- Mégis úgy látom: Magyarország a soros elnökséggel nem tudta megerősíteni pozícióját az EU-ban. Az sem volt szerencsés, hogy a kormány – belpolitikai különintézkedéseivel – a nemzetközi tőke, a multik ellen is támadást indított.

– Tény: az eddigi kormányzati politika és kommunikáció hatására Magyarország kezd elszigetelődni az Európai Unióban. Például a médiaügyben még természetes szövetségeseink, a visegrádi országok sem álltak mellénk. Néhány rosszízű megjegyzéssel legnagyobb partnerünket, Németországot is sikerült megsérteni. Ez az út rosszfelé vezet: ha egy tagállam megbízhatatlanná válik, nem veszik be koalíciókba, nem osztanak meg vele fontos információkat. Az hasznos, hogy ez a kormány is keresi az EU-n kívüli keleti, ázsiai partneri kapcsolatokat. Fontosak ezek is. Ám akkor is Európa a legnagyobb szövetségesünk és piacunk: itt vagyunk otthon, itt kell boldogulnunk.