Nő a nyugtalanság, Szekszárd fekete pontként kerülhet be Orbán Viktor osztálykönyvébe
A „Még tovább” szlogen a gyakorlatban is indokolt, miután nyugtázzuk, hogy eltévedünk a bejárati körforgalomnál. El is késünk. Bomba Gábor csapata a Civil Pont nevű egyesület termecskéjében vár ránk. A terem félhomályos és puritán. Az idősáv sajnos egyre szűkül, mivel ez tényleg civil társaság, embereinkre vár a napi munka. A demokrácia lényeges eleme az szabadidő tágassága. Az athéni agorán 2500 éve a jogosultak harmada jelent meg a szavazásokon. Menet közben még hívjuk Heilmann-nét is, remélve, szóba áll velünk.
A domb fölött sápatag napsütés, az uralkodó színárnyalat a sárga. Jön a szüret, amely Szekszárdon jeles ünnep. A termés jónak látszik, a nap is simogat. Mondják, hogy Szekszárd bora kincset ér, de az igazság az, hogy az agyontámogatott magyar bor a „csak nálunk világhírű” kategóriába tartozik. Szekszárd ipar nélküli város, vezető ágazata az államigazgatás: bíróság, önkormányzat. És persze az iskola. Újra hívjuk az igazgatót, de a portás géphangja közli, nincs benn. Hát hol van? Kirándul, mondja bizonytalanul.
Ami 2017 októberében a Garay János Gimnáziumban történt, annak máig ható következményei vannak. Az eset kissé zavaros, egyszerűsítve adjuk itt elő. Ákost, az ellenzék mostani jelöltjének nagyfiát 2017. október 9-én, a hatodik óra közepén kihallgatásra szólították az igazgatói irodába. Négyen ülték körül az asztalt, az igazgatóhelyettes, az osztályfőnök, az iskolai rendszergazda és maga Heilmann Józsefné. Ákos tényleg hibázott, a neten kavart valamit. Informatikában járatos diákként az osztálytársak épülésére a Facebook-oldalán tanárairól készült karikatúravideót tett közzé. A matektanárt például Dr. Bubónak ábrázolta. Aztán megunta és eltávolította. De akkorra már többen látták. Heilmann-nét, a német- és történelemtanárt a gúnyrajzok kevéssé érdekelték. Egy korábban a YouTube-on megosztott videó keletkezése foglalkoztatta. Két mémről, videókreációról volt szó (a szüzsé széles körben ismert), amely az iskoláról fogalmaz meg éles (egyik változatában trágár) kritikát. A forgatókönyv szerint A bukás című filmből a Führer dühkitörését ábrázolja. A hisztiző Hitler szövege alatt a magyar feliratot kicserélik. Van olyan változat, amely Orbánról szól, más a Túró Rudi hiányáról. A gyanú szerint az Ákosnak tulajdonított verzió a Garayról, Szekszárd elit gimnáziumáról és magáról a igazgatóról szólt. Ezt csakis az csinálhatta, aki Dr. Bubót oly mesterien karikírozta. Kívülállónak talán gyermeteg dolognak tűnik amiatt megsértődni, hogy – például – „egyre több szülő íratja gyerekét szekszárdi ellenségünkbe, az I. Bélába”, hogy „kórusunk gyenge, mint a lepkefing”, hogy „szinte az egész osztály 2-es töriből, mert egyre többet követel (Heilmann-né), és kurvára szeret elbaszott életéről pofázni.” (Ez utóbbi valóban durvább.) Mindez nem túl épületes ugyan, de Heilmann-nénak ez az élete. Harmadszor választották igazgatónak, igazi hivatalt kapott. Az önkormányzat, az állam támogatja, a helyi elit vezető tagja, az igazgatói iroda olyan dekoratív, mint az elnöki fogadó a Fehér Házban.
Drámai beszámolók szólnak arról, hogy Ákosból egy kétórás eljárásban kicsikarnak egy beismerő vallomást, hogy négyen faggatnak egyet, hogy nem hagyják telefonálni, hogy sírva, önkívületi állapotban íratják alá vele a beismerő vallomást, hogy behívatják a szülőket, és megzsarolják őket, jobb, ha a fiút másik suliba adják, és midőn ez megtörténik, Heilmann-né és két tanártárs becsületsértésért feljelenti Ákost. De baj van, a kényszer hatására, a törvényes képviselő jelenléte nélkül tartott kihallgatás ugyanis jogszerűtlen volt. Heilmann-né erre ekképp tör ki: „Ennek a gyereknek mindent lehet, hát csak a gyereknek van joga? Nehogy már mi maradjunk alul.” Ákos után nyomoz a rendőrség, tanúkat idéznek be, majd a végponton ráküldik a családra a gyámhatóságot is, van-e a lakásban vízöblítéses vécé, fűtés, fekvőhely, konyha, evőeszköz. Az ügy azóta megjárta Tolnát-Baranyát (konkrétan most épp Baranyában tart), ahol a procedúrát bírói elfogultságra hivatkozva újrakezdik. Az ügyben, mint később kiderült, Heilmann-né sem tiszta. Az elektronikus osztálynaplóban váratlanul feltűnt egy rovó (igazgatói direktívára) és három hét igazolatlan hiányzás olyan napokról, mikor a gyerek nemcsak iskolába járt, de angolból jegyet is kapott. Az eljáró hatóságok szerint ez azért nem törvényszegés, mert az iskola méltányos volt, a hamis bejegyzést utólag törölte.
De mindez már történelem. Szalad az idő,
csöndesen dúl a kampány, az út mentén a Fidesz plakátjai mellett csak a Mi Hazánk Mozgalom hirdetései díszelegnek. Az egyesült ellenzéket a közigazgatás mostanáig nem engedte plakáthelyhez jutni.
Az egyesült ellenzék kifejezéssel persze óvatosan kell bánni. A Momentum támogatja ugyan Bomba Gábor mozgalmát, de Szekszárdon momentuma sincs. Maga a párt itt nem működik. A Párbeszéd egy aspiránst indít (az egyetlent), az MSZP két jelöltjéhez kapcsolva. LMP Szekszárdon addig létezett, míg Hadházy Ákos a városban lakott. DK sincs, csak a plakáton. Az MSZP már jó ideje nem a régi, van irodája, ötvenvalahány tagja, de polgármesterjelöltet állítani számukra nem lenne ajánlatos. A Fidesz százvalahány főt számlál, valaha Hadházy is idetartozott. A százból jó, ha 10-15 ember hadra fogható. 1998 után kezdtek igazán építkezni, 2006-ban többségre jutottak. Alapember volt Horváth István, aki ma választókerületi elnök, 2006 és 2014 között a város első embere. Amikor kissé népszerűtlenné vált a trafikügye és egyebek miatt, átadta a stafétabotot Ács Rezsőnek. Ács ki is tett magáért, 2014-ben az „áruló” Hadházyt győzte le. A triász harmadik, egyben legmódosabb tagja Kapitány Zsolt, aki apai ágon kisgazda-leszármazott, de fő profilja (ingatlanok) révén már szoci időkben is üzletelt.
Tizenöt éve csorognak az uniós pénzek, de mindez nagy fellendülést a városnak és a megyének nem hozott. A helyi NER-erők a „kis hal jó hal” elve alapján szorgoskodnak. Megpályázzák – a példa okán mondjuk – a Hagyományos áruk boltja nevű projektet. A bolt nem a piac mellett épül, hanem a város vigalmi negyedében, egy értékes ingatlanban. A garázst telirakják sonkával, borral, minden földi jóval, három évig elműködik. Ha bezárják, az ingatlan vélhetőleg megmarad. De ez tényleg csak elszórt példa, ennél jóval többet tud Hadházy Ákos. Hogy a „mengyirolandok”, a „simonkagyörgyök” Tolnában sem rokontalanok, azt az ő gyűjtése igazolja.
Nem véletlen, hogy a trafikmutyi Szekszárdról indult országhódító útra.
Van tehát tét, van mit félteni. Hadházy szerint a napokban összetrombitálták az önkormányzati dolgozók riadt kis seregét, és közölték: kössék fel a fehérneműt, mert ha az ellenzék nyer, mindenki ki van rúgva. És visszatérő, örök mantra, hogy ha a kormánypárt veszít, elmaradnak az uniós küldemények.
– Ez persze tömény hazugság – mondja Hadházy Ákos. – Szeged esete is cáfolja. S mi értelme a nagy csorgásnak, ha a legjavát fönt rögtön lenyúlják.
Szekszárdon élni jó, valójában egy városias falu, ahol századok óta a rög sem mozdul. Viszont falun élni félelmetes is, mert a hetedik ükapáig ismer mindenki mindenkit.
Bomba Gábor kis csapata derűsen fogad. Egy nyugdíjas pedagógusnő, egy barátságos szőke hölgy, Nyerges Tibor, aki a rendszerváltás idején MDF-es színekben országgyűlési képviselő is volt. Van, aki büszkén mutatkozik be, más a kézfogás közben azonnal névtelenséget kér. Megígérjük és be is tartjuk, bár sok értelmét nem látjuk. Az ellenőrzött számítógépek városában – ahol a közhivatalok gépeire állítólag kémprogramokat telepítenek – előbb-utóbb mindenki lelepleződik. Hogy Bomba Gábort jelölni telitalálat volt, azt a sajtóvisszhangok igazolják. A hírekben azonnal megjelent, „ez az a Bomba Gábor”, akinek fiát, Ákost, két éve üldözi a gimnázium vad igazgatója. Hiába szabadkozik Bomba Gábor, ugyan már, régi történet, túljutottunk rajta, a kampányra mégis rávetül Heilmann Józsefné zord árnyéka. Az ellenzéki aktivisták szerint a direktor kereszténydemokrata,
amolyan szentfazék. Mások szerint a Fideszhez van becsatornázva.
A Momentum ifjúsági szervezete járdafestéssel tüntetett, Heilmann-né lemondását szorgalmazva. Ha Heilmann-né betiltja a divatos rongyolt farmert a suliban, a fél Garay előkoptatott farmerben jelenik meg.
Bár lassan összeállt az ellenzék, azért nem túl nagy a tolongás. Kurtyán Ferenc, a helyi MSZP elnöke szerint egy önkormányzati választáson az a tét, hogy a cselekvőképes polgárok, a közbizalomnak örvendő értelmiségiek beszállnak-e. Kurtyán szerint csak három körzet billeg. A mérések és a bekalkulált 2018-as eredmények alapján az ellenzék, ha fegyelmezetten szavaz, öt körzetben tuti nyerő.
Nem csoda, hogy „felrobbant a választási bomba”, Bomba Gábor indulása fölborzolta a kedélyeket, és a Fidesz betámadta az Éljen Szekszárd Egyesület (ÉSZ) jelöltjének nevét, pontosabban az interneten közzétett plakátterveket. Bepanaszolták Bombát a választási bizottságnál, miszerint méltatlan előnyt élvez azzal, hogy a fiatalok körében népszerű Bomba energiaital nevét viseli. Az őrület továbbmegy: azt kérik, tiltsák el Bombát a márkalopástól, mert nevének hangzása megtévesztő, a látvány és a logó a polgárokban „az ismertség, az otthonosság” képzetét kelti. Sőt plágiummal vádolták meg Bombát. Szerintük a dizájn, a színvilág, valamint a háromlábú bika az Éljen Szekszárd Egyesület neve mellett azt sugallja, itt politikai bombakészítés folyik. Horváth István választókerületi elnök kabinetfőnöke, Móra Viktória (maga is jelölt) levelet írt a gyártónak, figyelmeztetve a céget a lehetséges jogsértésre. Ha nem így van, fűzi hozzá Móra, bocsi, levelét tekintsék tárgytalannak. A városszerte népszerű Horváth Pista (az ellenzék is így hívja) nyugtalansága érthető. Egy megyei jogú város elpackázása fekete pontként kerülne be Orbán osztálykönyvébe. Országépítő tervek dőlnek le, leosztott lapok repülnek szét. A plakátok egyelőre még nem kerülhettek ki az utcára, az önkormányzat tisztviselője ugyanis rossz ügyosztályra továbbította Bombáék plakáthelyigénylését. A levelet visszaküldik, iktatják, újrafogalmazzák. Bomba Gábor szerint a lényeg az időhúzás, a tudatos erőforrás-apasztás.
Ügyvédet fogadni, meghallgatásra járni, fellebbezni idő és pénz. Az ellenzéknek ebből a kettőből van kevés.
Ragyog a nap és nagy a pangás. A rendszerváltás pillanatában Szekszárdot negyvenkétezren lakták, ma egyre több az üresen álló ház, homlokzatán mobilszámmal. Eladó. Lassan huszonnyolc-harmincezer főre apad a lakosság. Tolnát ritkán emlegetik válságövezetként, de ha Szekszárdról kettőt lépünk, Simontornya halott, Tamási vergődik. Ha leszámítjuk Paksot, a falvakban munka és jövő nélkül támolyog a nép. Bonyhád, köszöni szépen, megvan. Az igazgatóválasztási vitákban a bírálók kiemelték, hogy míg a szekszárdi Garayban négy bonyhádi diák tanul, a bonyhádi evangélikus iskolába kilencvenegy szekszárdi diák jár. Az napi kétszer húsz kilométeres utazás. Végül a minisztérium döntött, Heilmann-né megbízatását újabb öt évvel meghosszabbították.
A város a szokottnál is csöndesebb. A fagyizó üres, mi lehetünk az első vendégek. Majd hogyha véget ér a tanítás… Garay János szobránál két csöves illusztrálja, vidéken nem vidám az élet.
– Éljen a haza – reccsen ránk Józsi. – Anyagi kérdésekről lenne szó, uram.
– Éljen – mondjuk, és átnyújtunk némi fémpénzt.
– Éljen a haza – köszön rá Józsi a mögöttünk ballagó, szürke felöltős úrra. – Anyagi problémáról lenne szó.
– És mennyit akar adni? – kérdezi komoran a szürke felöltős.
Itt vége is a beszélgetésnek. A „kampányközpontban” (Civil Pont) van némi élet. A Civil Pontot Bomba Gábor nemrég alapította, talán már arra készülődve, hogy legyen valamiféle helyi bázisa.
Csötönyi Palira várunk, a Garay diákönkormányzatának lemondott elnökére. Pár napja jött az igazgatói direktíva: a diákok az iskolával kapcsolatban semmit sem lájkolhatnak.
– Az jó – nyugtázta Csötönyi Pál harmadikos diák, majd hazament, hogy azonnal lájkoljon valamit.
Az összes haver megfogadta ugyanezt, de más a szó és más a tett. Pali magára maradt. Ő viszont hősiesen belájkolta a helyi MSZP-szervezet aktuális bejegyzését. Másnap már hívták is az igazgatói irodába. Heilmann-né komoran fogadta. Meg is kérdezte tőle, ha annyira elégedetlen, mit tett hozzá az iskola folyamatosan javuló átlagához, amely egyre nő? Mit ér az a bizonyítvány, amely csak 3,5-es? Fojtott vita bontakozott ki, szó szót követett, Pali felindultan távozott, majd másnap kiiratkozott. A történet még most is megviseli. Zsinórban szívja a cigiket, néha a könnyeivel küszködik.
Elköszönünk. Függőben maradnak a dolgok.
– Senki sem patás ördög – mondja szomorkásan az egyik aktivista. – Még Heilmann-né sem az. Ő is élni akar.
Mint Szekszárd. Túlélni. Igazgatni. Megmaradni. Megúszni ezt az átmeneti kort.
