Szankciókat sürgetnek az EU-nál a magyar kormány ellen

Paul Georg Hefty. a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a konzervatív napilap magyar származású szemleírója így kommentálja az eseményeket:

„A sajtójog új szabályozása kötéltáncos egyensúlyozás megbízható média-rend és a cenzúra között. Az új törvénynek, amely az 1996-os szabályozás helyébe lép, célja mindenesetre a felügyelet (amelynek nem kell az uralmat jelentenie) mind az állam, mind a magán-média felett, beleértve a kereskedelmi tévé-adókat, a sajtót és az Internetet. A szabályozás kiterjed mind szervezeti, mind tartalmi kérdésekre (…) Az elektronikus médiában eltiltják az erőszakot dicsőítő, a pornográf képek sugárzását. Emellett a Médiatanács felhatalmazást kap, hogy előírásokat fogalmazzon meg a kereskedelmi adóknak, valamint a nyomtatott sajtó szerkesztőségeinek. A cél, hogy biztosítsák a tudósítások minőségét és ne kerülhessenek be jogsértő tartalmak. Ezt az erős és egy demokráciában szokatlan beavatkozási jogot valamelyest mérsékli (a törvény) azzal, hogy a Médiatanács bizonyos ügyeket átadhat a szakmai szervezeteknek, kiadói tömörüléseknek, újságíró-szövetségeknek.
A politikai nevelés szándékára mutatnak a magas büntetések, amelyeket a Médiatanács az előírások megsértése esetén kiszabhat: azok a média gazdasági teljesítményéhez szabottak és nagyon sikeres tévé-adók esetén elérhetik a 750.000 eurót.”

A konzervatív hamburgi napilap, a Die Welt online-kiadása beszámolt arról, hogy a (liberális) FDP európai parlamenti frakciója felszólította Guido Westerwelle pártelnök-külügyminisztert: szálljon síkra azért, hogy az EU szankciókat hozzon a magyar kormány ellen, szerezzen ehhez többséget az Európai Tanácsban. „Westerwellének haladéktalanul cselekednie kell az ügyben és többséget kell kialakítania kollégáival – különben a tekintélyuralmi rothadás bejut az Európai Unióba” jelentette ki Alexander von Lambsdorff, liberális Európa-képviselő délután a hamburgi konzervatív Die Weltnek.

(A politikus nagybátyja, Otto von Lambsdorff, ugyancsak FPD - politikus, a rendszerváltás Orbán Viktor és a Fidesz támogatója volt, ő segítette be a pártot a Liberális Internacionáléba, amelyből azután a fiatal demokraták később kiléptek).

A ZDF német közszolgálati tévé-adó szerda esti brüsszeli tudósításában számolt be kritikus hangon a magyar médiatörvényről, bemutatva a Kossuth-rádió két, tiltakozásuk miatt leváltott szerkesztőjét. A tudósítás hangoztatta, hogy a berlini kormányszóvivő Merkel kancellár bírálatát tolmácsolta. A ZDF szóvá tette, hogy van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke budapesti tárgyalásain nem hozta szóba a törvény ügyét: az EU-nak pótolnia kell mulasztását, mutatott rá a német televízió.
Az ARD, a másik német országos közszolgálati tévé a magyar médiatörvény ügyével indította szerda esti híradóját. A brüsszeli tudósítás rámutatott: a Fidesz a kereszténydemokrata pártcsaládhoz tartozik, ez magyarázza, hogy az európai parlament legnagyobb frakciója a kérdésben hallgat. Így azonban megkérdőjeleződik az EU elkötelezettsége az emberi jogok mellett – hangzott el az ARD tudósításában.

Végül nézzük, hogyan kommentált a Tagesspiegel című befolyásos berlini csütörtökön:

„Ha az ember olvassa a magyar parlament által éppen elfogadott sajtótörvényt, nem meglepő, ha felmerül a kérdés: merre tart Magyarország? Különösen, ha ez az ország jövőre átveszi az EU elnökségét. Hiszen ott van az újonnan felállított Médiatanács, valóban átfogó teljhatalommal. A tanács január 1-.től, attól a naptól, amelyen az ország a többi európai államot elnököli, masszívan befolyásolhatja a média munkáját, felügyelheti, szankcionálhatja. Orbán Viktor sem gondolhatja komolyan, hogy ez „maradéktalanul európai sajtótörvény”. Jó volna tudni, mit ért alatta? Nevelési hivatalt, amely a média minőségén és annak (talán valóban) javítandó erkölcsén őrködik? Kvázi-állami irányító szervet, amely a tv és a rádió talán kormányozhatatlanná vált szerkezetét hatékony egységbe fogja össze? Vagy pedig egyfajta minisztériumot, amelyből a kormány által irányítottan vezérlik a médiát, majd a közvéleményt?

Az új intézményben mindez benne lehet s ezen nem változtatnak mindazok a fogadkozások, hogy cenzúrára például nem gondolnak. A kétharmados parlamenti többség, amellyel Orbán és a Fidesz, együtt a parányi kareszténydemokrata néppárttal, e médiaszabályozás érdekében szétrobbantotta az alkotmányt, magában is csábító. Nyitott az út egy tekintélyuralmi állam felé. Orbán megfogalmazásában az közösség, amelyet ’nemzeti politikai centrum’ kormányoz és alakít. S Orbán eddig nem adta tanújelét, hogy visszariadna a hatalom ilyfajta alkalmazásától – az új sajtójog csak a legutóbbi bizonyság erre.

Kell-e, lehet-e Európának ezt tétlenül néznie? (…) A dolog olyan súlyos, hogy legalább az európai parlamentnek ragaszkodnia kell: Orbán tisztázza a helyzetet. Ha Európa értékközösség, amint mindig mindenki mondja, akkor meg kell magyaráznia az európaiaknak, hogyan egyeztethető össze az új médiatörvény a vélemény-szabadsággal. A magyarázat, amelyet a magyar nagykövetség szétküldött, nem nagyon meggyőző. ’Az új intézmény nem érdemelte meg, hogy kategorikusan elítéljék, az előítéleteket színvonalas munkával fogja megcáfolni’”.