Svéd lap: Magyarország ígéret volt, ma fenyegetés

A korábbi parlamenti képviselő Mats Johansson a Freedom House (FH) éves jelentéséből idézi a politikai szabadságjogok állapotát 197 országban mérő kutatóközpont megállapítását: „Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali rezsimje alatt a korábbi kommunista államok közül Magyarországot sújtotta a legkomolyabban a demokratikus intézmények romlása. Orbán rendszeresen kifejezésre juttatja megvetését azon liberális értékek iránt, amelyek az EU-t vezérlik.” 2014-ben Magyarország a FH értékelése szerint Guayana és Kelet-Timor közé került, a 71. helyre (négy éve a 42. volt), az első osztályú (szabad) kategóriából lecsúszott a másodikba, a részben szabadba.

Johansson ezt követően arról ír, hogy találkozott Kovács Zoltánnal a 2012. évi Göteborgi Könyvvásáron. A Göteborgs-Posten szakértői vitáján a legtöbb kérdésben nem jutottak egyetértésre. Az ezt követő kávézás alkalmával, amelyre, mint négyszemközti beszélgetésre, Kovácsnak támadt igénye, Orbán minisztere megkérdezte tőle: nem kellene-e nekik, akik nemzetközileg összetartoznak (Johansson pártja és a Fidesz egyaránt az EPP tagja) összefogniuk a baloldali támadások és a Magyarországot sújtó rágalomkampány ellen. Johansson elkedvetlenedett: Orbán ugyanezzel érvelt, amikor korábban felvette a kapcsolatot Fredrik Reinfeldt miniszterelnökkel, hogy panaszkodjék, amiért a svéd párt strasbourgi képviselői támogatták a Magyarországgal szemben megfogalmazott kritikát. Johansson azt ajánlotta Kovácsnak, el kellene kezdeni hallgatni a kritikára, mindenekelőtt pedig megszüntetni a Médiatanácsot. A magát liberálisnak tartó szerző számára az ilyen intézmény egyszerűen undormány, különösen hogy a vezetése kijelentette: a vélemény-, a szólás- és a sajtószabadság nem öncél többé, hanem a társadalom integrációját szolgálja – megszokott gondolat az autoriter módon vezérelt társadalmakban, fűzte hozzá az írás szerzője.

Johansson mint az ET médiaszabadsággal foglalkozó rapportőrje számára a hitelesség kérdése volt bírálni minden fenyegetést, amely a szólásszabadságot éri, forduljon az elő Putyin Oroszországában, Erdoğan Törökországában vagy Orbán Magyarországában, mint ezt meg is tette a 2013-ban elkészült hivatalos jelentésében.

Orbánnak most a liberalizmus a fő ellenfele, mégpedig elsősorban annak gonosz centruma, az EU, a külföld, amely beavatkozik. Sajátos hozzáállás ez olyasvalakitől, aki éppen a külföldről érkező támogatástól függ teljesen: 2014 és 2020 között az EU-ból érkező fejlesztési hozzájárulás több száz milliárdot tesz ki. „Nem is beszélve arról a segítségről, amely Oroszországból érkezik, s az ország mindinkább stratégiai partner az azonosan gondolkodóknak abban a szövetségében, amelyet Vlagyimir Putyin épít Európában, hogy megrepessze a Krím elfoglalása utáni szövetséget.” Johansson szerint az új barátságot azzal magyarázzák, hogy Oroszország Magyarország legnagyobb EU-n kívüli kereskedelmi partnere, ez magyarázza Magyarország ellenállását az EU-nak az ukrajnai háborúban tanúsított eljárásával, szankcióival szemben. „Tökéletes Putyin-stílusban követelt Orbán autonómiát az ukrajnai magyarok százezreinek. Márciusban, egy Oroszországgal megkötött, hatalmas energiaügyi beruházásokat tartalmazó megállapodás után kinyilvánította, hogy Magyarországnak nincs köze a háborúhoz.” Az amerikai válasz meg is érkezett: a bizonyos magyarok kitiltását jelentő szankciót orosz funkcionáriusokkal szemben is alkalmazták. Obama szeptemberben figyelmeztette Magyarországot, hogy a civil társadalom elnyomóinak csoportjába tartozik, együtt – többek között – Oroszországgal, Kínával, Venezuelával. Erre a norvég segélyt osztó szervezetet ért magyar rendőrségi támadás után került sor, amelyet elítélt a jobboldali Vidar Helgesen is, „a mindinkább nyugtalanító autoriter trend” példájaként, idézte a norvég miniszter szavait skandináv politikustársa.

„Igen, ez egy hosszú út magának Orbánnak (...) az ifjúkommunista pálfordulástól és a szovjettel szembeni ellenállástól egy liberális szabadságperióduson keresztül napjaink nacionalista ébredéséig és a Moszkva felé nyitásig.” Ez nem véletlenek következménye, írja Johansson, majd rátért Orbán hírhedt nyári beszédének felidézésére. Orbán társadalomképéről ezt írja: „A középpontban az Egyesült Államok van, amelynek liberális értékei úgy íródnak le, hogy azok korrupcióból, szexből és erőszakból állnak. Orbán ezzel helyez szembe rendszereket, »amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország... megkeressük, megpróbáljuk megtalálni az Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban (...) az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz.« Legalább egyértelműen beszél” – véli Johansson, majd így fejezi be írását: „A mind erőteljesebb kérdés az, miként fog viszonyulni a demokratikus jobboldal ehhez a nyílt kihíváshoz. Az EU magját a mérsékelt és kereszténydemokrata pártok jelentik. Orbán pártja, a Fidesz tag az EPP-ben – de meddig még? A válasznak a svéd Mérsékelt párt új vezetőjétől kell érkeznie. Huszonöt évvel azt követően, hogy Európa szabad jövőjének ígérete volt, Magyarország ma fenyegetés.”

(Forrás: