Statisztikákkal bűvészkedik a kormány?

– Ez a hatszázezer egyszerűen értelmezhetetlen. Meg kell nézni a statisztikákat és rájövünk, hogy az állítás hamis – fakad ki Ferge Zsuzsa szociológus. Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára a KSH felmérésre utalt nyilatkozatában, miszerint hatszázezerrel többen vannak biztonságban és tartoznak – a lecsúszás veszélye nélkül – a biztos középosztályba.

Mihez képest vannak hatszázezerrel többen? Miként értelmezhető a biztos középosztály?

Kérdéseinkre Rétvári Bence parlamenti államtitkár helyett az Emmi sajtóosztálya válaszolt. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb, tavaly novemberi felmérése szerint – amire az államtitkár is hivatkozott – a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2012-ről 2013-ra 241 ezerrel, majd 2013-ról 2014-re további 359 ezerrel csökkent, azaz hatszázezerrel több ember került biztonságba. Az EMMI szerint a nagyobb foglalkoztatottsági arány, az emelkedő bérek, és az adókedvezmények hatására megindult a nehezebb helyzetben lévők felzárkózása.

Madár István, a Portfólió.hu vezető elemzője is egyetért azzal, hogy a Rétvári által közölt adatok nem reálisak.

– Sem a KSH, sem a Tárki adatai nem mutatják, hogy a magyar középosztály szélesedett volna. Bár óvatos javulás megfigyelhető az elmúlt két évben. Elsősorban azért, mert a gazdaság bővülése és a munkanélküliség csökkentése mellett a gazdaságpolitika nem tett olyan lépéseket, melyek a jövedelemegyenlőtlenség növekedésének irányába hatottak volna – mondja a 168 Óra Online-nak.

– Vitathatatlan, hogy 2012-2013 óta folyamatosan duzzad a közfoglalkoztatottak száma, és a mélyszegénység is mérséklődött – folytatja Ferge. A közfoglalkoztatottak havi nettó 50-70 ezer forintot kapnak gyermekszámuk függvényében. Ez több, mint a családi segélyként kapható maximális 44 ezer forint. Ennek köszönhetően a társadalom alsó húsz százalékából néhányan felkapaszkodtak az alsó egyharmadba, de az nem alsó-középosztály. Ezekben a családokban 30 ezer körül van az egy főre jutó havi nettó jövedelem.

– Hazánkban az tartozik a középosztályba, akit a hatalom annak tekint, támogatásra érdemesnek ítél meg. Autonómiájuk csorbult. Ennek egyik példája, hogy a szerződéses biztonság megszűnt. Ma egy köztisztviselőnek is bármikor fel lehet mondani, a határozatlan idejű szerződéstudat már a múlté. Azok is nehéz helyzetbe kerültek, akik a tulajdonuk miatt voltak függetlenek, mert ez a réteg ténylegesen veszélyben van. Ma bárkitől, bármikor, bármit el lehet venni. Gondolok itt a magánnyugdíjpénztárra, a trafikokra vagy a földekre – teszi hozzá a szociológus.

Madár István szerint értelmetlen arról beszélni, hogy nincs középosztály. Ha van egy társadalom, a közepes jövedelműek nyilvánvalóan őket fogják képviselni. Abban viszont egyetért a társadalomkutatóval, hogy a mélyszegénység kismértékben csökkent. Az alsó és közepes jövedelmű emberek bevétele valamivel gyorsabban tudott nőni a magasabbakénál az utóbbi esztendőkben. A jövedelemegyenlőtlenségek viszont az utóbbi két év csökkenése mellett is nagyobbak, mint 2010-ben voltak. Ennek hatásai nem csak a társadalom körében, de a gazdaságban is jelen vannak. A kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a jövedelemkülönbségek növekedése alacsonyabb gazdasági pályát eredményez, és az átlagos életszínvonal is lassabban nő.

Ezt alátámasztani látszik a kereskedelemben Vámos Györgynek, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárának szakmai véleménye is:

– Az élelmiszer-, és nagy értékű javak (bútor, műszaki cikk, háztartási felszerelés) fogyasztása nő, de még mindig átlag alatt. Az utóbbi cikkek vásárlását sokan nem engedhetik meg maguknak, mert a piac zuhanása után nem sikerült teljesen kikecmeregni a gödörből. A társadalom alsó és középső rétege fogyasztása nem éri el a válság előtti szintet.

Madár István úgy véli, hogy a középosztály bővítése az alsóbb rétegekből képzelhető el, ugyanakkor ez számos akadályba ütközik. Kezdve a 2011-ben bevezetett közmunkaprogrammal, mely hosszú távon nem jó megoldás. Célja, hogy az érintettek egy idő után átlépjenek az elsődleges munkaerőpiacra, de erre csupán 10-15 százalékuk képes.

– Van egy képzetlen réteg, akinek a foglalkoztatottsága akkor is nehézségbe ütközik, ha van munkahelyi kereslet. Ebben valószínűleg a közmunka intézménye is ront. Megkapják a saját életviszonyaikhoz képest elfogadható jövedelmet, és nem kezdenek el aktívan tényleges piaci munkahelyet keresni – fejti ki a 168 Óra Online-nak.

Az elemző két dolgot emelt ki, mely a felzárkózáshoz segítené ezeket az embereket. Véleménye szerint adópolitikai lépésekkel lehetne elérni, hogy nettó jövedelmük gyorsabban emelkedjen. Visszavezetné az adómentes részt a személyi jövedelemadóba, hogy a 16 százalék ne sújtson mindenkit. Az oktatás viszont ennél is lényegesebb.

– A mostani rendszer szakképzett, gyengén szakképzett munkásokat termel ki, a felzárkózás esélye nélkül. Nem a duális képzésre kellene gyúrni. Sokkal inkább arra, hogy az alapfokú oktatásban – gyakorlatilag óvodától kezdve az általános iskolán keresztül – biztosítani egy általános rendszert, ahol nyolcadikos korára a gyerek elsajátítja az értve olvasás és az alapvető számítások készségét. Ha ez megvan, akkor az illető képes a munkaerőpiacon elhelyezkedni és rugalmasan alkalmazkodni a környezethet, esetleg képezni magát a későbbiekben – mondja a Portfólió.hu munkatársa.

Varga Krisztián