Soha senki nem kért bocsánatot
– Az európai parlamenti választások tétje az, hogy uniós szinten legyen képviselete 510 millió embernek – így kezdi tájékoztató előadását Linder Bálint, az Európai Parlament sajtóirodájának munkatársa hat roma diáknak. Ők a Romaversitas Alapítványt képviselve érkeztek Brüsszelbe az Európai roma hét elnevezésű eseménysorozat keretében.
Aki először jár az Európai Parlamentben látogatóként, afféle kötelező eligazítást kap arról, hogyan működnek az uniós intézmények, mi jellemzi a döntéshozatali mechanizmust. E tájékoztatón sok érdekesség előkerül, a tolmácsszolgálatok munkájától kezdve – 24 hivatalos nyelve van az Európai Uniónak, emiatt hét-nyolcszáz tolmács dolgozik itt – az unió megalapításának körülményein át a bizottság, a tanács és a parlament közti munkamegosztásig.
– Hogyan szavaznak az EP-képviselők? Elektronikusan? Kézfeltartással? – kapják a kvízkérdést a diákok, de bármennyire logikusnak tűnik is az elektronikus szavazás, mégsem ez a jellemző. Linder Bálint azt magyarázza, a kézfeltartás a leggyakoribb, mivel az indítványok sorsa gyakran az utolsó pillanatban dől el, a küzdelem a képviselők között a szavazás pillanatáig tart, így a több száz módosító indítványról időtakarékosabb kézfeltartással szavazni. Hogy ez mennyire így van, azt a „romveres” diákok már tudják: 2015-ben idősebb diáktársaik szintén jártak Brüsszelben a roma hét keretében. Éppen akkor, amikor az Európai Parlament állásfoglalásban ismerte el a második világháború alatt történt roma népirtás és deportálás történelmi tényét, és hasonló lépésre szólította fel a tagállamokat. A szavazás előtt több frakció is módosító indítvánnyal élt: az emléknapról szóló szövegben ne a roma holokauszt, hanem a roma népirtás kifejezés szerepeljen. A Romaversitas Alapítványnak akkor a helyszínen tartózkodó egyetemistái flashmobot szerveztek az EP-ben, szórólapokat osztottak, beszélgettek a képviselőkkel, és meggyőzték őket, hogy inkább a holokauszt kifejezést használják.
Idén ilyen akció nem volt, de a diákok azért hallatták a hangjukat. Cellár Adrienn, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem szociális munkás hallgatója például annak a dokumentumnak a kapcsán szólalt fel, amely a 2011-ben elfogadott európai roma keretstratégia tagállami szintű megvalósulását, a 2020-ig meghatározott célok teljesülését monitorozta. Értékelése szerint a nemzeti romaintegrációs tervek minden érintett országban távol állnak a valóságtól, kiváltképp a minőségi oktatáshoz való hozzáférésben, a lakhatásban és a foglalkoztatásban tapasztalható diszkrimináció miatt. Cellár Adrienn azt javasolta azoknak, akik a magyar kormányt képviselték a dokumentum ismertetésénél, hogy segítsék mindazokat, akik a közmunkát hátrahagyva a tényleges munkaerőpiacra lépnének. A diáklány ezt a gyakorlat nyelvére is lefordította: segítség lehet például az utazási hozzájárulás, hiszen sokan azért nem tudnak elvállalni egy piaci állást, mert az utazási költséggel terhelve már nem érzékelhető a kereseti különbség, ráadásul a közmunka nagyobb biztonságot ad.
A dokumentum kitér arra, hogy Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a roma gyerekek iskolai elkülönítése miatt, ami azóta is tart a három országgal szemben. Nem könnyű Brüsszelből elemezni, mi is történik az eljárás alá vont országokban, mert a bizottság leginkább azokra az adatokra támaszkodhat, amelyeket az adott tagország szolgáltat, és Magyarország megváltoztatta például a halmozottan hátrányos helyzet definícióját, amellyel a statisztikában sok helyen a harmadára csökkentette a rendkívüli szegénységben élő gyerekek számát.
Az európai roma hét Jávor Benedek kezdeményezésére indult el 2014-ben.
– Amikor megválasztottak, meghatároztam, melyek azok az ügyek, amelyekre fókuszálni akarok. Paks, az energiapolitika, a zöldügyek és a korrupció mellett ilyen az európai romakérdés – mondja Jávor Benedek. Fontosnak tartja, hogy Magyarország küldött az EP-be roma képviselőket, a korábban az SZDSZ-ben politizáló Mohácsi Viktóriát, jelenleg pedig a Fidesz színeiben mandátumot szerző Járóka Líviát. Jávor célja az volt, hogy a romák ügye európai kontextusban is megjelenjen. – Olaszországtól Bulgáriáig azt látjuk, hogy hasonló nehézségekkel küzdenek a roma közösségek: szegregációval, munkaerőpiaci kirekesztettséggel.
Jávor Benedek egy svédországi feminista párt roma képviselőjében, Soraya Postban találta meg a roma hét elindításához szükséges harcostársat.
Az európai roma héten – koncerteken, képzőművészeti alkotásokon keresztül – az unió minden szegletéből megmutatják magukat a közösségek, miközben a civil aktivisták, jogvédő szervezetek is el tudják mondani a legfájóbb problémákat. Tavaly például egy fotókiállítás szimbolizálta, mi történik Magyarországon, ha egy stadion bővítésének útjában néhány, romák lakta utca áll. Turay Balázs fotográfus 2017 augusztustól 2018 márciusáig követte nyomon, hogy a miskolci fideszes önkormányzat a razziákkal és házaik lerombolásával miként lakoltatott ki és alázott meg családokat.
Az idei roma hét is tartogatott megrázó pillanatot. A tíz éve Tatárszentgyörgyön meggyilkolt apa és ötéves kisfia, Csorba Robika nagymamája szólalt fel az Európai Parlamentben. Elcsukló hangon beszélt a tragédiáról.
– Soha, senki nem kért bocsánatot azért, ami történt, azért, hogy nem tudták megvédeni a családomat. Csak ennyit kellett volna mondani nekünk. Amíg élt, ezt várta Csorba Csaba, Robika nagypapája is. Soha semmilyen lelki segítséget nem kaptunk. Amikor velünk, romákkal ilyen súlyos dolgok történnek, akkor a rendőrség nem hiszi el, hogy azt nem uzsorások vagy a szomszéd cigányok teszik. Tarnabodon a támadás után az ottani cigányokat vitték el a rendőrök, és csak azután engedték ki őket, hogy a valódi tetteseket elfogták. Majd egy évig folytak a támadások, miközben három cigány ártatlanul volt bezárva. Tatárszentgyörgyön a rendőrök levizelték a nyomokat, és azt mondták, hogy elektromos tűz volt, pedig a házat felgyújtották. Csak Mohácsi Viktória korábbi EP-képviselő közbenjárására kezdték el komolyan venni az ügyet. Ezután Mohácsi annyi fenyegetést kapott, hogy el kellett menekülnie Kanadába, meg is kapta a menedékjogot. A támadásokban megsérült roma családok mindegyike rossz anyagi és egészségi helyzetben van. Napi, filléres gondokkal küzdünk, annak ellenére hogy a családjaink többségében aki tud, dolgozik. Én napszámosként dolgozom, de tudom, hogy Kóka Évától, akinek a férjét Tiszalökön megölték, másfél évvel ezelőtt az állam megvonta a nyugdíját. A betegségei ellenére gyógyultnak nyilvánították, azt mondták, menjen el dolgozni. Elvették a havi 31 ezer forintját, amiből a gyógyszereit fizette.
Szavait döbbent csend fogadta.
Megemlékezés a romagyilkosságok egyik áldozatáról, Kóka Jenőről
