Sírva rohant ki a koronatanú a tárgyalásról
Szünetet kért, majd sírva szaladt ki a romák elleni gyilkosságsorozat tárgyalásáról szerdán a koronatanú.
Fehérné Nyalka Éva, a vádlottak egykori munkaadója ma többször mást vallott, mint korábban, és nem emlékezett pontosan arra, hogy mi történt a tiszalöki gyilkosság éjszakáján. A Tiszalökön meggyilkolt férfi özvegye arról számolt be, hogy férjét három héttel a gyilkosság előtt álrendőrök igazoltatták, és szerinte nem fogták el az összes tettest.
Többször ellentmondásba keveredett korábbi vallomásával Fehérné Nyalka Éva, amikor a tiszalöki gyilkosság időpontjában történtekről kérdezték szerdán, a Pest Megyei Bíróságon. A 2008-2009-ben elkövetett bűncselekmény sorozatnak hat halálos áldozata volt. K. Árpádot és három társát előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és már bűncselekmények elkövetésével vádolják.
Szerdán folytatódott a koronatanú, Fehérné Nyalka Éva meghallgatása. Az asszony volt a munkaadója a négy vádlottnak, és az elsőrendű K. Á.-nak a szerelme. A nő a tárgyaláson több ponton megváltoztatta a korábbi tanúvallomását, és azt mondta, hogy nem mindenre emlékszik, csak „képeket lát, és azért beszél most másként, mert meg van zavarodva”. Fehérné Nyalka Éva a nyomozás során részletesen beszámolt arról, hogy miért és hogyan segítette a vádlottakat a tiszalöki gyilkosság éjjelén, amikor autójuk elakadt a sárban Balmazújvárosnál.
Erre az asszony úgy emlékezett vissza, hogy hajnalban az első rendű vádlott, K. Á. azzal hívta telefonon, hogy „baj van, segítség kell”, majd arra kérte, hogy kocsival menjen értük, mert elakadt a kocsijuk a sárban. A nő a nyomozati iratokban és a büntetőper keddi napján is azt vallotta, hogy útközben esett az eső, de szerdán erre az ismét feltett kérdésre már nem tudott válaszolni, mert mint mondta, nem emlékezett a történtekre.
Mivel pénz nem volt egyiküknél sem, visszamentek Debrecenbe, majd onnan ismét az elakadt kocsihoz hajtottak, és két traktoros segítségével kihúzták azt a sárból. A koronatanú szerdán előbb azt vallotta a bíróságon, hogy csak a traktorosok mentek oda az autóhoz, később viszont azt, hogy ő is ott ült az egyik traktorban. Ellentmondásba keveredett akkor is, amikor a bíró arról kérdezte, hogy Debrecenben átöltöztek–e a vádlottak. A nyomozás során azt vallotta, hogy a bárban ruhát váltottak, most pedig azt, hogy a „WC-be mentek mosakodni, lemosták a sártól a ruhájukat és a bakancsot”, és már csak arra emlékezett, hogy közben ő kávét főzött nekik, meg hogy kabátot biztosan nem cseréltek. Arról is beszélt, hogy szeretett volna magyarázatot kapni arra, miért kértek tőle segítséget a tiszalöki gyilkosság éjjelén, de nem kapott választ. Miszori László tanácsvezető bíró többször figyelmezette a nőt a hamis vád és tanúzás jogi következményeire. Fehérné Nyalka Éva végül tízperces szünetet kért, és sírva szaladt ki a tárgyalóteremből.
A vádirat szerint 2009. április 22-én az elsőrendű vádlott, K. Á. egyetlen lövéssel meggyilkolta az éjszakai műszakba induló Kóka Jenőt Tiszalökön, és a támadásnál jelen volt testvére, a másodrendű K. I. is.
A szünet után K. I. kérdésére az asszony elmondta, hogy a tiszalöki gyilkosság estéjén az első- és a másodrendű vádlott, K. Á. és K. I este nyolcig a bárban dolgozott. Viszont a vádirat szerint a klub aznap este zárva volt, és este nyolc órakor mindkét vádlott – Cs. I. negyedrendű vádlottal együtt - útban volt Tiszalök felé, ahol a halálos lövés este 10 előtt dördült el.
A Tiszalökön meggyilkolt Kóka Jenő özvegye közölte a Roma Sajtóközponttal, hogy férjét három héttel a gyilkosság előtt sí maszkos, magukat rendőrnek mondó férfiak igazoltatták. A férj, miután átadta az álrendőröknek minden iratát, megmutatta nekik a házát, ahol családjával élt. Az asszony azt mondta, hogy szerinte nem fogták el az összes tettest, nem tudni, hogy ki pénzelte a vádlottakat, és ez szerinte sosem fog kiderülni. Kóka Jenőné azt mondta, hogy most is fél, és újabb támadástól tart: „este úgy érzem, mintha valaki elbújna az udvaron, és ezt korábban sosem éreztem”.
(Forrás: Roma Sajtóközpont)
