Semmiféle EUfemizmus, csak egy picike EUfória

Hat hónap nem tűnik túlságosan hosszú időszaknak, különösen nem történelmi időben mérve. Ennek ellenére minden EU-elnökséget adó országnak érthető motivációja, hogy e viszonylag rövid időtartamban maradandó, és ha lehet, jó benyomásokat hagyjon maga után az európai táncparketten.
A tegnap véget ért magyar EU-elnökségnek kezdettől fogva világosan az volt a szándéka, hogy a saját mottójához híven -„Erős Európa emberi arcéllel” –, a közösség erősítése révén Európa érdekében hozzájáruljon a politikai és gazdasági integrációhoz. Közösen erősebbek vagyunk.
Anélkül, hogy az EUfemizmus csapdájába esnénk, úgy gondolom, hogy elegendő okunk van egy picike EUfóriára is. Az elmúlt hat hónap megmutatta, hogy Európa nem csak felismerte gazdasági és politikai feladatait, de fel is vállalta a kihívásokat.

A válság felnyitotta Európa szemét
Ehhez a magyar EU-elnökség is hozzájárult a maga tevékenységével. A pénzügyi és a gazdasági válság felnyitotta Európa szemét: közös gazdasági koordináció nélkül még a legerősebb valuta is gyengének mutatkozik. Ennek értelmében sikerült Magyarországnak az egyes tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament egymástól még legtávolabb fekvő érdekeit is összehangolnia, anélkül, hogy túlságosan alacsony lett volna a közös nevező.
Az európai gazdasági kormányzás alapelveiről megkötött megállapodás és a „hatos-csomag” néven ismert törvényalkotási csomag döntő tényezők az EU versenyképessége és gazdasági túlélőképessége szempontjából. Az európai polgárok számára még inkább érthető eredmények: az új EU-fogyasztóvédelmi irányelvek elfogadása, az egységes EU-találmányi szabályok bevezetése terén bekövetkezett áttörés, az EU-matricára vonatkozó irányelvek elfogadása és az európai polgári kezdeményezés gyakorlatba történt átültetése.
Annak ellenére, hogy már hosszú ideje Európa szerte a bővítés kifáradásáról beszélnek, megszületett a döntés Horvátország csatlakozásáról. Ennek érdekében Magyarország a Bizottsággal közösen minden eszközt bevetett. A tárgyalások lezárása nem csak Magyarország és Horvátország sikere, hanem az Unió integrációs képességének is az eredménye. Ugyanis ez a csatlakozás az EU nyitottságának a jele, és egyidejűleg perspektívát mutat a nyugat-balkáni országok részére is.
A bővítés újabb mérföldköveként június 27-én megkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat Izlanddal, és már le is zártuk az első két fejezetet.
Európa külpolitikai dimenzióinál maradva, saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk a korábbi elnökségek bölcs jelmondatát: fel kell készülni a legváratlanabb helyzetre is.

Külső kihívások
Az észak-afrikai gyors politikai átalakulások és a Japánban bekövetkezett atomreaktor-baleset olyan események voltak, amelyek az EU-elnökség számára is kihívást jelentettek: az EU polgári védelmi mechanizmusának aktivizálása, az EU-s állampolgárok kimentése a válságterületekről, közös szankciók bevezetése Líbia ellen, valamint az osztrák kezdeményezésre elfogadott határozat, amelynek értelmében a közösen elfogadott szempontok szerint - a reaktorbalesetből származó felismerés következményeként - valamennyi európai atomerőművet átfogó veszély- és biztonságvédelmi átvizsgálásnak (stressz-teszt) kell alávetni.

Egy roma-stratégia
Az EHEC-járvány kitörésekor azonnal európai szinten reagáltunk, és egységes európai fellépést mutattunk. Előbbre akartuk vinni az egységes, hatékony és közös energiapolitika kialakítását is, és elértük, hogy tanácsi döntés született az egységes energetikai belsőpiac 2014-i történő létrehozásáról.
A magyar EU-elnökség alatt elfogadott Európai Roma-stratégia Keretegyezmény megoldást kínál Európa legnagyobb etnikai kisebbsége helyzetének a javítására. A gazdasági problémákhoz szorosan kapcsolódik a szegénység kérdése, amely nagyon sok romát is érint.
A romák társadalmi kirekesztése szoros kapcsolatban áll a szegénység földrajzi eloszlásával, és ezért e két kérdés szorosan kötődik egymáshoz. A magyar EU-elnökség által kidolgozott megoldási javaslat a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális ellátás, valamint a szociális és társadalmi integráció összefüggését hangsúlyozza, amelyek révén hozzá lehet járulni az emberhez méltó együttéléshez.
EU-elnökségünk további súlyponti témája, amely szorosan összeköti egymással Ausztriát és Magyarországot, valamint Közép-Európa számára is különös jelentőséggel bír, az Európai Tanács által szintén júniusban elfogadott Európai Duna-stratégia.

A Duna nem ismer határokat
Ennek a stratégiának az a célja, hogy biztosítsa a Duna menti régiók fejlesztésének fenntarthatóságát és koherenciáját. Ez összhangban áll az EU hosszú távú célkitűzéseivel. Ez a stratégia egyértelműen megmutatja azt is, hogy a jövőre vonatkozó kérdéseket csak korlátoktól és határoktól mentesen lehet megoldani.
A Duna olyan EU-tagállamokon és egyéb országokon folyik keresztül, amelyek a jövőben nem akarják majd figyelembe venni a történelmi, a földrajzi és politikai határokat. Ez azt mutatja, hogy a környezetvédelem, a hajózhatóság, de a gazdasági együttműködés kérdéseit is együtt, úgymond határtalanul sikeresen lehet majd megoldani.
Az Ausztriával fenntartott kitűnő kétoldalú kapcsolatok meglétét a Bécsi Magyar Kulturális Intézet sikeres kezdeményezése – a Danube Cultural Cluster – is jól mutatja. Ennek célja, hogy kulturális együttműködési platformot biztosítson a Duna menti régiók számára.
Ismételten visszatérve Magyarország és Ausztria kapcsolataira, meg kell említeni, hogy az európai politikai színtéren valamennyi gyümölcsöző együttműködésben mindenkor támaszkodhattunk osztrák barátainkra. Elmondhatjuk: a közös történelem kötelez bennünket.

Azonban sokkal több dolog köt össze bennünket, mint a történelem. A kultúra, a gondolkodási mód és az ezekből eredő egymás iránti megértés. Reméljük, hogy ez a megértés a jövőben is és európai kérdéseken túlmutatóan is gyümölcsöző lesz.
E-maileket küldhetnek: debatte@diepresse.com