Ruszwurm

Ónody-Molnár Dóra Osszátok meg! című írásához (2016. június 23.) a követezőket fűzném hozzá.

Párizs egyik nevezetessége az 1862-ben alapított Café de la Paix. Mit szólnának a franciák, ha a kerület polgármestere, önkormányzata el akarná lehetetleníteni a működését? Ha fel akarná bontani a bérleti szerződést vagy meg akarná csonkítani az alapterületét, teraszát, a maradéknak pedig drasztikusan felemelné a bérleti díját? És ha ezt bármilyen nemes célból vagy valamelyik közjogi méltóság rokonának érdekében szeretné megvalósítani? Le lehetne a torkukon nyomni? Alig hiszem.

Budapest egyik nevezetessége az 1818-ban alapított Ruszwurm cukrászda. Mit szólnának a magyar emberek, ha a kerület polgármestere, önkormányzata egyszer csak el akarná lehetetleníteni a működését? Ha fel akarná bontani a bérleti szerződést vagy meg akarná csonkítani az alapterületét, teraszát, a maradéknak pedig drasztikusan felemelné a bérleti díját? És ha ezt bármilyen nemes célból vagy valamelyik közjogi méltóság rokonának érdekében szeretné megvalósítani? Le lehetne a torkukon nyomni?

Természetesen. Hiszen megmaradna emléke Eisemann Mihály–Dalos László örökzöld operettjének, a Bástyasétány 77-nek két sorában: „Oly jólesik a légyott este a Ruszwurmnál, mint a mese, halk muzsika száll.”

Gratulálok az ötlet kiagyalójának. Végtére is irány a Vár, jobban teljesítünk és a reformok is működnek, nem igaz?

Láng Róbert, Budapest