Roncsprémium és válság

Egyre többet beszélünk a válság utáni teendőkről. Vége a krízisnek?

Csak a pénzügyi vagy hitelválságon vagyunk túl. A második szakasz, a reálgazdasági válság időszakát éljük. A krízis előtt felduzzadt a kereslet, részben a fedezetlen hitelek miatt. A kínálat erre a szintre rendezkedett be: növelték a kapacitásokat, ösztönözték a fogyasztást. A fizetőképes kereslet fedezetlen része a válságban megsemmisült, és a kereslet reális szintre csökkent. Ám a megnövelt kapacitások egy része még nem épült le. Amíg az új kereslet és az átrendeződő kínálat egyensúlya helyre nem áll, a válságnak a reálgazdaságban nincs vége. Hogy ne legyen olyan drámai a visszaesés, a hitelképes országok többsége állami eszközökkel teremt új keresletet, indít beruházásokat, élénkíti a fogyasztást – például roncsprémiummal az autópiacot –, és keresik az új kínálati struktúrát. Változó, hogy a válság második szakaszában a világ országai hol tartanak. Mi a fáziskésés miatt még lefelé megyünk. És akkor a társadalmi feszültségektől terhes harmadik szakaszról még nem is beszéltünk.

Lefelé megyünk, amit jelez a munkanélküliség növekedése. A mostani, 10,3 százalék Belyó Pál, az Ecostat igazgatója szerint jövőre 10,8-ra kúszhat fel.

Biztosan 11 százalék fölött lesz. Ráadásul még nem zártak be minden üzemet, amely az egyensúly helyreállításához szükséges. Mert mindegy, kinek a kezébe kerül az Opel, de csak a roncsprémium hatásainak megszűnése után szembesülnek a felvevő piac valódi méretével és összetételével. Akkor döntenek majd az egyes üzemek bezárásáról. Nem biztos, hogy a szentgotthárdi gyár már túlélte a válságot.

A Fidesz úgy számol, 2013-tól lesz konjunkturális a külső környezet.

Többszörös csapdába manőverezték magukat. Az, hogy a gazdaságot pillanatok alatt fellendítik, teljesíthetetlen ígéret. Ezért már most mondogatják, hogy a környezet 2013-ig kedvezőtlen lesz körülöttünk. Noha nagy biztonsággal előre jelezhető, hogy hazánk 2010-ben túljut a mélyponton, és 2011-től növekedni kezdünk, mégis azt kell állítaniuk, hogy 7,5 százalék lesz a hiány, mert ezzel meg tudják indokolni, hogy miért nem fognak megszüntetni minden intézkedést, amit Bajnaiék hoztak meg. Nincs koherens programjuk, improvizálnak. Ráadásul mást mond Orbán, mást a szakértői.

Régóta kitartanak amellett: minél nagyobb a baj, annál inkább adót kell csökkenteni. Orbán Horn Gyulára hivatkozik, aki miután felére csökkentette a társasági nyereségadót, többet tudott beszedni.

Azt még én csináltam, ’95 elején. Ezerszer elmondtuk, hogy az a döntés nem jó példa, mert speciális feltételei voltak. A kibontakozó privatizáció keretében tömegesen jöttek létre új vállalkozások, és a régi nagy cégek társaságiadó-befizetése ’94-ben a 15 ezer milliárdos büdzséből 60 milliárdot tett ki. Megfeleztük az adót, de rizikó nélkül, mert 100 milliárd fölötti tartalékot építettünk be. Vagyis a lényeg a minimális kockázat és az, hogy adóalap- és bevételnövekedést csak olyan adócsökkentés képes elérni, amely drasztikus mértékű. Bármelyik adónem, amelyhez a Fidesz hozzá akar nyúlni, legalább évi ezermilliárdos tétel. Akkor lehet jelentős mértékű – egyébként szükséges – adócsökkentést végrehajtani, ha a kiadási oldalon megteremtettük a feltételeket. Kockázatos játék úgy dinamizálni, úgy belső piacot élénkíteni, hogy közben engedik a csökkenő hiányt újra növekedni.

Matolcsy György is tudja: fiskális eszközökkel nem lehet élénkíteni a gazdaságot, mert az államadósság nem növelhető. Maradnak a monetáris eszközök, például az alacsonyabb jegybanki alapkamat. Míg Európában nem ritka az 1 százalék, mi még mindig 7-nél tartunk.

Európában azért ennyi, mert a hiányt és az államadósságot növelő országok hitelképesek. Kibocsátott állampapírjaikat veszik. Magyarország csak akkor jut új forrásokhoz, ha magas hozamokat fizetünk, és betartjuk az egyensúlyi feltételeket. A kamatcsökkentésnek épp az a feltétele, hogy a fiskális szigor ne enyhüljön, a hiány ne növekedjen.

Az elképzelések mélyén koncepcionális különbség van. A liberális felfogás szerint az alap az egyensúly, amire a növekedés épül, s ez elősegíti a foglalkoztatást. A Fidesz szerint épp fordított a sorrend.

Foglalkoztatást javítani, gazdasági növekedéshez szükséges többletkibocsátást teremteni akkor lehet és érdemes, ha van fizetőképes kereslet. A Fidesz tervezett lépései legfeljebb szerény mértékű hazai fizetőképeskereslet-növekedést tudnának megalapozni. Ez a teljes GDP 20-25 százalékát érintené. Ha nincs külső keresletnövekedés és azt kiszolgáló, versenyképes kapacitások, akkor hiába növelem a termelést és a szolgáltatást, azt nem lehet eladni. Vagy csak újabb eladósodás, deficitnövekedés árán.

Szó van versenyképességről, új húzóágazatokról, a szakképzés átalakításáról is.

Abból tíz év múlva lesz versenyképes munkaerő! Miközben tudjuk, hogy egyre kevesebb aktív fogja eltartani egyre több inaktív honfitársunkat.

A Fidesz az IMF-megállapodás októberi újratárgyalásakor államreformot ígér: a bürokrácia leépítését, a korrupció elleni fellépést, a BKV, a MÁV, az önkormányzatok és az egészségügy rendbetételét.

Remek. De hol a program? Egyelőre csak a 2010-es év költségvetése látszik elfogadhatónak.

Politikailag logikus, hogy nem ezzel kampányolnak.

Akkor következik Orbán Viktor őszödi beszéde?!

Ami vélhetően nem fog kiszivárogni.

Szerintem más fog történni. Azt mondják majd, sokkal rosszabb a helyzet a vártnál. És elterelik a figyelmet néhány látványos perrel.

Ha ön készíthetné a Fidesz gazdasági programját, és tudná, erős kormányzati többséggel négy évre tervezhet, melyek lennének a főbb elemei?

Békén hagynám a 2010-es költségvetést. Minden ígéretet levennék a napirendről, ami növeli a hiányt. A vagyonadót nem kidobni kell, hanem általánossá tenni. Be kell lépni az ERM-2-be és meghirdetni egy 3 éves csatlakozási programot, hogy 2014 januárjában bevezethessük az eurót. Módosítani kell az önkormányzati törvényt, átalakítani a kétszintű rendszert, a fölösleges megyéket kiszórni, a kistelepülések önálló hivatalait megszüntetni, oldani a helyi önkormányzatok területi ellátási felelősségét. Fel kell darabolni a MÁV-ot. Az értékesíthető ingatlanokat eladni, abból az adósságállományt csökkenteni. Versenyképessé kell tenni az áruszállítást, limitálni a támogatásokat a személyszállításnál. A BKV-nál ugyanígy. Át kell alakítani az oktatást. Nem lehet 72 felsőoktatási intézményt finanszírozni olyan alapon, hogy aki beiratkozik, az után minden intézmény normatív támogatást kap. Az egészségügyben meg kell határozni, mi az, amit az állam garantáltan ingyen tud nyújtani. Ez a mostani szolgáltatások szűkítését jelenti. És ha mindez megvan...

Akkor önt a pártja és a választók már rég elkergették.

Nem vagyok ebben olyan biztos. Igaz, meg kell magyarázni, mit miért teszünk, és mi lesz az eredménye. Ehhez pedig szakértelem és hitelesség kell.

Politikusfejjel is azt mondja, hogy ilyen program letehető az asztalra a győzelem reményében?

Igen, mert az ára nem az, hogy tovább romlik a helyzet, hanem hogy enyhén javul.

De a választónak többet kell fizetnie a vonatjegyért, a gyerek oktatásáért és az egészségügyi ellátásért.

– Ha a csökkenő inflációval, szerény, de a növekedéshez illeszkedő béremeléssel és további adócsökkenéssel kalkulálhatunk, akkor akár egyensúlyba is kerülhet a két oldal. Egy politikus persze rávágná, hogy biztosan. Én azt mondom, előbb tervezni és számolni kell.