Romantikus remete

„Ne haragudj, esik a hó, késik a vonat” – jön az sms. Pécs-Budapest viszonylatban csúszik meg az idő. Bogád Zoltán, vagy ahogy mindenki ismeri: Zutyu, ugyanis mostanság Baranyában robotol. Internetes hírszájtnak dolgozik, és könyvet ír. Most csak miattam ült vonatra és tett lelkiismeret furdalásossá ezzel. Sokszor hívott vidéki bulikra, rendre felmentést kértem. Egyedülállónak furák lehettek az érvek: „hja, tudod a gyerek, a család!”.

Egyszer egy tapolcai polmeetingről tudósítottunk. Nem volt már idő hazautazni. Borral fogadtuk az estét. Sokan voltunk vidékre zavart újságírók. Egyik tótumfaktum az asztalunkhoz ült. Mi óvatoskodtunk, információra vadásztunk. Zutyu belecsapott a lecsóba, figyelmeztette a polhuszárt, hogy gyakran nem bontja ki a valóság minden szövetét. Persze, ennél jóval nyersebben tette. Nem csak welcomedrink hozta ki belőle. Ő mindig ilyen. Megszállott.

-------------------------------------------------------------------------------------

Nem késik sokat. Egyik cigiről a másikra gyújt.

Krassó miatt találkoztunk. Zutyu hétéves korától ismerte őt. Mellette nyílt ki a szeme, tudta meg, hogy mit jelent a politika, a hatalom, a kommunizmus, a forradalom, a szamizdat.

Emlékszünk még Krassó Györgyre, a Magyar Október Párt alapítójára, a Münnich szobor ledöntőjére, ahogy Kőszeg Ferenc fogalmazott: a romantikus forradalmárra? Egy híján húsz éve hogy meghalt. Talán nem is a napi öt doboz cigi végzett vele. Túl erősen hitt saját igazában. Göncz Árpád mondta a ravatalánál: „Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki.” Megszállott volt, amilyen Zutyu.

– Talán tőle tanultam szeretni az igazságot – mélázik el a tanítvány két slukk között.

Bogád Zoltán apja a nyolcvanas években táviratkézbesítőként dolgozott. A maga módján őrizte a forradalom emlékét: október 23-án rendre fekete nyakkendőt kötött. 1983-ban találkozott az akkori ellenzék tagjaival, és beállt szamizdatot árulni. Rózsadombon terítette a tiltott gyümölcsöt. Akkor is vitte magával hétéves fiát, amikor Krassó Fő utcai lakásába, a Magyar Október elnevezésű illegális kiadó főhadiszállására vitt az útja.

Furcsa figura volt Krassó: piros alsónadrágban fogadta terjesztőit, lakásában több helyütt égett egy elfelejtett cigaretta. Úriember volt: kezet csókolt a nőknek.

– Rövidesen én is árulni kezdtem a szamizdatokat. 10-20 forintért adtuk darabját. Nem éltünk jól, kellett a pénz – meséli Zutyu.

– A suliban elmeséltem, hogy 1956-ban forradalom volt. A tanáraim jól letorkolltak.

Ezután a tízéves kisfiút már nem érdekelte az iskola. Egyszerűen nem ment be. Talán dacból, vagy mert izgalmasabb volt az underground világ?
– Hazudtak nekem – magyarázza.

----------------------------------------------------------------------

„Zolika” – így szólította Krassó a kis ellenállót.

– Ez lett a mozgalmi nevem – mosolyog Bogád Zoltán.

Krassó kedvelte a fiút. Talán magát látta benne. Ő is gyerekként, 14 évesen kezdett politizálni. Korkedvezménnyel lépett be a kommunista pártba. Aztán gimnáziumi tanulmányait félbeszakította és beállt esztergályosnak, hogy közelről figyelhesse a munkásosztályt. Később beiratkozott az egyetemre, de államvizsgái előtt kicsapták és csak felnőtt fejjel doktorált közgazdaságtudományból.

Krassó 1956-ban fegyverrel harcolt a Magyar Rádió ostrománál. De később csak röplapterjesztést tudták rábizonyítani. Azért nem járt bitó. „Csak” tíz év börtön. Szinte élete végéig rendőri felügyelet alatt volt. 1985-ben kapott először útlevelet, Londonba utazhatott a haldokló bátyjához. Azonnal menedékjogot kért a britektől.

– Folyamatosan tartottam vele a kapcsolatot – idézi fel a tanítvány.

A szürke, pesti utcai telefonok két forinttal működtek. Huszadik próbálkozásra adtak nemzetközi vonalat. Egy kis ügyeskedéssel a beszélgetés végén kiköpték a bedobott érmét.

– Beépültem az ellenzéki mozgalomba. Ha valakinél házkutatást tartottak, azonnal felhívtam Krassót. Ő továbbította a hírt a BBC-nek és a Szabad Európa Rádiónak.

Krassó 1989-ben, a Nagy Imre temetésre jött haza. A kajakozó Wittmann Tamás kocsmájában fogadták őt a barátai. Krassó szónokolt: nem szerencsés, ha Nagy Imrével eltemetik a forradalom eszméjét is. Külön megemlékezést akart szervezni a pesti srácokért. Az akkori amerikai nagykövet, Mark Palmer lebeszélte a tervéről.

Krassó úgy gondolta, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások résztvevői felhatalmazás nélkül egyezkednek a jövőről.
– Ezért előválasztást akart. Előbb a nép döntsön: a kommunistákat szeretné a hatalomban látni, vagy a demokratákat?
Persze, nem gyártottak ilyen szavazólapokat.

Krassó komolyan készült a rendszerváltozásra: megalapította a Magyar Október Pártot. Az új szervezet közgyűlése megszavazta: tizenéves is lehet párttag. Zolika így lépett be Krassó szervezetébe.

És nemsokára „előléptették”: ő lett az életszínvonal.

--------------------------------------------------------------------------------

– Népszínművet adott elő a párt 1989 augusztus 20-án a Városligetben. A szereplők a reform meg a demokrácia voltak. A Nemzeti Kerekasztalt csúfoltuk ki. Rám az életszínvonal megformálása jutott. Krassó volt a narrátor. Amikor a fejemre ütött, összementem, akár az életszínvonal – nevet Zutyu.

Vidám volt az élet a Magyar Október Pártban. Elkeseredett küzdelmet folytattak Münnich Ferenc szobra ellen, harcoltak a róla elnevezett utca átkereszteléséért.

Nem bírták sokáig: kerítettek a flexnek áramot egy BM-ház biztosítéktáblájáról és nekiláttak a szobordöntésnek. De az opportunista lakók fellázadtak: az októberisták áramlopása miatt nem ment a lift. Végül a lelkes párttagok a villanypóznáról oroztak energiát és végre Münnich ledőlt.

Aztán a parlament előtt sátoroztak valóban szabad választásokat követelve. Krassó ugyanis úgy vélte, a választási rendszer a nagy pártoknak kedvez. Ez ma már politológusi közhely, akkor rendbontó handabandának tűnt. Tiltakozásul elégették az ajánlószelvényeket és a hamut adták le a választási bizottságnak.

A tüntetőket kiebrudalta a rendőrség a Kossuth térről és újrafüvezték a táborozók után a teret. Így történt 2007-ben is, csak akkor a szentkorona-tant keverték a Gyurcsány takarodj-jal, lázálmot a hisztériával.

A Magyar Október Párt „betört” a Rádiókabaréba is. Krassót meghívták a képviselői irodaházba szervezett felvételre. Ő csak úgy vállalta, ha hozhat magával párttagokat is. Viccelődött Torgyánnal, Tamás Gáspárral aztán jött a slusszpoén: ő és emberei nem távoznak az épületből. Nincs pártirodájuk, hát rendeznek itt egy ad hoc képviselő-testületi ülést.

Ígéretből rögtön tele lett a padlás: kapnak pártszékházat csak menjenek haza. Végül a civil biztonsági szolgálat kidobta a Magyar Október Pártot. Székházuk, persze, nem lett.

Lett helyette program: követelték az életkörülmények mesterséges romlásának megszüntetését, politikai és kulturális autonómiát a határon túli magyar kisebbségnek. Krassó szorgalmazta, hogy a külföldiek mellett a dolgozók is kapjanak tulajdonrészt, legyen elővételi joguk gyáruk megvásárlására. De környezetvédelmi beruházásokat, a bürokrácia felszámolását is sürgette.

Hamar jött az infarktus. Sokan az akkori ellenzék tagjai közül ott szobroztak kórházi ágyánál. Akiknek sebeket okozott, akik sebet ejtettek rajta.

Idealista volt? Romantikus forradalmár?
– Mindkettő, mégis sok dolgot megérzett, látott előre – mondja Zutyu.

A liberális Kőszeg Ferenc így búcsúzott tőle a parlamentben:
„Úgy vélem, igaza volt, ahogy a hitvallóknak és remetéknek is mindig igazuk van a politikus püspökökkel szemben. Olyan igazság ez, amely magányosságra kárhoztatja hirdetőjét, és amely a látszat ellenére nem cselekvésre buzdít, hanem eltántorít a tartalmas cselekvéstől. Olyan igazság, amelynek mindig jelen kell lennie a világban, de amely nem követhető.

--------------------------------------------------------------------

– Egyszer azt mondta nekem, hogy ő kommunistából lett antikommunista, velem nehogy fordítva történjen – meséli Bogád Zoltán.

2007-ben a már komoly újságíró Zolikát egy röpke időre elvitték a rendőrök. Csak tudósított egy be nem jelentett tüntetésről. Rosszkor volt rossz helyen – szólt a hivatalos indok.

Mi, firkászok flashmobbal, villámcsődülettel tiltakoztunk a Batthyány örökmécsesnél. Jobbosok és balosok együtt.
Krassó elégedetten mosolygott volna, ha látja.