Ricsi és az alvilág – A Dózsa György úti ámokfutó bűnszervezetének története
2004. augusztus 4-én, a déli órákban egy kecskeméti bevásárlóközpontnál lévő benzinkút parkolójában kommandósok fogtak közre két autót, és három férfit megbilincseltek. Az egyik autó csomagtartójában hat fegyvert és több mint száz lőszert találtak. Néhány perccel később a nemzetbiztonsági szakszolgálat egy már régóta megfigyelés alatt álló egykori délszláv zsoldos, Szlobodan Sztojanovics magyarországi telefonhívását rögzítette. A fővárosi alvilág legbefolyásosabb csoportjának egyik tagját hívta fel, és azt mondta neki: „Valami nincs rendben, senki nem veszi fel, a Kicsi ki van kapcsolva.” A hívott férfi néhány perc múlva visszahívta Sztojanovicsot, és csak annyit mondott neki:
„Senki nem veszi fel, lebuktak, jól nézünk ki!”
Még ugyanezen a napon az egykori Conti Car–Energol-csoport tagjai – a későbbi kecskeméti maffiaper fővádlottjai – Budapesten, az érdekeltségükben lévő törzshelyükön, a belvárosi Zsiráf étteremben találkoztak, hogy megbeszéljék a lebukás utáni teendőket. A cél az volt, hogy Kecskemétről azonnal a fővárosba helyeztessék át az ügyet, mert „ha bárki Pesten a rendőrség által bajba kerül, akkor az fél éven belül kint van, ebből az ügyből is mindenkit ki tudunk hozni” – hangzott el az alvilági vezetőségi ülésen.
Nem sikerült nekik. Sőt, néhány héten belül a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai letartóztatták a csoport fejét, az ötvenéves Radnai Lászlót, valamint Mészáros Pétert, Csüllög Zsigmondot, Ferencsik Attilát és az akkor huszonhét éves Molnár Richárdot, akiket több szerbbel együtt már régóta megfigyeltek. Utóbb az is kiderült: épp a kiváló fővárosi belügyes kapcsolatrendszerük és pénzügyi hatalmuk miatt „helyezték át” a hatóságok az ügyet vidékre úgy, hogy
a Budapestre tartó fegyverszállítmányt tudatosan buktatták le Kecskeméten. Így az egész eljárást az elkövetés helyén illetékes ügyészség felügyelhette és a helyi bíróság tárgyalhatta.
Azt, hogy a fővárosi rendőrséggel való kapcsolatra vonatkozó kijelentés nem puszta hencegés volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kilencvenes évek legnagyobb illegális gázolaj-forgalmazó cégének, az Energol Rt.-nek 1997-ben kezdődött büntetőügyében – amelyben Radnai, Csüllög és Ferencsik is vádlott volt – akkor még meg sem született az elsőfokú ítélet, miközben ezek a nevek rendre felmerültek a felderítetlen robbantásos merényletek és leszámolások aktáiban is.
A Kecskeméten lekapcsolt fegyverszállítmány már nem az első volt, amely akkortájt átjött a szerb zöldhatáron. Korábban távcsöves fegyverek, Kalasnyikovok, Skorpió géppisztolyok, gránátok is érkeztek. Mire kellett az arzenál? Sztojanovics egyik telefonbeszélgetése szerint „a főnökömnek tartoznak kábé 800 millióval, dollárral, és most a főnök el kell tegye láb alól azt a személyt, aki az adóst védi, mert akkor az, aki tartozik, védelem nélkül marad”. Hozzátette: „Akkor mindent be fogunk gyűjteni, ennek van úgy hét-nyolc kereskedése, ahol autó van.” Egy rákövetkező beszélgetésben pedig Sztojanovics úgy fogalmazott, hogy „nemsokára nem lesz majd egy személy itt, ezt az oroszokkal intézik, és akkor mi ellenőrzünk mindent. Minden, ami az övé volt, a miénk lesz.”
Sztojanovics főnöke Radnai volt, aki a vezetőséggel együtt elhatározta, hogy a belvárosi üzletek és szórakozóhelyek után átveszi az irányítást a Balaton északi partján is, amely T. Tibor felügyelete alá tartozott. Az emberölésben az orosz alvilág segített volna. A bérgyilkosság helyszínéül a balatonfüredi Galéria diszkót, illetve egy helyi útkereszteződést jelöltek ki, ahol motorkerékpárról nyitottak volna tüzet. A megbízás végrehajtásának végső időpontja 2004. szeptember 17. volt, de addigra mindenkit letartóztattak. A Balaton északi partján üzleti érdekeltségekkel rendelkező T. Tibor mellett a fővárosi éjszakai élet néhány más alakja is szerepelt a likvidálási listán, a fegyverek a leszámolásban érintett vezérek testőrségének megfékezésére kellettek volna – derült ki a nyomozás során.
A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a csoportot bűnszervezetnek minősítette, amelynek „illegális tevékenysége felölelte – elsősorban Budapest területén – a kábítószer-kereskedelmet, a prostitúciós tevékenység ellenőrzését, továbbá a vendéglátóhelyektől, taxisoktól, esetenként gazdasági bűncselekményeket elkövető kívülálló személyektől védelmi pénzek szedését” – áll az úgynevezett maffiaper vádiratában.
Ennek a bűnszervezetnek a katonája és az ügy ötödrendű vádlottja volt a Dózsa György úti halálos baleset okozásával gyanúsított Molnár Richárd.
Az ügyészség szerint az ő feladata volt az alvilági leszámoláshoz szükséges, az országban még nem használt, nyilvántartásban nem szereplő fegyverek, valamint a merénylethez szükséges motorkerékpár beszerzése.
A vádirat szerint „Ricsi” ellenőrzése alatt állt több budapesti és Balaton-parti szórakozóhely, így egyebek mellett a budapesti Nirvana és a siófoki Pipacs bár, továbbá „a vádlott ezen túlmenően a bűnszervezet érdekében szükséges erőszakos fellépést igénylő feladatokat koordinálta”.
A gyanúsítottak Kecskeméten, előzetes letartóztatásuk ideje alatt sem veszítették el a magabiztosságukat, mindvégig éreztették fővárosi hatalmukat. Nem egy börtönőr ellen indult fegyelmi eljárás, miután megpróbálták lekenyerezni őket a csoport tagjai, de megfenyegették az ügyészeket és az eljáró bírót is – nekik, valamint családtagjaiknak a per során külön védelmet biztosítottak. Molnár kitűnt a sorból:
előzetes letartóztatása alatt leveleket irkált a börtönből, tovább szervezte a védelmi pénzek beszedését, mintha mi sem történt volna. Utasította az ügyvédeket is egy számára kedvező, a szabadlábra helyezését alátámasztó orvosi szakvélemény beszerzésére, valamint megüzente a szerbeknek, hogy vigyék el a balhét,
mert akkor ő, Radnai és a többi főkolompos megúszhatják a büntetési tételt megkétszerező bűnszervezeti minősítést. A konkurens alvilági kiscsoportokat pedig a következőre figyelmeztette: „Ne érezzétek azt, hogy meggyengültünk!” A nyomozóiroda lemásolta a leveleket, és követte útjukat, így kerültek a per anyagai közé.
A szerbek nem tették meg azt a szívességet, hogy elvigyék a balhét. Inkább vádalkut kötöttek az ügyészséggel, és a lehallgatások, a lefoglalt fegyverek mellett – amelyeken Molnár DNS-ét is kimutatták – kulcsfontosságú vallomásokat tettek.
Sztojanovics vallomásában a T. Tibor elleni merénylet előkészülete mellett felidézte az Aranykéz utcai robbantást, valamint Fenyő János médiacézár meggyilkolásának körülményeit is – azt állította, mindkettő Radnaihoz és köréhez kötődik. Sztojanovics vallomástétele után megszökött a házi őrizetből, majd néhány évvel később a nyílt utcán lőtték le Szerbiában.
Az ítéletet 2006. április 13-án hirdették ki Kecskeméten: bűnszervezet tagjaként elkövetett emberölés előkészülete és folytatólagos fegyvercsempészet bűntettéért Radnai Lászlót 12 év, Mészáros Pétert 10 év, Csüllög Zsigmondot 5 év, Ferencsik Attilát 6 év, Molnár Richárdot 8 év kedvezmények nélküli fegyházra ítélték. A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet 2006. október 6-án helybenhagyta.
Radnai azt állította, hogy politikai koncepciós per áldozata, mert lényegében ő dolgozta ki a gépjárművek eredetvizsgálati rendszerét, ami milliárdos üzlet, ám a regnáló kormány ezt lenyúlta tőle. Kétségtelen:
Radnaiék köre jobban feküdt a Fidesz-kormányok idején. 2002-ben, az első Orbán-kormány mandátumának lejárta előtt néhány nappal a Radnai és Csüllög által alapított H-Build 2000 Rt. 175 millió forintot nyert egy mosonmagyaróvári gyógycentrum építésére. A szerződés ellenjegyzését és az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését annak a Szász I. Attilának az ügyvédi irodája végezte, aki a Szárhegy dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft.-ben Orbán Viktor feleségének a tulajdonostársa, valamint a Tokaj Kereskedőház jogásza volt.
A gyógyszálló-beruházásból semmi nem lett, a cég fizetésképtelenné vált, miközben üdülési jogokat is árult, rengeteg károsultat hagyva maga után.
2012-ben aztán Radnai büntetését megszakították, aminek az volt az ára, hogy lényegében fel kellett mondania a baloldallal összekötött Portik Tamás tárgyalásán mindazt, amit korábban az ő fejére olvastak a kecskeméti maffiaperben. Portikot végül nagyrészt a Radnai-csoport vallomásai alapján ítélték el, így a Fidesz-kormány kijelenthette: hivatalosan is megoldotta a kilencvenes évek leszámolásainak és a jobboldali pártszékházak körüli robbantások rejtélyét, még ha az igazság ennél jóval bonyolultabb is.
Molnár Richárd, aki szervezetében kokainnal a Dózsa György úton luxusautójával jogosítvány nélkül halálos balesetet okozott, házi őrizetben védekezik.
